Hell's Angel Nel2nb

1.Fejezet

- Hova a francba viszel? - kérdeztem indulatosan. Tae épp a keleti kapuhoz rángattot. Mintha meg sem hallotta volna kérdésem, sietett tovább. Nem értem ezt az egészet. Esküszöm ha ez is csak egy idióta vicc megjárja.
- Én a helyedben eltüntetném a szárnyam, és felvenném az emberi alakom.
- Mégis miért? Magyarázd már el végre mi folyik itt! - egyre jobban össze zavar ez az idióta. Már több mint egy órája csak rángat, kezdem elveszíteni a türelmem.
- Kuksi bízz bennem. Mindjárt ott vagyunk. - pár perc múlva hirtelen le fékezett, egy hajszálon múlt hogy ne fejeljem le a földet. Elkezdett előre bámulni, az öreg fűzfa felé. Ott állt valaki a fa alatt és kémlelte a földet, láthatóan feküdt ott egy ismeretlen lény is. Közelebb mentünk majd felismertem a fa alatt álló személyt. Jin volt az, egy őr a keleti kaputól. Amint meglátott minket, idegesen megszólalt.
- Ideje már. Hol a picsába voltatok?
Jinre nem volt jellemző, hogy káromkodik, ezért eléggé meg is lepődtem.
- Már alig lélegzik! Mit csináljunk főnök? - szemeiben félelmet és egy kis kétségbeesést vettem észre.
- Mégis mirő... - képtelen voltam végig mondani. Ugyanis megláttam a fa tövében egy emberi alakot betakarva. Közelebb mentem majd leguggoltam. Óvatosan lefejtettem a pokrócot a titokzatos lényről. Alig hittem szemeimnek. Amit ott láttam az számtalan kérdést vetett fel bennem. Egy alig elő angyal feküdt a porban. Arca és ruhája, már ami maradt, tiszta piszok volt. Szárnya több helyen hiányos és vértől ázott.
- Mégis hogy kerülhetet ide? - kérdeztem magamtól mintsem tőlük.
- Nem mindegy?! Ha nem sietünk meghal! - Jin fel akarta venni az ölébe, de megállítottam.
- Mivan hogyha ellenség? Lehet, hogy ez az egész egy csapda! - nem tehetek róla, hogy bizalmatlan vagyok. Nem sodorhatom bajba a népem. Még csak az kéne.
- Ugye most csak viccelsz? Hogy a faszomba tudna bármit is tenni ellenünk? Hisz szinte már halott?! Ennyi eggyütt érzés lenne benned? Gratulálok! A nagy Jeon Jungkook ilyen gyáva, ezt nem gondoltam volna rólad. - ordította a képembe. Hátra hőköltem Tae hirtelen kitörésén. Itt mindenki megbolondult? Tényleg aggódnak ezért a fiúért. Láttam barátomon, nem kell sok hozzá, hogy elsírja magát.
- Na jó, vigyük. - adtam be végül a derekam. Lassan az angyal felé hajoltam és próbáltam minnél óvatosabban felemelni. Sajnáltam szegényt, de mennyi eséje van hogy véletlen keveredett ide!? Ha kiderül, hogy valami rosszban sántikál gondolkozás nélkül vágom el a torkát. Megláttam Tae arcát és azonnal elfelejtettem minden aggodalmam. Hálás szemekkel nézet rám. Nem kellet kimondania a pillantásából tudom, hogy épp megköszönni jóságom.
Amint a házámhoz értünk Jint és Taet haza küldtem. Ellenkeztek ugyan, de nekem nyugodtság kell ahoz, hogy ezt a szépséget helyre pofozzam. Amilyen gyorsan csak tudtam cselekedtem. Le tettem ezt a kis csodát az ágyra, majd próbáltam feltérképezni a terepet. Levetkeztettem, ha nem ilyen helyzetben lennénk tuti mocskos gondolatok kerítettek volna hatalmába. Meleg vízzel igyekeztem lemosni minden piszkot és alvadt vért a testéről. Most látom csak, hogy a sok retek alatt egy gyönyörű fiú fekszik. Hófehér bőre csillog a napfényben. Szürkés haja arcába omlik, egy egyszerű mozdulattal eltűröm a haját, hogy rállátást nyerjek arcára. Nem sokáig gyönyörködhetem benne, muszáj volt lefertőtlenítenem szinte az egész testét. Mivel rengetek vágás és égés égtelenkedet rajta. Mi történhetett vele? Szerencsére nem volt annyira súlyos, hogy ne boldogultam volna. Az átáztatott vatát ezúttal egy szétnyílt vágás felé emeltem. Amint hozzá értem, mocorogni és nyöszörögni kezdett. Eléggé befostam, de folytattam teste ellátását. Fogalmam sincs, hogy tudatánál van e. Szemét össze szorította, száját össze préselte. Borzasztóan aranyosnak tartottam még így is . Akaratom ellenére is mocskos gondolatok szaladtak át fejemen. De gyorsan elhesegettem őket. Amint végeztem sebeivel és szárnyával, az utóbbit rohadt nehéz volt megmenteni. Felöltöztettem, egy lenge pólót és egy térdig erő nadrágot adtam rá. Mindkét ruha darab szinte lógot rajta, nem csodálom hisz ötször nagyobb vagyok nála. Betakartam, majd le ültem a fotelba és próbáltam kitisztítani az elmém. Hogy ha nem mi találtuk volna meg, valószínűleg már rég halott lenne. Néztem gyönyörű lényét ahogy álmatlanul forgolódik. Mégis mihez fogok kezdeni vele..