Hell's Angel Nel2nb

2.Fejezet

Jungkook

Már megállás nélkül alszik 3 napja. Kezdek aggódni. Az élet jelei jók, akkor miért nem ébred már fel? Az utóbbi időben több őrt küldtem járőrözni, hátha találnak valami gyanúsat. Örülnöm kéne, hogy nem találtak semmit. De ez inkább aggodalommal tölt el. Mióta itt van ez a csöppség nem voltam senkivel. Ez nagy szó nálam. Több mint 3 nap sex nélkül, anyám büszke lenne rám. A legújabb hobbim az, hogy ülök az ágy szélén és szugerálom az arcát. Nem hiszem, hogy ettől hamarabb fog felkelni, de próbálkozni szabad nem?

Épp a reggelivel ügyködök, amikor is megszólal a telefonom. Azt hittem valami vészhelyzetről van szó, de csak Tae szokásos aggódása. Már vagy fél órája próbálom nyugtatni, aztán egyszer csak egy sikításra lettem figyelmes. Nem egy erőteljes sikítás volt, csak mintha egy kutya nyüszített volna. Köszönés nélkül lecsaptam a telefont, majd gyorsan a szobám felé igyekeztem. A szoba ajtajában rájöttem, hogy nem lenne szerencsés csak úgy beröntani. Mivan, hogy ha rám támad? Ez lehet gyáván hangzik, a pokol ura fél egy kis össze vert angyaltól? A válasz igen,sokan alulbecsülik őket de hatalmas erejük van,főleg ha megijesztik őket. Lassan nyomtam le a kilincset és toltam be az ajtót. Óvatosan lestem be a szobába. Azt hiszem, hogy a támadás lehetőséget el is vethetem. Szegénykém össze gömbölyödve ül az ágy sarkában. Vörös és könnyektől ázott a szeme. Jobban remeg mint egy kocsonya. Egy ideig csak szemezgetünk, pontosabban csak próbálkoztam felvenni a szem kontaktust. Meguntam aztán magabiztosan beléptem a szobába. Szerencsétlen ha tehette még jobban hozzá préselte magát a falhoz. Nem nézet rám, az ágy sarkát bámulta mintha az marha érdekes lett volna. Távolságot tartva, rá vettem magam, hogy végre megszólaljak.
- Jó reggelt csöppség. Az én nevem Jeon Jungkook. Hogy érzed magad? - nem tudom mire számítottam nyilván választ nem vártam. Abban biztos voltam, hogy az infó elért hozzá. Ugyanis amikor meghalotta a nevem szeme kétszeresére nőlt. Az angyalok körében nyilván nem szentként vagyok emlegetve. Na nem gond próbálkozzunk még.
- Elmondod, hogy hívnak? -próbáltam a legkevesebb énemet felvenni. Még mindig semmi, egyre jobban fél tőlem. Óvatosan közeledtem felé, majd le ültem az ágy szélére. A szem kontaktust nem tartotta, viszont figyelt minden egyes mozdulatomra.
- Ígérem, hogy nem foglak bántani csak kérlek reagálj valahogy, elég ha bólintasz egyet. Érted amit mondok? - láttam, hogy elgondolkodik. Majd lassan alig láthatóan bólintott egyet.
Bíztatóan mosolyogtam,majd próbáltam többet megtudni róla.
- Nagyon fáj? - céloztam sebeire. Úgy látom értette a célzást. Végig nézet magán majd fájdalmas tekintettel bólintott.
- Jólvan várj egy kicsit. - kiszaladtam a szobából a konyhába. Majd egy tálcára ételt, teát, és fájdalom csillapítót tettem. Siettem, nem akartam egyedül hagyni. Biztos össze van zavarodva. Mire beléptem mintha még görcsössebben ült volna. Nem agyaltam sokáig ezen. Lassan elé tettem a tálcát.
- Tessék. Biztos éhes vagy - viszont evés helyet csak maga elé bámult. Óvatosan meglengettem a kezem szeme előtt. Fel eszmélt a bambulásából majd finoman rám pillantott. Mintha nem lenne biztos a dolgában.
- Ne aggódj csöppség. Egyél kérlek, jobban fogod érezni magad. - ezután sem volt hajlandó enni. Nem értem hisz lehetetlen, hogy ne lenne éhes. Biztos a jelenlétem zavarja.
- Jólvan, én kimegyek egy kicsit jó? Mire vissza jövök edd meg kérlek és a gyógyszert is vedd be! - próbáltam kicsit határozottabban mondani hátha jobban bevállik. Ezzel ki is mentem a szobából. Dobtam gyorsan egy üzenetet Taenek meg Jinnek. Majd jobbnak láttam lepihenni kicsit. Csak nem csinál semmi hülyeségedt míg alszok.

Sziasztok. Neharagudjatok ez a rész elég össze csapot lett. Legközelebb jobban igyekszem. Addig is szép estét ❤️👋