Függőség - SasuNaru

Szobatárs

Naruto miközben a virágok közül a gazt szedegeti és kis lapátjával elegyengeti a földet, lelkét szinte tökéletes harmónia szállja meg. Ilyenkor érzi magát igazán boldognak. Értékesnek. Hiszen a virágoknak szüksége van rá. 

Szeret kertészkedni. Már elgondolkodott rajta, hogy kertész lesz, ha nagy lesz. 

Nem is olyan rég tavaszodott ki, így a természet még éppen csak ébredezik, ahogy a kertecskéje is. Szemét gyönyörködteti az a néhány szellőrózsa, ami már gyönyörű lila szirmait is megmutatta a világnak. Tudja: már csak néhány nap és az egész kert tőlük fog pompázni. 

Már alig várja!

Kezével óvatosan simít végig a zsenge szálakon, melyek hálásan simulnak hozzá puha bőréhez, megköszönve azt a végtelen törődést, amivel feléjük van. Hiszen csak őérte nőnek, neki nyílnak ki és neki illatoznak. 

Mert számít, amit csinál. 

Arcára aprócska mosoly húzódik. Ami egy pillanat alatt el is tűnik, és kíváncsiság váltja fel: kezével valami nem odaillőt érzett. 

Óvatosan kitapogatja, hogy ismét megtalálja. Egy icipici csigácska alszik az egyik bimbó alatt. Olyan pici, hogy ha nem tapintja ki egészen véletlenül, sosem találta volna meg. 

Neki is fontos, amit csinál. Hiszen a virágok szolgálnak neki menedékül, otthonául, eledelül. Igen, ez határozottan neki köszönhető. 

Összeszedi szerény szerszámkészletét, kezeivel sebtiben eltakarítja azokat, majd a csigán gondolkodva lép be a fészerbe. 

Kezei szinte feketék a nedves homoktól. Igen, ezek a kezek tették mindezt. 

Ruháira vigyázva megy be az épületbe. Mindjárt a szobájába lép és megmosakszik. Valószínűleg arcán is található egy-két sötétebb maszat. Hiszen mindig összepiszkálja magát. 

Hogy a kilincs ne legyen koszos, könyökével nyit be a szobájába. Azonban belépve teljesen lefagy: az eddig üres ágyon most alszik valaki. Nem is akárki: az új fiú a recepcióról. 

Tehát az ő szobatársa lesz. Nem hitte volna, hogy erre a rövid időre még tesznek valakit mellé. Pláne nem egy drogost. Egyszerűen nem is érti!

De miért is kéne ennek érdekelnie őt? Úgy sincs beleszólása. Ha meg nem jönnek ki egymással, legalább talál indokot, hogy el akarjon menni innen. 

Saját magához visszatalálva lép be a szobájához tartozó fürdőszobába, és alaposan megmossa a kezeit. Az oly szokásos mozdulatokat már szinte teljesen öntudatlanul végzi. Milyen érdekes... Biztos benne, hogy ha tudatosan odafigyelne, nem tudná ugyanezeket a mozdulatokat, ugyanezen sorrendben elvégezni. De ha nem figyel oda, csak teszi, amit mindig is, ugyanazon koreográfia alapján mossa tisztává kezeit: először egy kis víz, szappan, víz, ujjak, ujjközök, tenyér és kézfej. És ha kell, csukló, alkar. Ha nem, akkor arc. Feltehetőleg mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal. 

Ezzel az apró mozzanattal végezve kissé félve lép vissza a szobába, szemeit mindvégig a másikon tartva. Kíváncsian néz végig rajta: fekete haj, sápadt arcbőr, vékony testalkat. Karjain tisztán látszanak a tűszúrások. Ch, az az idióta vénásan lőtte magát. Barom. 

Naruto gondolataiba merülve ül le az ágyára. Hátát a falnak dönti, kezébe fogja párnáját, lábait felhúzza. Térdeire hajtja a fejét és úgy nézi tovább az ismeretlent. 

Vajon miért kezdett el drogozni? Gazdag gyerek, aki unalmában már nem tudta, mit csináljon? Aztán anyuci és apuci elfelejtette megtanítani neki a mértéktartást? Ahogy kinéz a srác, nem lepődne meg, ha híres színészek vagy modellek lennének a szülei. Még neki is be kell vallania, hogy az a barom írtó jól néz ki! Pedig a drogosokat alaposan "megkínozzák" a vizsgálat alatt, főleg, amelyik még beállva jön be. Tehát most éppen nincs is a toppon.