Életem hangsora

26. rész

Jelenleg ott tartok, hogy holnap házavató buli lesz. Reggel megkapom a kulcsokat, este pedig már mindennek késznek kell lennie. Hollywooddal az a baj, hogy míg más ember egy laza házavatót boldogan megszervez a barátai társaságában, addig itt ez felér egy pánikrohammal. Főleg ha Maddie szervezi, és olyan embereket hív meg, akikkel életemben egyszer, vagy akár egyszer sem találkoztam. Persze az könnyít a dolgon, hogy egy komplett csapat segít beszerezni az ételeket, italokat és díszeket, de nem fog helyettem senki sem odamenni, és egyenként üdvözölni a vendégeket. Ezért ma délután Maddie átjön, hogy átfussuk a meghívottakat, és bízva a memóriámban, információkat keresünk róluk, hogy mikor holnap eléjük állok, legyen egy pár mondatos beszédtéma. Persze ezeket a számításokat lehet át fogja húzni a helyzet, amikor szemtől szemben előttük állok, de Maddie megígérte hogy segíteni fog, és ha kell jön mögöttem, akárcsak Az ördög Pradát visel-ben.
-Szióka! Hoztam egy kis pezsgőt. És kinyomtattam a neveket. Úgy ötven, hatvan ember jelzett vissza, hogy eljön. Lesz mit tanulnunk.
-Hatvan?-tátottam el a szám.
-Ha hoznak plusz személyt, több. De nyugi, biztos lesz akit ismersz.
-És biztos lesz akit nem. Maddie, akarom én ezt?
-Persze. Na figyelj, szerintem üljünk neki-telepedett le mellém.
-Andrew Burns?-olvastam fel az első nevet. Azonnal egy személy, akit nem ismerek.
-Igen!-lelkesedett be Maddie.-Feltörekvő rendező. Elég jó. Eddig csak társrendező volt, nemrég jelent meg az első önálló filmje. Voltam a premieren. Persze az sem utolsó, ahogy kinéz-sóhajtott.
-Hát jó, akkor vele te beszélsz.
-Nem utasítom vissza, de neked is találnunk kell valakit. Ha ennyire meggyőződésed, hogy Logannel nincs köztetek semmi, bizonyítsd. Én tényleg segíteni akarok neked, de nem fog menni ha a bulin végig Logan nyakában fogsz lógni.
-Már megbocsáss, de a nyakban lógás nem az én stílusom.
-Tudom, de értsd jól. Végül a többiek arra jutottak a csoportban, hogy majd meglátják a házavatón. Ha gyanúsan több időt töltesz Logannel mint velünk, akkor ez nem barátság.
-Mi? Kidobtok?-kaptam fel a fejemet. Maddie elnevette magát.
-Nem a részünkről, hanem Logan és a te részedről. Nyugi, még azért ott nem tartunk hogy megszakítsuk veled a kapcsolatot.
-Pár pillanatra tényleg azt hittem. Visszatérve, akkor nem is beszélgethetek Logannel?
-De, addig amíg velünk, a többi barátoddal is ugyanannyit beszélsz.
-Aha. És ez hogy fog kinézni? Jules vagy Abril folyton a nyomban lesz és stopperrel mérik az időt?
-Majd meglátjuk-kacsintott.-Minden esetre szóltam, hogy figyelj erre is. Na folytathatjuk?
Maddie végül estig maradt. Teljesen kikészültem a sok névtől és információtól. Arra is rájöttem, hogy Maddie csak helyes, vagy szuperhelyes pasikat hívott meg az új házamba. Állítása szerint ő ismer mindenkit, de lehetetlennek érzem hogy ennyi jó adottságokkal megáldott emberrel találkozott, és ápol jó kapcsolatot. Mikor odaszegeztem neki a kérdést, hogy hogy nem talált legalább egy kevésbé szupermodell kinézetű vendéget, megosztotta velem a tervét, miszerint ő most ki fog engem húzni a Logan-szindrómából, és ezen a bulin fogom megtalálni azt, aki ebben segít neki. Vagyis igazából nekem. Értsem jól.
Reggel viszont amikor felkeltem, már én is éreztem azt amit Maddie mondott. Egy ideje el vagyok veszve. Egyik botrányból folyok a másikba, szét vagyok szórva, és semmi sem jön össze amihez nekikezdek, feltéve ha nem egy csapat ember áll a dolog mögött, mert nyilván ez a házavató meg a klipem forgatása összejött, de ott én voltam a legkisebb befolyásoló tényező. Viszont képtelen vagyok megértetni az emberekkel hogy Logan ugyanúgy a barátom mint Maddie vagy Juliet, vagy akár Abril. De azért már Nathanielt sem hagyom ki. Képtelen vagyok, főleg az utóbb felsoroltakkal megértetni az érzéseimet. Olyan mintha kiabálnék, de nem hallják meg. Olyan mintha belefulladnék a saját gondolataimba, mielőtt ki tudnám mondani őket. De Maddie szavai elgondolkoztattak. Miért ne zárhatnék le mindent, és kezdhetnek tiszta lappal, még ha csak magamban is? Ma este végre itt a lehetőség, hogy jól érezzem magam. Új házba költözök, és meg is fogom ünnepelni. Meg fogom mutatni a sajtónak, a barátaimnak, legfőképp magamnak, de még Logannek is, hogy nincs köztünk semmi. És ha ehhez az kell, hogy megismerkedjek valakivel, hát állok elébe!
Maddie este nyolc órára hívta a vendégeket, szóval én már hatra a házban voltam, teljes díszben, legjobb barátnőm társaságában.
-Ugye, hogy jó ötlet volt sminkest és fodrászt hívni?-kérdezte, miközben ott álltunk az előtérben álló óriási tükör előtt.
-Ez mindig jó ötlet-jegyeztem meg.-Nem fognak a többiek gyanakodni?
-Mire gyanakodnának?-vonta fel egyik szemöldökét Maddie.
-Hát tudod, olyan sok időt töltünk együtt. Mi van ha szeretjük egymást és gyerekeket akarunk együtt felnevelni? Hm? Gondoltál már erre?
-Jaj te-csapott a karomra-ez nem olyan. Mi legjobb barátnők vagyunk.
-Logan is az egyik legjobb barátom. Az miért olyan?-erősködtem. Valamiért késztetést érzek, hogy újra meg újra feltegyem ezeket a kérdéseket magamban, meg jelen esetben Maddienek.
-Szerintem felejtsük ezt most el. Nem azt mondtad, hogy úgy döntöttél túllépsz a dolgon?
-Hát de, de...
-Akkor meg fejezd be. Nemsoká amúgy is érkeznek a meghívottjaid.
-Inkább a te meghívottjaid-löktem meg a csípőmmel. Közben a nappali felé kezdtünk haladni. A házban már mindenki sürgött-forgott. Halk zene ment, a konyhában készültek a rágcsálni valók és a frissítők. Hirtelen kissé belém állt az idegesség, hogy nemsoká emberek fognak beözönleni azon az ajtón, nekem pedig mindegyikükkel beszélnem kell. Furcsa mód legjobban a barátaimtól tartottam. Éreztem, hogy kezd eluralkodni rajtam a bizonyítási vágy, igazából már reggel óta, de eddig nem törődtem vele. Végül elkezdtek szállingózni a vendégek, én pedig úgy döntöttem, átadom magam ennek az érzésnek, egy kis motiváció nem fog ártani.

[...]

Lehet kicsit sokat ittam. Magamhoz képest, persze. Viszonylag pontosan érkeztek az emberek, és ahogy az első megérkezett, már kapott is pár társat, akikkel beszélgethetett. Tehát nem kellett volna nekem lefoglalnom őket. De mivel megígértem magamnak, hogy ma nem fogok megfutamodni egy kis társalgás miatt, leültem közéjük. És beszélgettem, és kortyolgattam a kis pezsgőmet és még többen jöttek és felálltam és beszélgettem és ittam és sétáltam és megint ittam. Egy idő után Maddiere sem volt szükségem, bár ha lett volna, akkor se tudtam volna őt kiragadni Andrew Burns társaságából. Ők ketten is jól megtalálták egymás társaságát. Maddie a szavamon fogott, amikor azt mondtam előző este, hogy meghagyom neki. Lehet nem véletlen, hogy a vendéglista első helyére került. Legalább is ahogy a barátnőm a szemébe néz, az ő listáján valószínűleg okkal szerepel elsők között ez a srác.
Mire nagyjából mindenki megérkezett, kezdett sötétedni, a hangulat pedig egyre jobb lett. A zene hangosabb, az emberek nyíltabbak lettek. Mindenki beszélgetett, látszólag nem is volt szükségük rám, elvoltak nélkülem. Erre a gondolatra kicsit elbizonytalanodtam, de aztán kiszúrtam a barátaimat, és odamentem hozzájuk.
-Sziasztok! Hogy vagytok? Logan nincs itt?-lepődtem meg, miután őt nem láttam, pedig eddig végig azt hittem, hogy velük van.
-Nocsak...meg is lepődtem volna, ha nem ez az első szavad. Rég beszéltünk-ölelt át Abril.
-Én nem...csak azt hittem veletek lesz. De nem mintha érdekelne, csak...
-Mondta nekem, hogy dolga akadt, valószínűleg nem tud jönni, de azért megpróbál, nyugi-biccentett Nathaniel.
-Ja. Hát nekem nem mondta-biggyesztettem le az ajkaimat.
-És ez mélyen érint?-tette fel ezt a provokatív kérdést Juliet. Egy ideig csak néztem a szemébe.
-Nem-mondtam ki a rövid tömör válaszom, majd hátat fordítottam, és elindultam inni valamit. Kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás és nem akartam rájuk zúdítani, hogy tudok a kis csoportukról, meg arról, hogy majd ma eldöntik, hisznek-e a szavamnak vagy sem.-Jó szórakozást srácok!-intettem még oda nekik hátrafordulva.
És ekkor történt meg a baj, aminek nem kellett volna.
-Jézusom, bocsánat! Nem láttam, hogy jössz!-szabadkozott a személy, aki az imént borított a mellkasomra és a nyakamba egy pohár aperolt. Jéggel.
A hideg hatására a hang is belém fagyott, ezért csak egy kisebb sikítás jött ki a torkomon. A körülöttünk lévő pár ember és a barátaim észrevették, fel is szisszentek, de a hangulat töretlen maradt a szobában.
-Hadd segítsek!-nyújtotta a kezét, amire igazából semmi szükségem nem volt, de mivel éreztem a barátaim tekintetét magamon, elfogadtam.
-Gyere, azt hiszem erre van a mosdó, igaz?-mosolygott, és kézenfogva elvezetett a barátaim előtt, be a fürdőszobámba, ahova beérve becsuktam az ajtót.
-Nagyon haragszol? Egyébként bocsánat, be sem mutatkoztam. Mateo Chapman vagyok, fotós. És meg kell mondjam, egészen jól áll rajtad ez a piros, átnedvesedett ruha.
-Lefotóznád, kedves Mateo Chapman?-nevettem, miközben egy törölközőt kaptam magamhoz, hogy fölitassam a felesleget. Úgy látszik nem sikerült az összes vendéggel beszélgetnem, ez a név nem cseng ismerősen.
-Talán-dőlt neki az ajtókeretnek szórakozottan.
-Én pedig Holly Turner vagyok. Színész.
-Tudom. És a házigazda is. Akinek sikeresen tönkretettem a ruháját. Sajnálom.
-Nem gond. Amúgy sem én választottam ezt-vontam vállat, és visszaemlékeztem arra a vásárlásra Nathaniellel, Juliettel és Logannel persze.
-Akkor ki? A barátod?
-Dehogy is, nincs barátom. De nem fontos. Ő amúgy sincs most itt-sóhajtottam.
-Hát, tudom hogy ez nem nyugtat meg, de vannak még itt mások is. Nem utalgatni akarok, csak hát-vonta meg a vállát félszeg mosollyal-én is itt vagyok.
-De, megnyugtat, persze-törölgettem magamat továbbra is.-Ahh, ez nem fog megszáradni egyhamar-dobtam le a törölközőt a kád szélére.
-Akkor vedd le.
-Hogy mi?-húztam össze a szemöldökömet, és odakaptam a tekintetem.
-Nyugi csak viccelek! Csak azt akartam, hogy végre rám nézz. A végén még nem fogsz tudni arcot kapcsolni a nevemhez, és csak annyi lesz meg, hogy egy bizonyos Mateo Chapman tönkre tette a ruhádat, de arról fogalmad sem lesz, hogy ez a személy milyen jól néz ki-nevetett.
Igaza volt. Sőt, fogalmazhatott volna úgy is, hogy piszkosul helyes. Vagy eszméletlenül sármos. Vagy...
-Vagy nem értesz egyet?-kacsintott nevetve. Úgy látszott rajta, hogy csak viccel, de valójában igaza volt. Én pedig eddig rá sem néztem.