Rúnatánc (Bolyongó folytatás)

Egy

ELŐTTE

Január 6., csütörtök

19:44

Köszönöm.

20:23

Matthias számát?

20:24

Nem.

20:24

Akkor?

20:25

Tudod te azt.

Egy

Már megint halvány fűszagra ébredtem.

Miután elhallgattattam az ébresztőt, ablaknyitással kezdtem a napot - megcsapott a ropogós, téli városi levegő, némi német karattyolással, közeli és távoli kürtszóval meg ajtócsapkodással. Az utca túloldalán, egy épülettel jobbra még mindig nem tűnt el az a bizonyos firka a falról. Harmadik napja szemezek vele. Errefelé nem kell csodálkozni ilyesmin, elvégre a graffitiművészet fővárosában brutálisan lenyűgöző street arttal találkozik az ember. A berlini fal megmaradt részén, az East Side Galleryn végeláthatatlanul húzódnak a rikító, színes politikai gúnyrajzok, társadalomkritika, a szabadság jelképei, környezetvédelmi aktivizmus, amit csak akarsz. És nem csak ott - mindenütt, a kávézóknál, a sörkerteknél, az utcasarkon is megcsillan a művészet.

De ez, itt, amivel épp szemeztem, valami más volt. A germán nyelvek régi ábécéjének egy rúnája, amit tetovált bőröm tinikorom óta jól ismer.

- Neked is jó reggelt - mormoltam, párafelhőt eresztve a januári levegőbe.

Az arcomat dörzsölgetve kibotorkáltam a nappaliba - ahol szerencsére nemcsak kannabisz-, hanem kávéillat is várt. Női nevetés, angol szó hallatszott valahonnan; még azt sem igazán fogtam fel, milyen évet írunk. De amikor felkapcsoltam a fürdőszobai világítást, felnyögtem a tömény, érzékeket megtámadó és egyszerre eltompító aromától.

- Mikko! - kiáltottam. - Mikko!

Odanyúltam az elnyomott, tekert csikkekért. Mire összekapargattam a szárított kendermaradványokat, megjelent egy tejfölszőke fej az ajtóban.

- Jó reggelt, tesó! - vigyorgott. - Van kávé!

- Mi a tököm? - mutattam fel a csikkeket.

- Ez az... egészségügyi-rekreációs helyiség.

- Nem, ez a fürdőszoba. Minek találtuk ki a szabályokat?

Elvette tőlem a bizonyítékot.

- Csináltam neked kávét, Norbi, hogy tudd, mennyire szeretlek.

- Húzz innen! - Rávágtam a szőke fejére az ajtót, mire felkiáltott. - Ó, baszd már meg!

Ez már magyarul csúszott ki. Tökmindegy, hogy az előző beszélgetést angolul folytattuk le és hogy megint norvégul álmodtam az éjjel, vagy hogy a melóban németül szolgálom ki a vendégek felét, a magyar bassza meg és a kurva élet még mindig olyan igazi otthonos érzést adó, feszültséglevezető anyanyelvi eszköz, aminek nincs párja.

Egészségügyi-rekreációs helyiség... Szóval hajnalban betépve szexeltek a tükör előtt a csajjal, akinek a nevetése behallatszott a konyhából. Frey tökére, a fogkefémhez is féltem hozzányúlni. Miután összefogtam a barna loboncomat egy bőrszalaggal, szó nélkül vonultam vissza a szobámba, de megütötte a fülemet, hogy a csaj orosz akcentussal azt kérdezi: