Miért éppen...

₂․

⨯ C h a r l o t t e ⨯

Másnap ugyanúgy megcsináltam a reggeli hat órás futásomat majd letusoltam. Szerencsére apa ma csak este megy dolgozni így ő csinálja ilyenkor a reggelit nekünk de ha reggelre akkor ő saját magának összedob egy szendvicset és én pedig megcsinálom magunknak.

-Jó reggelt-sétáltam le a lépcsőn.

-Szia tökmag-karolt át apa és egy puszit nyomott homlokomra-Jól aludtál?

-Fogjuk rá-legyintettem egyet.

Kilenc óra körül a fiúk is lecammogtak és együtt megreggeliztünk. Megbeszéltem Ryannel, hogy csak délutánra menjek be az edzőterembe hisz délelőtt elbírnak azzal a kis létszámú tömeggel. Így miután megreggeliztünk én felmentem a szobámba sorozatot nézni. Apa aludt, hogy legyen energiája estére. Scott elment valamelyik barátjához, Eric pedig bezárkózott a szobájába és játszott.

Egy órakor kikapcsoltam a laptopomat és elkezdtem készülődni. Nincs messze csak pár utca de most nincs kedvem sétálni így nagyon remélem, hogy valamelyik dinka itthon van már.

-Sziaa Eric-kopogtam be hozzá.

-Mit akarsz?-kérdezte unottan. Ennyire kiszámítható vagyok?

-Honnan tudod, hogy szeretnék valamit?-néztem rá értetlenül, de nem kaptam rá választ-Mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy eltudnál vinni az edzőterembe.

-Persze, úgysincs jobb dolgom.

⨯ ⨯ ⨯

Ismét telt ház volt itt alig volt időm kiszolgálni egy embert mert már a másik mondta is a bajait. Jól volt, hogy bejöttem mert egy ember nem tudta volna vinni a frontot. Ismét itt volt a fiú banda akik tegnap is, de most nem kellett nekik szólnom, hogy tipli van.

Öt órakor kezdtük el előkészíteni a bérelhető termeinket Bonnieval. Minden hétfőn szokott jönni két csoport hozzánk és itt szokták tartani az órájukat.

Amíg itt volt a két csoport addig gondoltuk elkezdjük feltakarítani az edző és a bár részleget. Letörölgettük az asztalokat és a székeket míg Savannah éppen a mai bevételt számolta. Bevállaltam, hogy felmosom az öltözőt így melegítettem vizet és előszedtem a szükséges vegyszereket. Fertőtlenítő kendővel áttörölgettem a szekrényeket mikor megakadt valamim a szemem. Egy csillogó tárgy volt ami lent hevert a padlón. Egyből felkaptam, hogy alaposan megnézzem mi is ez, egy vékony arany nyaklánc volt.

-Vajon kié lehet?-tettem fel magamnak a kérdést majd egy váll vonás után belemélyesztettem zsebembe és tovább folytattam a takarítást. Miután készen lettem visszamentem a többiekhez akik pont végeztek feladatukkal.

-Látta valaki a testvéremet?-kérdeztem az ajtón kiinduló dolgozókat.

-Itt vagyok, mehetünk-karolta át vállamat-Baszki elfelejtettem bezárni-fordultunk vissza-Ne nevess-nézett rám dühösen és keresgélni kezdte a terem kulcsát-Ha már ilyen nevetséges vagyok akkor nyugodt szívvel sétálhatsz haza.

-Befejeztem-hagytam abba a nevetést és felugrottam.

-Én is így gondoltam-bólogatott testvérem. Miután bezárta az edzőtermet végre hazafelé vehettük az irányt. Nagyon álmos voltam és még a délutáni hajrá is rátett a fáradtságomra.

-Aludhatsz nyugodtan-csapta meg bátyám halk hangja miután elindultunk-Nem aludtál az éjjel?

-Nem annyira-motyogtam-Újra és újra élem azt a napot.