Szent Huszonnyolcak: Vérvonal

5. fejezet: Tisztázott egyesség

    Ahogy Regulus megígérte, másnap pontban ötkor az ajtónkon kopogtatott. Juliette és Rosaline mosolyogva néztek össze, mikor meglátták a háttérből ki áll az ajtóban. Kicsit visszapillantottam, aztán gyilkos tekintettel meredtem rájuk. Mosolyogva fordultam Regulus felé és végre elindulhattunk. 

    Csendben sétáltam mellette nem kívánkoztam megszólalni, mert azzal csak elhitettem volna vele, hogy érdeklődök iránta bármennyire is. Csendben sétáltunk át a lány folyosón, egyenesen a klubhelyiségbe, ahol pár ismerős alak ült és nevetgéltek. Megpillantottam Rosier arcát is, ahogyan ránk nézett és egyenesen kiszúrt engem. Felkelt a helyéről, de azon nyomban egy kéz csapódott a vállamra és Regulus magához ölelve lépett el a kanapék mellett velem együtt. Éppen csak vissza tudtam nézni Regulus karja mögött. Evan mérgesen méregetett minket, majd nevetve a többiek felé fordult és visszahuppant a helyére.

    -Nem száll vitába. - mondta Regulus és mikor kiléptünk a klubhelyiségből elengedett. Felvontam a szemöldökömet és még egyszer visszanéztem. Aztán a fal bezárult előttünk és én pedig a földre tekintettem.

    -Nélküled is leráztam volna könnyedén. - indultam el, mire Regulus elmosolyodott és utánam sietett.

    -Ez egyértelmű. - válaszolt és nem mondott többet. Kicsit rá néztem, hogy biztosan semmi ironikus jellem nem jelenik meg az arcán, de látszólag teljesen komolyan mondta. - De az is biztos, hogy Rosier ezeket a szituációkat kiélvezi. Nem veszed észre, de ahányszor hozzászólsz egyre magabiztosabb lesz.

    -Akkor veled sem beszélek többet. - vágtam oda neki, mire lehajtotta a fejét és gyerekes mosolyt ragasztott magára.

    -Én nélküled is eléggé magabiztos teremtés vagyok. - kicsit megállt a mondandójával. - És tudom, hogy mit akarok elérni.

    -Én is tudom, hogy mit akarok elérni. - bólintottam egyet. - Hidd el, hogy borzalmas személyiségű vagyok. Gyorsan rám fogsz unni. - mondtam egyszerűen, mire felnevetett. - Sőt, könyörögni fogsz, hogy hagyjalak el.

    -Kétlem, hogy ez meg fog történni. - ezzel pedig megfogta a kezemet és csókot lehelt rá. - Ahhoz nagyon erősen kell törekedned.

    -Eddig még érdeklődést sem mutattál felém. Mi az, ami hirtelen ennyire beindított? - szedtem ki markából a kezemet és gyorsan zsebre dugtam. Regulus egy ideig bámulta a zsebet, aztán maga elé pillantott.

    -Sokkal jobb, ha a szüleink azt látják jól döntöttek. És ha összejövünk, anyám nem fog úgy méregetni téged sem mint egy darab rongyot. 

    -Tehát beakarsz vágódni anyucinál és apucinál?

    -A jövendőbeli anyósodnál és az apósodnál, igen. - bólogatott és a lába elé tekintett, nehogy elessen a lépcsőben. - Plusz egy házasság csak akkor kényszer, ha a két fél nem szereti egymást és egyszerűen csak meg kell tűrniük. Én viszont nem akarom, hogy csak eltűrj. - mondta, mire felnéztem rá. Maga elé figyelt és egy percig sem pillantott rám. Olyan volt, mintha ennek az egésznek köze lehet egy másik dologhoz. Kicsit elgondolkoztam ezen, és nagy erőt kellett magamba csikarnom, hogy kivegyem a kezemet a zsebemből és megfogjam az övét, ami csak éppen be volt csúsztatva a saját zsebébe. Kicsit rám emelte tekintetét és az helyett, hogy megfogta volna a kezemet, átnyúlt a tőle távolabb lévő vállamhoz és magához húzott. Nem úgy, ahogy a klubhelyiségben. Most gyengéden és lazán szorított.

    A Három seprű egy olyan kocsmázó volt, amelyikbe olyan fiatalok jártak akár csak mi. Bent is láttunk pár hurabugost néhány másik hollóhátassal. A griffendélből csak pár tőlünk egy-két évvel fiatalabb volt. Egész évben nagy itt a forgalom. Mindenki idejár, ha esetleg szellőztetni akarja a fejét. Mi is helyet néztünk magunknak az egyik eldugottabb részen és Regulus elment, hogy hozzon valamilyen italt. Én bármit megittam, így az ő döntésére hagyatkoztam.