Aizawa Satomi: A hős szerelme /szünetel/

2.fejezet: A hír

Satomi sz. sz.

A nap gyorsan eltelt. Apa dolgozik ezért apu jött értünk. De ha jól emlékszem apu mondta is de, valahogy az jobban érdekelt hogy Mina-val lehetek délután.
- Gyerekek kértek valamit enni vagy inni? - kérdezte apu
Nekem felcsillant a szemem. Hiába ettem az oviban, de amit apu csinál az a legfinomabb.
- Én szendvicset és kakaót kérek - mondtam apunak.
- Ti mit kértek? - kérdezte apu Mina-t és bátyót, - vagy azt kéritek mint Satomi? - kérdezte apu
- Én azt amit Mimi. - jelentette ki Mina.
- Nekem mindegy. - szólt bátyó apuéval hasonló nagyságú életkedvvel.
- Rendben, Shinso! Van kedved segíteni? - kérdezte apu bátyót.
- Megyek apu! - szólalt megy bátyó majd elment a konyhába. Már majdnem készen vannak mikor valaki csengetett. Remélve hogy apa az oda futottam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. Megijedtem, nem aput láttam ott hanem egy idegen embert.
- Maga ki tetszik lenni? - kérdeztem a bácsit udvariasan amennyire csak lehet egy ilyen helyzetben.
- Szia kislány - köszönt nekem - Apukád itthon van? - kérdezte tőlem.
- Apu valaki keres téged! - fordultam a konyha felé és kiáltottam oda.
Apu kijött a konyhából Mina és bátyó között. Mikor meglátta hogy ki is áll az ajtóban védelmi állást vett fel.
- Ki vagy és mit akarsz tőlünk? - kérdezte ingerülten apu.
- Nyugalom, csak egy üzenetet kell átadnom a Shota-Hizashi-család részére. - lenéz Mina-ra. - Csak a családnak! Senki más nem hallhatja az üzenetet.

Aizawa sz. sz.

- Nem tetszik nekem ez a dolog. Hizashi-nak már rég itthon kellene hogy legyen, erre megjelenik ez a fazon és közli hogy van egy üzenete számunkra. Rossz előérzésem van.
- Mina kérlek menj a nappaliba. Rendben? - kértem meg a kislányt.
- Igen Aizawa-bácsi. - mondta majd elment a nappaliba.
- Előre leszögezem semmi közöm az üzenet tartalmához, viszont ha bármi történik velem pl. elkapnak vagy börtönbe kerülök semmi jó nem származik sem Hangszóró Mic és sem a Shota-Hizashi-család számára.
Csak néztem előre egyenesen a fazon szemébe közben ökölbe szorított kezekkel. - Úgye nem? Ha bántották Hizashit ha igen semmi nem fog érdekelni megölöm őket. Nem érdekel hogy búcsút mondhatók a hős címemnek, a családomat senki nem bánthatja.
- Legyen de csak egy feltétellel! - közöltem ellentmondás nem tűrő hangon! - csak remélem hogy nem bánom meg hogy így mondtam!
- És mi lenne az az egy feltétel? - kérdezte miközben résnyire húzta össze a szemét a fazon.
- Mi elött bármi történik had hívjam fel a kislány szüleit, ne keveredjen bele fölöslegesen egy ártatlan kisgyerek.
- Gyorsan, és itt hívod fel őket, nem mondhatsz semmi mást! - mivel Satomi volt hozzá a legközelebb megfogta a vállát. - Bal kar, megjegyeztem, ha bántja a lányomat veszti azt a karját! - majd közelebb húzta magához Satomi aki a döbbenet miatt elfagyott és nem volt képes ellenállni. Aggódva vettem elő a telefonomat a zsebemből. Rögtön hívtam rajta a kislány szüleit.

A telefon beszélgetés:
- Sziasztok Satomi rosszul lett és nem akarom hogy Mina beteg legyen, el tudnátok jönni érte? - kérdeztem azonnal.
- Mi sajnos nem, de a nagyszülei elméletben igen, felhívom őket, aztán visszahívlak.
- Rendben, köszönöm. - majd eltettem a telefont.

- Még vissza fognak hívni! - mondtam a gonosztevőnek
-Mégis miért? - kérdezte felháborodva.
- Mert a nagyszülei jönnek érte. - válaszoltam majd csörrent is a telefonom.

A telefon beszélgetés:
- Már úton vannak Mináért. - közölték azonnal.
- Rendben köszönöm - mondtam majd eltettem a telefont.

- Mina kérlek öltözz, nem sokára itt vannak érted a nagyszüleid. - szóltam be a nappaliba.
- Valami baj van Aizawa-bácsi? - kérdezte szomorúan
- Nem, nincsen csak Satomi rosszul lett és nem akarom hogy beteg legyél. - hazudtam de nem tehettem mást.
- De ugye jön holnap? - reménykedett.
- Az attól függ hogy, jobban lesz-e reggel. - válaszoltam
- Oké. - válaszolta boldogan
Kimentünk a ház elé pár perc múlva megjöttek Mina-ért.
-Sziasztok és jobbulást Satominak. - köszönt el tőlem.
- Oké, átadom neki. - mondtam majd visszamentem a házba. A gonosztevő csak akkor engedte el Satomi vállát amikor becsuktam az ajtót.
-Az üzenet ez: - szólt a gonosztevő - Hangszóró Mic nálunk van. Ha a család viszont kívánja látni őt, legyenek ma este hatkor a közeli erdő szélén. Semmilyen rendőr, hős, vagy családon kívüli személy nem lehet jelen. Amennyiben a Shota-Hizashi-család bármilyen szintű ellenállást vagy engedetlenséget tanúsít nem garantáljuk hogy épségben haza jutnak.
- Teljesen beigazolódott a rossz előérzésem. Akció közben elkapták Hizashit.
- Mit akarnak a gonosztevők két ovis kisgyerektől? - kérdeztem felháborodva - Ők csak öt évesek. - jelentettem ki.
- Azt majd ott megtudjátok! - szólt szintén ingerülten a gonosztevő - Induljunk - Adta ki a parancsot és mivel az üzenet is megmondta nem vihetünk kisérőket vagy meghalunk. Kénytelenek voltunk engedelmeskedni.
- Satomi!, Shinso! - szóltam nekik - Kezdjetek el öltözni! Elmegyünk apáért!
- Apu? - nézett rám Satomi. - Apa bajban van és mi is. - jelentette ki. Egyszerre aggodalom, félelem és egy csipetnyi büszkeség futott át az arcomon hogy ilyen lányunk  van Hizashi-val. Teljesen átlátta a helyzetet. - Igaz? - kérdezte de szerintem már ekkor tudta a válaszomat.
- Figyelj kicsim, - guggoltom le elé - minden rendben lesz - majd megöleltem őt. - Ígérem - ígértem meg neki. - Na menj öltözni apa már vár minket.
- Rendben apu! - majd elment öltözni.
- Nagyon okos ahhoz képest hogy csak ovis. - jegyezte meg a gonosztevő gúnyosan és egyben meglepődve
-Még egyéb megjegyzés amit nem tudok? - szóltam vissza magamban, kezd az idegeimre menni ez az alak.
-  Igen, és ha bárki hozzányúl és bántani meri az lesz az utolsó tette. - figyelmeztettem, nem túl jó ötlet velem packázni ha beindul az apai ösztönöm. - Nem véletlenül kapta a Satomi nevet. - mondtam
- Szóval Satomi a neve, nagyon szép nevet választottak neki - dicsérte meg Satomit.
- Most már tényleg elegem van ebből a pasasból. Tényleg azt hiszi hogy emiatt jobb kedvem lesz, vagy elfelejtem a jelenlegi helyzetünket?
- Köszönöm, de ne hidje hogy ettől jobban fogok állni a helyzetünkhöz vagy ahhoz hogy elrabolták a páromat, a gyerekek apját vagy, hogy veszélyeztetik a gyermekeink életét. - vetettem oda.
- Nem is vártam el. Csak megjegyeztem. - szólt vissza.
- Remélem is! - mondtam majd hátat fordítva beszóltam a gyerekekhez. - Gyerekek kész vagytok? - kérdeztem őket.
- Mindjárt apu! - válaszolták egyszerre majd pár perc múlva megjelentek az ajtóban.

Szóval itt a második fejezett. Remélem tetszik. A kövi fejezetben találkozunk. Sziasztok. 😁