Gen&Miana (írás alatt)

Hogy is volt?(M&G)

-...amikor megláttalak...

Tekerjük kicsit visszább az időt. Akkorra, amikor Gen 8 éves volt, és elkezdte az általánost. Gennel a szúrós szeme, és a furán borduló haja miatt nem igazán barátkoztak óvodától egészen általánosig
(1 ember kívételével, de azt majd másik részben...).
Az első osztály megkezdődött. Gen az elsők közt érkezett meg kivételes alkalommal (mert amugy oviból egy csomószor késett).
Amikor már közeledett az első óra kezdete, Gen csak egy sírást hallott...
-Tanár néni!! A zöld hajú lány meg akart ütni!
-Miért akartad szegény lányt megütni?-ment oda a tanár.
-Mert nem ülhettem le mellé, és kicsúfolt.-szólalt meg őszinte hangon.
-Akkor se ütögetjük az osztály társunkat! Értetted?
-Igen..-szegezte le fejét.
A lány hangján Gen hallotta, hogy nem ez az első alkalma. Ez be is bizonyult, miután a helyett, hogy megvárta volna amit a tanár szeretett volna kérni, már egyből bocsánatot kért.
-Jól van akkor-folytatta a tanár- foglalj helyet az ablaknál ülő lány mellett.
Le is ült. Gen az ablakon bámult ki, és egy pillantást se tett padtársa felé.

-Sziasztok gyerekek!!-hallhatták újra a tanárnő hangját- Kezdjük akkor egy bemutatkozással. Mindenki mondja el a teljes nevét, aztán egy becenevet...ha van.-fejezte be a tanár- Engem Azuki Sakurának hívnak, de hívjatok csak Sakura néninek.-mondta végig, majd rámutatott az egyik gyerekre, jelezve, hogy ő folytatja.
Amikor a két "fura" lányra jutott a sor először Gen mutatkozott be.
-Mitsu Gen. Becenevem nincs.-mondta ablakon kibámulva.
-Tessék rám nézni! Mond újra!
Gen nagy nehezen gyilkoló tekintetével ránézett homlokát rámcoló tanárára, és elismételte utóbbi két mondatát.
-Én Kena Miana vagyok. Néha Miának becézem magam.-mutatkozott be - Szóval Gen...-suttogott oda- hogyan tudsz ilyen nyugott maradni?
-Egyszerűen.- suttogta vissza- Nem igazán érdekel, hogy ki mit mond nekem...-fejezte be, majd tovább bámulászott az ablakon kifele.

Reggeli/tízórai szünet. Mindenki eszi a kis szendvicsét. Miana kérdő arccal a másik lányra nézett.
-Te hogy, hogy nem eszel?
-Nesze! - Hajított oda egy szendvicset Gen- Nem igazán szeretem a kechupot szendvicsben.
-Ö..ö...köszönöm...-lepődött meg- És te? Nem eszel?
-Hoztam pénzt...majd veszek valamit a büfében.
-Okés. De amúgy...miért nem szólsz anyukádnak, hogy ne tegyen bele kechupot?-kérdezte, miközben elkezdett enni- Pedig tök jó.
-Mert a bátyám így későn ér haza. És én akkor már zuhanyzok, meg ilyesmi...
-De...és a szüleid?-Kérdezett újra Miana.
-Hát... ők még később érnek haza...és hamar is mennek...
-Értem.....rám szerintem már nem is emlékeznek.-válaszolt Miana, mielőtt Gen vissza kérdezett volna.
-Ezt miért mondod?-lepődött meg.
-Hát...amikor kicsi voltam, és még látni se volt alkalmam a szüleim, ők beadtak az árvaházba...
-Ouh...sajnálom...-szegezte a padnak szomorú tekintetét.

A két lány szinte végig unta a napot, mert csak csapat játékok, és hasonlók voltak. A nap végén Gen elkísérte az árvaházba Mianát.
-Te merre laksz?-kérdezte Miana miközben megérkeztek.
-Régen kábé egy utcányira innen. Pár éve kicsit arrébb költöztünk. Nem olyan messze a gördeszkapályától.
-Te tudsz deszkázni!?- csillant fel két pár szeme.
-Hát...csak gurulni rajta.- bizonytalanodott el. Gen a szemben álló lány szemeit bámulva annyival fejezte be- Megtanítasz?
-Hát...- válaszolt picit pirultan- Szívesen leszek a tanárod.-fejezte be.
-Rendben! Akkor holnap iskola után. Szia Miana!-köszönt el, majd haza ment.

-Haza értem! Hello senki!- mondta.
Gen amikor benyitott a házba senki sem köszönt vissza neki. Leült, vacsizott egy kicsit, majd felment a szobájába.
(picit később)
-Szia hugi!!-köszönt.
-Onii-chaaan!! Végre hazaértél!
-Hello, hello! Van házid?
-Nem..Ma csak csapat építő feladatok voltak.
-Az jó. Vacsiztál már?
-Igen, igen.-bólontott- Csináltam neked zöld teát.
-Köszönöm szépen! Na mennyél aludni!