S ott álltak,Clay és George, a hegy tetején,ahonnan rálátni az egész városra.
Két legjobb barát,viszont aznap a vallomásukat követve szeretők lettek.
~~~
George-ot pusztította valami belülről. Valami,amit nem tudott megfogalmazni. Talán csak az üresség,és a semmit nem érzés,vagy talán a 16 évnyi depresszió.
Édes 16. Ki gondolta volna,hogy oly fiatalon valaki eldobná az életét?
Senki. Épp ez a baj.George másik oldalán Clay állt,de nevezzük őt Dream-nek,mint ahogy a kedvese is tette.
Dream-nek nem volt sok baja az élettel. Szerető családja volt,népszerű az iskolában,és egy boldog tinédzser,George-al ellentétben,Dream valaha boldog volt.Boldog volt,egészen addig,amíg egy fiú fel nem borította az életét.
Az a fiú George volt.
Teljesen akaratlanul,tudatlanul tette tönkre Dream életét. Hogy mivel is?
Szerelemmel.Dream szerelmes lett a legjobb barátjába. Hogy is gondolhatta!? Hogyan is gondolhatta volna,hogy Isten megbocsátja azt,hogy az ifjú Dream Ádámot választotta Éva helyett?
Dream-et elhagyta a másik legjobb barátja. "Az ilyen meleg korcsoknak élni sem kellene" Mondta ki a szavakat Nick. Sapnap. Sapnap jól tudta,hogy minden egyes szavával egy újabb sebet hagy Dream-ben. Ez viszont nem állította meg őt abban,hogy kifejezze csalódását a barátjában. Miért szerelmes George-ba? Dream tönkretette a hármas barátságukat azzal,hogy érzelmeket táplált az apró,ártatlan George felé.
Dream-et kidobták otthonról. A szerető családja egyből egy káosz lett,mikor a fiuk elmondta,ki teszi őt boldoggá. "Szégyent hozol a családra,az a fiú nem ad nekünk unokákat! Gusztustalan vagy! Többé nem vagy a fiam.." Kiabált Dream édesapja,miközben Dream anyja és húga csendben hallgatták az egészet.
Senki nem állította meg Dream-et,mikor összepakolt,és elment a házból. Senkit nem érdekelt.Nos,hogyan is élhetne George azzal a tudattal,hogy tönkretette az egyetlene életét? George mindenért magát okolta. Dream szintén magát okolta.
Hogy tudott minden elbaszódni kerek 1 hét alatt? Azaz Dream-nek.
George problémái az élettel nem itt kezdődtek.Mindig utálta magát. Nem tudott enni. Alig tudott beszélni. Igazi nyomorék. Csak hogy akik ezt mondják a mentálisan beteg emberekre,azok nem tapasztalták még,hogy milyen is az,mikor úgy érzed,nincs értelme élni.
"Csúnya vagyok, a családom utál, depressziós vagyok,tönkretettem a szerelmem életét,senki nem szeret,mindenki csak bánt,minden este vagdosom magamat,s kérdem a Jó Istentől,mikor lesz már vége"
Nyomasztó gondolatok,igaz?
Nem,George-nak már megszokott.
Ki akar így élni? Senki. Érthető.Egy kifejlettlen szervezet,egy ártatlan és átlagos kisfiú,egy gyerek
minden este fogott egy éles tárgyat,és a bőrére helyezte. Erősen végighúzva azt a karján,végtelen nyílást hagyva önmagán.Ilyen fiatalon gyászolni az életet nem normális. George egy gyermek testbe zárt felnőtt volt. Nem volt gyerekkora. Hogyan is lehetett volna gyerekkora,mikor 12 évesen a szüzességét édesanyjának adta.
Adta.. Inkább ellopták tőle. A mit sem sejtő kisfiú kezéből erővel tépték el az értékes szüzességet.Még most is hallani a kisfiú sírását a fájdalomtól,a kiabálását és könyörgését a szabadulás érdekében.
George onnantól lenézte magát.
Egy férfit nem lehetne megerőszakolni. A fiúk erősebbek,mint a lányok,nem?
George nem volt férfi. Egy légy is kiüthette volna,ő nem tett volna ellene semmit. Igazi nyomorék,ugye?George egyetlen reménye Dream volt. Dream,aki aznap megszűnt létezni,mikor George elmesélte neki mind ezt.
Dream-ben valami aznap meghalt. Hogy nem lehetett ott a szerelmének? A legjobb barátjának? A szegény,szegény George-nak,mikor élete legrosszabb pillanatait élte át.
Dream nem volt ott neki. Micsoda barát.. Dream és George is bűntudatban élt. Élt. Hogy lehet életnek mondani ezt?Ha azt hiszitek,Dream ilyen könnyen feladná az élet reményét,tévedtek.
Ő mindent megpróbált. Hiszen George életéhez képest semmi baja nem volt. Na persze. Lehet,hogy nem volt annyi problémája,de a fájdalmat a szívében semmi nem gyógyította.Dream gyenge. Hiszen mindenkinek megvannak a saját bajai,nehézségei. Ugyan már, mindenki átmegy az élete mélypontján,mégsem adják fel.
Ez lehet,hogy igaz. Mindenki átmegy élete mélypontján,az már más,hogy ki hogyan viseli.
Az öngyilkos emberek sosem gyengék.
Harcosok.~~~
-Engem nem érdekel,Dream. Sajnálom,de én véget vetek mindennek. Veled,vagy nélküled.
Pff,George..
Mégis mi a terved? Kettős öngyilkosságra kényszeríteni a barátodat? Borzalmas ember.-De hisz itt vagyunk egymásnak,George. Nem akarlak elveszíteni.
Látjátok? Dream még az utolsó órákban is hitt a reményben.
Talán nem mindig lesz boldog vég.
Mikor bármennyire is próbálkozol,de messze a cél.
Talán esni kezd az eső,
de nincs a fejed felett tető.
Néha mennydörgés következik,
Mennydörgés után napsütés keletkezik.
Van,hogy mennydörgés után nem lesz napsütés,mert a világodban lévő Nap eltűnt.
De mi van,ha az eső által virág lesz,s a szomorúság megszűnt.
Mi van,ha van remény?
Ne add fel,mindenki életében van napfény.Mély gondolatok,nem igaz?
-George, nem kell ezt tenned. Kérlek!
-Ha ez az egyetlen út a boldogsághoz, akkor megteszem. Még ha fáj is. Vagy ha azzal jár, hogy elhagylak téged,Dream.
George szavai fájdalmat hagytak Dream-ben. Talán tényleg ez lenne a vége? Egyes emberek életében ez a legfontosabb döntés.
Megéri feladni mindent azért, hogy elmúljon a fájdalom?
Az előző kérdést tette fel magának Dream. Hosszas gondolkodás után eldöntötte.
~~~
S ott álltak,Clay és George, a hegy tetején,ahonnan rálátni az egész városra.
Kézen fogva, egy lépés, két lépés.
Dream és George könnyes szemmel vetettek pillantást egymásra. Utolsó pillantást.Apró léptek követték egymást.
Egészen addig, amíg már nem volt talaj a lábuk alatt.Ezzel a fájdalom örökké véget ért.
A két fiatal együtt talált békére.Ott, az utolsó éjszakájukon együtt, megtanultak valamit.
Ketten veszni emlékbe örökké megszűnteti a magányt.
-R.

STAI LEGGENDO
Utolsó éjszakánk együtt || Dnf
FanfictionKetten veszni emlékbe örökké megszűnteti a magányt.