Cortez Szemszögével-(jelenetek)

Egyedül, December 31. Csütörtök

A mai napom nagyon de nagyon érdekesen sikerült. El sem hiszem, ma jutott Reniből, balhéból, veszekedésből, amiből szerintem egy életre elegem lett. Na de kezdjünk mindent az elejétől.

Felkeltem mint minden nap és kb ennyi, ami a mai napból rendesn sikerült. Felöltöztem és lementem nagyihoz, aki a konyhában éppen reggelit készített. Mosolyogva rám nézett.

- Jó reggel, hogy aludtál? - nézett rám kérdőn.

- Egész jól - mosolyogtam rá - Te hogy aludtál? - mondtam már, hogy imádom a nagyszüleimet?

- Köszönöm, aludtam már jobban -  válaszol, finomam utalva arra, hogy egész éjjel zenét hallgattam. Ja igen az előbb elfelejtettem megemlíteni, hogy ma van szilveszter és Zsoltiéknál fogjuk tölteni a bandával - Reni, Virág mert Virág valami hülye koncertre akart menni a festett szemű barátjával, de a szülei Reni nélkül nem engedték el, és Renit nem engedték rá. A mi bulinkra elengedték volna, de mivel nem mehet Virággal így velünk sem jön. Egy kicsit bánt, de ez van ha az embernek az egész világon a legrendesebb lány tetszik meg. És van barátnőm, akit Vikinek hívnak, egyáltalán nem Reninek. Aki pedig pontosan annak a lánynak az ellentéte minden fajta tekintetben, akibe nem kicsit belezúgtam. Elég jól fog indul az új évem, tudom jól. Habár itt még nem sejtettem semmit a mai napról.

- Viki ma átjön - jut eszembe, figyelmeztetve nagyit. Aki felvonva a szemöldökét elhúzza a száját, ezzel is kimutatva mi a véleménye Vikiről.

 - Oké - mondja, de látom, hogy mennyire csalódott bennem, hogy miért őt válaszottam, és hogy miért nem egy rendes lányt, mint Renit. Ha tudná, hogy inkább lennék Renivel mint Vikivel elcsodálkozna. Sajnos probálkoztam és rá kellett jönnöm, hogy Renit teljesen hidegen hagyom és meguntam várni rá. Pasiból vagyok, nekem is vannak szükségleteim, mint bármelyik srácnak, erre való pedig Viki. Tudom szörnyem hangzik, szörnyen is érzem magam miatta... De Viki tudja, hogy nem akarok tőle semmi komolyat és ha őt ez nem zavarja akkor engem sem fog.

- Tudod ugye, hogy nem lett volna muszáj ennek megtörténnie?- néz rám felhúzott szemöldökkel 

- Tudom -  mondom a szemébe nézve. Sajnos nem tud sok mindenről, lehet valamikor majd be fogom avatni, de ennek nem most jött el az ideje. Hittem azt, később pedig rá kellett jönnöm, hogy itt az ideje.

Felmegyek a szobámba,ahol fellépek netre és ráírok Ricsire. 

Másolom: 

Én: Mi a helyzet veled? Ma hatra Zsoltiéknál ?

Ricsi: Épp Daveel dumálok, aki megint felnyomta Twiterre, hogy buli lesz, és vagy 200-an jeleztek vissza, hogy jönnek. Most pedig megoldást probálunk találni. ÁÁÁÁ csak egy hétkönap... Igen hatra.

Én: thx, szerintem változtassátok meg a helyszint aztán menjenek oda, ahova akarnak.

Ricsi: Jó ötlet. Figyelj csak, nem muszáj neked együtt maradnod Vikivel a Jalapeno miatt. Mostanában láttam ám, hogy eleged van 

Én:  Nincs para, ne aggódj

Ricsi: Ha te mondod...

Ezután kikapcsoltam a netet mert bakancs dobbanásokat hallottam a lépcsőről, ami csak egy dolgot jelenthetett. Megjött Viki...

 - Szia - mosolygok rá a legőszintébb mosolyommal.

- Hello - köszön, - Mi van már nagyanyáddal, hogy ennyire utál? - vonta össze a szemöldökét miközben a kabátját lehámozta magáról és a kanapéra dobta. 

- Honnan tudnám? Tutira nem utál, ne ess túlzásokba - felelem természetesen, és hárítva mindent. 

- Fura, pedig mindig úgy néz rám - töprengett, én pedig megvontam a vállam és hagytam, hogy az ölembe üljön. Ezután nem is firtatta a témát. Nem túl okos lány...