DREAMERS | JIKOOK

🌹4🌹

-Namjil, hívd ide őt!

-Rendben.-szaladt el egy kapáló férfi egy irányba.

-Kiről van szól?-néztem a mellettem álló öregre.

-Mindjárt meglátod.-mosolygott és hátratette a kezeit.

-Hyung, jön a katonaság.-böktem kissé ilyedten az úton érkező katonaságra, ahol lovagok is jöttek, és a király lóháton.

-Nyugodj meg, én hívtam őket. Anyád is jön.

-Mire ez a nagy felhajtás hyung? Mi folyik itt?-kérdeztem.

Zaklatott voltam. Nem értettem semmit és ez nagyon zavart. Jungkook apja kihívta a földekre a királyt és a mi udvarunkról is egy sereg szolgát és anyámat.

Idő közben a Namjil nevű férfi is közelített egy másik emberrel az oldalán, akin egy hatalmas köppeny volt, s fejére húzta azt. Az arcát esélyem sem volt látni.

-Park Jimin?-szolított meg egy lovagtiszt, amint mellénk értek.

Én nagyon meg voltam ijedve de a mellettem álló öreg mintha felszabadult volna, és vidám is volt e mellé. Nem értettem semmit, mégis mindent nekem kellett elintéznem.

-Igen, én vagyok. Az anyám ott van ön mögött.-húztam össze a kabátomat magamon.

-Jeon Jungkookot keressük!-amint kiejtette a nevet, szívembe, mintha egy tőrt szúrt volna.

Mellkasom elkezdett szúrni, szemeim pedig bepárásodtak. Jungkook négy hónapja meghalt, miért pont most keresik.

-Dehát ő meghalt.-remegett meg a hangom.

-Én is mondtam nekik fiam, de mindenképpen ki akartak ide jönni, és engem is hurcoltak magukkal. Ha apád nem lenne beteg, őt is hozták volna magukkal.-mondta anyám kétségbeesve.

-Felség, itt valami félreértés esett. Apám a féfivel való kapcsolatom miatt véget vetett az életének. Jeon Jungkook már négy hónapja meghalt.-mondtam a legnagyobb tisztelettel a király szemébe nézve, aki csak féloldalasan elmosolyodott.

-És ha nem halt meg?-szólalt meg mögöttem egy igen ismerős hang.

Amilyen gyorsan csak lehetett, sarkon fordultam. A férfi, akinek a fején és hátán köppeny volt, előttem dobta le magáról a koszos anyagot.

-J-Jungkook...-remegtem egész testemmel, s éreztem, hogyha nem kapnak el, akkor el fogok ájulni.-Játszik velem az agyam?

-Nem! Itt vagyok és élek kedvesem. Nem haltam meg.-ölelt magához jó szorosan.

Ha nem kúszott volna be orromba az édes ibolya illata el sem hittem volna. Ez csakis Jungkook lehet. Hangosan felzokogva öleltem szorosabban magamhoz, s közben az apja beszédét hallgattam.

-Kedves asszonyom, ön nem értheti, miért van itt a felséges király. Ezt csak én érthetem, és a király uram.

-Ahogy az öreg mondja, úgy van asszony!-szólalt meg a király mély, öblös hangján.-Erre az emberre bíztam egyetlen kincsemet, a fiamat! Mivel országunkat csakis a legerősebb faj kormányozhatja, ami nem béta, nem alfa, hanem igazi alfa, mint jómagam. Félő volt a kisfiú halála, a nemesek megkísérelték megölni őt, ezért bíztam rá erre a férfire, aki a legnagyobb odaadással nevelte fel utódomat.

-Ez azt jelenti, hogy Jungkook a felség fia?-kérdezett vissza anyám.

-Igen, és amint megtudtam a hírt, hogy ilyen körülmények között él, úgy döntöttem végre magam mellé veszem az egyetlen fiamat. Hazaviszem őt.