DREAMERS | JIKOOK

🌹2🌹

-Szépséges napot önnek Jimin úrfi!-lépet be a szobámba Eun, a személyes cselédem.

-Jó reggelt!-dörzsöltem a szemeimet.

-Tessék felkelni, és felöltözni! Az ünnepély nemsokára kezdetét veszi!-kezdett kitakodni a szekrényemben.

Féltem volna kitakarózni, de tudtam, s éreztem, hogy hajnali távozását megelőzően szerelmem felöltöztetett, s rendett tett magunk után.

-Ma elegánsnak kell lennie! A szülei már el is rendeltették az udvar kidíszítését. Gyönyörű lesz minden, önnek is annak kell lennie. Úgy hallottam, ma különleges vendéget köszönthetünk.

-Milyen különleges vendég?-kérdeztem, de ekkor betoppant anyám.

-Eun, nem megmondtam, hogy ne árulj el semmi a fiamnak!?-tette keresztbe a kezét mérgesen anyám.

-De, ezt mondta asszonyom.-hajolt meg mélyen anyám előtt Eun.

-Anyám, nincs jogod leszidni a cselédeimet!-álltam ki a lány mellett, aki szégyenkezve kutatott tovább valami ruha reményében.

-Fiam, egyszer ha én parancsolok valamit annak a lánynak, köteles betartani! A király parancsait is mindig betartják az alatvalók.

-Anyám, ez más eset. Eun az én cselédem, én parancsolok neki, és én szidom le ha szükség kívánja! Kérem, ne forduljon ez elő többé.

-Készüljetek el minél gyorsabban.-lépett ki a szobából anyám, egy bocsánatkérés nélkül.

-Köszönöm úrfi.-hajolt meg mélyen Eun, könnyes szemekkel.

-Ne sírj! Nincs semmi baj.-töröltem le a könnyeit, halvány mosollyal arcomon.-Bezárjuk az ajtót, hogy ne zavarjanak meg minket.-fordítottam el a kulcsot a zárban.

-Köszönöm szépen.

-Nincs mit, de most gyorsan! Hamar válassz ki nekem valami lélegzetelállító öltözetet.

-Igenis!

-Addig kicsit kiszellőzetetek.-sétáltam az ablakhoz.

Annak reményében voltam, hogyha kinyitom az ablakot, majd legalább egy pillantást vethetek az én egyetlen szerelmemre. Biztos vagyok benne, hogy apám befogta valami nehéz munkára, hiszen fiatal, és van ereje is. Erős és jóképű, bár apám a második tulajdonságot nem veszi figyelembe.

Meg is pillantottam őt, ahogyan egy nehéz faálványt cipel a vállán. Nagyon megsajnáltam, és legszívesebben én vittem volna a nehéz tárgyat az én vállamon. Egy pillantást vetett rám, de aggódó arcomról hamar elfordította szenvedő tekintetét, hogy ne lássam mennyire nehéz is az a fatárgy. A szívem szakadt meg.

-Úrfi, itt a ruhája.-zökkentett ki Eun.

-Jövök.-csuktam be az ablakot, s elkezdetm Eun segítségével öltözni.

-Kérem, emelje meg kicsit a ke-

-Szerinted van olyan szerelem ami jobban fáj a kelleténél?-vágtam a szavába.

-Biztosan van uram. Én nem tapasztaltam. Szolgalányként nincs más akivel szerelembe eshetnék, csak az a paraszt fiú, de az rám sem néz.

Még szép, hogy nem néz rád, ő az enyém drágám. És az enyém is marad, bármi történjék.

Mihelyt készen lettem, kis sminket kentem magamra, majd indultam köszönteni a vendégeket. Elég sokan voltak, az udvaron felsorakoztatott három asztal tele volt emberekkel.

Mindenkit köszöntöttem, majd helyet foglaltam a szüleim mellett a főasztalnál. Mosolyt varázsolva az arcomra próbáltam kibírni ezt az egy napot.