DREAMERS | JIKOOK

🌹3🌹

Apám beparancsolt pár cselédet, és szétszakított minket. Engem erőszakkal behurcoltak a házba, Jungkookkal pedig fogalmam sincs, hogy mit tettek. Csak annyit hallottam, hogy az apja nagyon könyörög az enyémnek.

A szobámba bedobtak, majd anyám egy megvető pillantás után rám zárta az ajtót. Próbáltam kiszabadulni, ütöttem az ajtót, zokogtam, könyörögtem, de nem ment.

Utána jutott eszembe az ablak. Sietve húztam el a függönyt, de a hang magára terelte az ablak alatt álló őrök figyelmét. Idegesen húztam be a függönyt a sötétítővel együtt.

Szönyű érzések vették hatalomba a testem. Bármit tettem, bárhová álltam, mindig az a rossz érzésem volt. Jungkook veszélyben van, és én ezt érzem.

Talán fél óra sem telt el, de az ajtó zárja kattant. Legbelül reméltem, hogy szerelmem nyit majd ajtót, hogy ketten elszökhessünk innen messze, de nem. Apám állt az ajtóban.

Belépett a szobába, majd ismét kulcsra zárta az ajtót. Féltem tőle ezért hátráltam, viszont sarokba szorított és felpofozott. Az ütés miatt a földre borultam, és úgy néztem fel apámra, könnyben ázó szemekkel.

Elkezdett rúgni, leginkább a lábaimat, meg a karjaimat. Rettentően fájt, de tudtam, hogy ezt az ő szemében jogosan kapom, mert egy paraszttal voltam.

-Hálátlan gyermek! Etettelek, fizettem a tanításodat, erre ilyen szégyentelen módon elárulsz engem! Szégyeld magad!-üvöltött velem.

-Mit tettél vele?! Ugye nem bántottad?!-hagytam figyelmen kívül szitkozódását.

-A te drága kis szeretőd meghalt!-vicsorgott rám ijesztően.-Széttépték az erőben a farkasok!

-Nem...-ráztam a fejem hitetlenül.

-De!-vett elő a zsebéből valamit és nekem hajította.-Itt a bizonyíték.

-Nem lehet...-súgtam alig hallhatóan.-Nem halhatott meg! Nem! Nem tehetted ezt velem!-ordítottam vele zokogva.-Megölted a szerelmem!-szorítottam a mellkasomhoz a gyűrűt, amit még én adtam neki.

-De, megtettem! Egy olyan alávaló parasztnak, aki megszegi a szabályokat, ez jár!-fordított hátat nekem és elhagyta a szobát, majd ismét bezárt.

Megtörten néztem a madzagra kötött ezüst gyűrűt, amit évekkel ezelőtt adtam neki. Nem hallhatott meg. Nem lehet...

-Hé, Jungkook!-szólítottam meg, mikor felállt az ágyamról.

-Igen?-fordult meg kíváncsian.

-Gyere, adok neked valamit.-mosolyogtam rá aranyosan.

-Mit?-kíváncsiskodott.

-Hé, aki kíváncsi hamar megöregszik.-kuncogtam, s kinyitottam az ékszeres ládikómat.

-Kedvesen, nem hordhatok ékszereket. Tudod, megakadályozna a munkában.

-Ez nem fog.-vettem ki egy erős mazdagot a dobozkából.

-Egy kötelet adsz?-kuncogott.

-Várd ki a végét, jó?-néztem rá csúnyán.

-Rendben kedvesem.-bólintott.

Lehúztam az ujjamról a nemrég kapott ezüst gyűrűmet, és ráhúztam a madzagra. Ezt megkötöttem.

-Gyere közelebb!-hívtam magamhoz.

-Igenis hercegnő.-lépett elém.

-Ezt a szerelmem jelképének kell fogadnod. Örökre a tied marad, pont úgy mint ahogy én is.-akasztottam bele a nyakába az ékszert.-És, hogy ne látszódjon, jó hosszúra hagytam. Majd beteszed az inged alá, és akkor tökéletes lesz.-simítottam végig a mellkasán.