Novellák

2. A karácsonyi csoda

-A sarkon forgó élet-

New Yorkban egy hűvös téli nap volt. A nap se sütött oly hevesen, az utcákat vékony hóréteg födte, a parkokban pedig az állatok mind bebújtak egy odúba, vagy akár egy földbe vájt lyukba.

Az emberek az utcán mind siettek, s fülhallgatókkal a külvilágot kizárva, foglalkozott mindenki a maga apró-cseprő problémájával. Mind jó melegen voltak felöltözve. Volt akin téli kabáton kívül még sál és akár még kesztyű is volt, olyan is akadt aki sapkát is viselt. A járókelők élvezték az időjárást, ugyanis karácsony előtti napon, mindenkinek mosoly ült ki az arcára a hó látványa miatt. Mondhatni az emberek zömének rendíthetetlenül jó kedve volt. A szegényebb családból származó gyerekek is megörvendtek, hogy végre játszhatnak a hóban, hogy végre lehet szánkózni. Nem számított nekik, hogy otthon majd milyen körülmények közé kell visszamenniük, és az sem érdekelte őket, hogy vajon jut-e étel aznap este az asztalra. Mindez nem számított. Az egyedüli mely fontos volt nekik, az a másik volt. Ők, kik olyan rossz sorsban nevelkedtek, megértették, hogy mi is az ünnepnek a lényege. Talán nem tudatosan értették meg a lényeget, de szívük mélyéről feltörő viháncolás közepette érezték, hogy biztonságban vannak, és ha ez lenne életük utolsó napja, akkor bizony semmit sem bánnának meg a mai nap kapcsán.

Hát így folyt az élet, mind a szegények, s mind a gazdagok világában. A várost járva mindenki meglelte a maga örömét, kivéve egyetlen környéket. A hatalmas település szélének egy körzetében, melyet a felnőttek világának tekintettek. Nem gyereknek való hely volt az, ennek ellenére, néha, néhol lehetett látni pár lurkót. A környéket „Alvilágnak,, hívták a város béliek akik jó móduk miatt sosem kellett, hogy megforduljanak azon a környéke. Veszélyes városrész volt az. Sosem lehetett tudni, hogy éppen kinek lesz olyan pechje, hogy kirabolják, vagy esetleg minden ok nélkül egy vadidegen megveri. Illetve nem lehetett úgy elhaladni egy utcasarok mellett, hogy pár csinos hölgyet ne lehessen látni.

Így történt ez azon a napon is. Jessicát, kit már csak ezen a néven ismertek, megint kiállt a szokásos sarokra. A lányról nem lehetett olyan sokat tudni, hisz nem volt egy nyitott könyv a kuncsaftjai előtt, ezért mindenki csak a pletykákból tájékozódott. Ám a szóbeszédek egyike sem volt igaz, hisz senki sem ismerte Jessicát igazán.

Tanult lány volt, hisz szülei úgy rendelték el, hogy egy pedáns iskolában szerezzen diplomát. Az egyetem utolsó szemeszterében, mikor már csak egy karnyújtásnyira volt tőle a jól megérdemelt bizonyítványa, a szülei egy balesetben elhunytak. Szegény leány egyedül maradt a világban, hisz rokona nem volt, éppúgy ahogy testvére sem. Bánatában hónapokig nem jött ki otthonából, s a gyász szinte már teljesen felemésztette. Se pénze, se hagyatéka, csak egy rakás számlája volt, melyet a szüleitől örökölt meg. Ahogy telt az idő, egyre inkább fojtotta bánatát alkoholba, se egyéb örömszerző szerekbe. Az egyik este, mikor hazatért volna megszokott házába, melyben apjával s anyjával lakott, az ajtó be volt lakatolva, és egy kilakoltatási végzés díszelgett az ajtón. Ha ez a végzetes dolog nem következett volna be, akkor a lánynak lehet, hogy nem pont egy olyan élet jutott volna, melyből nincs kiút. Maradt annyi pénze melyből kijött egy egyszobás lakás az ,,Alvilágban". Így került egy tanult, s művelt nő a vörös-lámpás körzetbe. Az állására nem kellett sokat várnia, hisz az utcákat járva, hamar felfedezték szépségét. A sarki lányoknál mindig van üresedés, és mivel a leány gyönyörű volt, nem is okozott gondot, hogy beálljon a többi vele egykorú lány mellé. A munka megkövetelte, hogy ne az igazi nevét használja, s ily módon vált a fiatal nő Jessicává. Nem választotta volna magától ezt az utat, ugyan aki alkalmazta, megígérte neki, hogy ha Jessica minden nap kiáll, és jó pénzt hoz a házra, akkor fizeti neki a számláinak a nagy részét. Nem egy hatalmas összegről volt szó, ám pénz híján belement a megállapodásba. Az alku úgy szólt, hogy nem csak a sarkon kell sikert aratnia, hanem még a klubban is, ahol az éppen melegedő lányok a rudakon táncolnak, és próbálják elcsábítani az éppen arra vágyókat. Már talán három éve, hogy Jessica csatlakozott a futtatott lányok közé. Azóta minden nap kiáll az utcára, s várja, hogy megérkezzen az aznapi bevétele. Jessica igencsak magasra tornázta magát az „Alvilág" ranglistáján, így egy eléggé keresett, és ismert emberré vált, ezek mellett még megbecsült is volt. Sokan voltak kik irigyelték a pozícióját, hisz rengetegszer neki kellett gondoskodnia a VIP személyekről, és mindig jó sokat hozott a kasszába.