Régi idők elfeledett történetei

Erőfelcserélős kalamajka

A sima Ninjago sorozat alapján történnek a dolgok. Az eredeti shippek vannak benne.
A történetet juliaeaglefire -rel írtam
A sztori röviden: A ninjáknak felcserélődik az ereje és mindenféle őrült dologba kerülnek.

A ninják jól megérdemelt pihenésüket töltötték, és valljuk meg őszintén, eltunyultak egy idő után. Egyik alkalommal még egymásnak is estek azzal az indokkal, hogy kinek jobb az ereje.

– És mit fogsz csinálni? Rám szórsz egy kis port? – kérdezte Kai nevetve Cole-t.

– És te? Megperzselsz? Várj, még mindig jobb, mintha belém csapnál egy villámmal.

– Hé, igenis jók a villámaim!

Szóval Mester Wu nagyon érdekesnek találta azt, hogy a szorosabb együttműködéshez felcseréli tanítványai erejét. Ezzel amúgy Lloydnak nem lett volna baja, mert az ilyenekben mindig támogatja a mesterét. DE MOST. Most ez mindenen túl ment! Hisz megkapta Morro erejét. MORRÓÉT! És ahhoz hogy Lloyd visszakapja azt elő kell szednie azt az idegesítő elemi mestert a halálból. Ezért is ült Harumi előtt a Kriptáriumba. Hisz a Sötét Nagyúrral való harc után hova máshova zárhatták volna be?

– Hogy hozok vissza embereket a halálból? – kérdezte Lloyd belépve és leülve.

– Miért akarod tudni? – kérdezte a lány félvállról, körmeit nézegetve.

– Vissza kell hoznom valakit. Sürgősen. És gondoltam, hogy mivel már szinte mestere vagy, az apám és a Sötét Nagyúr után, téged kérdezlek – nézett vissza rá reménytelien.

– És miért segítenék? – sóhajtotta unottan, egy pillanatra a fiúra emelve tekintetét.

– Mert szerintem te is Morro igazán ellentétek egymással – nézett rá szarkasztikusan. – Egyébként komolyra fordítva a szót, ha segítesz akkor kiszedlek ebből a cellából. Az hogyan hangzik.

– Rendben, legyen – forgatott szemet, és fogott végül kezet Lloyddal.

– Akkor hol kezdünk? – szedte le a bilincset a csuklóiról, majd kifelé indultak.

– Először is, kell egy hozzá tartozó tárgy. Ruha, fésű, hajszál is megfelel – mondta.

– Engem egyszer megszállt, mint szellem. Az megfelel? – nézett rá érdeklődően. Lehetetlen hogy Morronak maradt volna bármilye is ezen a világon.

– Talán... De rád nézve igen... Veszélyes lenne – mérte végig kimérten.

– Haha! – nevetett fel Lloyd. – Szerinted minden után amin átmentem engem ez még érdekel? Csak csináljuk meg, szeretném minél hamarabb letudni azt a szerencsétlent.

– Te tudod – rántott vállat a nő. – Szükségem van a régi oltáromra, és Wu-ra. Ő tudni fogja, mit kell tenni – folytatta.

– Minden meglesz, amit akarsz – ugrott be a járműve vezető ülésébe, ahogy bepötyögött egy üzenet Wu-nak. – Akkor jössz, vagy sétálni akarsz a palotáig? – kérdezte a mögötte lévő ülésre mutattva.

A lány szó nélkül beült a hátsó ülésre, jelezve, inkább viteti magát. Lloyd pedig elindul és csöndben ültek az úton. Túl csöndben.

– Megvagy? Remélem nem ájultál ki.

Válasz azonban nem érkezett. Mikor a szőke hátrapillantott, egy békésen szunyókáló Harumit látott meg.

– Szerencséd, hogy hosszú az út még odáig – rázta a fejét Lloyd, ahogy elővarázsolva egy takarót óvatosan Harumira terítette. A lány persze erre sem reagált, csak kicsit jobban magára húzta a pokrócot.