Testem béna és hangtalan sírok.
Nem használnak már nálam
a hosszú, papírra vetett sorok,
sem vigasztaló szavak.
Ez -, hogy jól elbarikádoztam magam -
de gyakorlottan megy már;
Nem hat itt az ínycsiklandó akarat
vagy alkohol illat - kár...
Hiába előttem bármely kék szempár,
szerelmük én nem hiszem
és a szédült fejem mindig többet vár.
Jaj, hová került eszem?
Keressem-e, ha talán felesleges
s elvesztegetett idő?
Az amit adok, csak a "szeretetem" -
mégis igen kelendő.
De tettetni bármit rég eldobott kő,
amit nem vesz fel senki.
Ne is tegye: eredménye bőgésről
száradt szem és a visszajáró, öreg tévhit.
2022/05/30 21:08
YOU ARE READING
A Neved
PoetryEgy év és megannyi repedés a szíven, amit a nap sugarai gyógyítottak. ... Versantológia azokból az irományokból, amiket a kapcsolatomból való felébredésekkor fogalmaztam meg.
