Egyszer volt egy ember akit szerettem,
Olyan reggeli csicsergésre kelős,
napfénybe fordulós érzéseket kelt bennem.
Látom is, ahogy kristálytisztán a víz
Fodrozódik a lábamon, kagylón csillan
A sugár és egy-egy emléket még visszahoz.
Ez a személy csekélység már a mindennapok
Loholó pillanataiban. Talán ő sem veszi észre,
De egyik reakcióból a másik nevetésbe rohan.
A folyamatos impulzusokkal telitűzdelt,
Karamell pudingtól semmiképp sem selymes
Eltelt időbe egyszer majd belerokkan.
Nem látom már hol van, de várok, hogy
Megtaláljam a fénysebességű játék végén.
Néha mintha felvillanna lángjának meleg
Tónusa a pislákoló öntudatom mélyén.
Lehet messze lesz, én pedig még távolabb,
De legalább tudom, hogy hője örökké tart.
21:13 2023/02/14
YOU ARE READING
A Neved
PoetryEgy év és megannyi repedés a szíven, amit a nap sugarai gyógyítottak. ... Versantológia azokból az irományokból, amiket a kapcsolatomból való felébredésekkor fogalmaztam meg.
