Dönts! - Tekergők ff >wolfstar<

3

A griffendél klubhelység üres volt. Csak Lily és James próbálta kitakarítani a szobát a sok üvegtől meg pohártól amit mindenki otthagyott, mondhatni kevés sikerrel. Semmi kedvük nem volt az egészhez, inkább csak azért nem hagyták ott a munkát Siriusnak, hogy megtudják mi lett Holdsáppal a mosdóban.

A két fiú be is lépett a szobába, még mindig elég ittas állapotban. Sirius egy mozdulattal leültette a kanapéra Remust, aki csak a fejét fogta a még mindig sugárzó szégyentől. James és Lily, bár várták, hogy barátjuk megszólaljon, nem történt meg. Mindenki hallgatott. És úgy csináltak mintha csinálnának valamit, csak hogy ne kelljen a kínos hallgatásban ülniük.

Végül aztán Lily törte meg a várakozást. Leült melléje, még egy utolsót sóhajtott, és támogatóan neki kezdett:

-Remus, attól, hogy tovább rágódsz ezen, nem lesz jobb.

-Mégis mit kéne tennem? Holnap mindenki engem fog kibeszélni! - mondja egyre felemelve a hangját Remus. Folytatni szerette volna, de nem hagyták.

-Na ide figyelj! - szól közbe James idegesen. A hatásszünet alatt, idegesen de egyáltalán nem sietősen sétál el a szemeteszsákig hogy beledobja az utolsó üveget is, majd a kanapén űlők felé fordul, de először még hosszan nézi Siriust aki csak áll a sarokban, és bámulja a földet. James erre még idegesebb lett. Ilyenkor miért nem tud nagyszájú barátjuk beszélni? De ahelyett, hogy ezt is megemlítette volna, inkább csak folytatta amit abbahagyott:

-Szerinted mi négyen dísznek vagyunk az iskola legismertebb tanulói? Azt hiszed ha valaki kezd téged piszkálni, nem tudunk megvédeni? - hogy még nyomatékosabb legyen, beszéde közben belenyúlt zsebébe, hogy előrántsa varázspálcáját - Nem bízol bennünk, Holdsáp?

Ez hatásos volt. Mindenki arca, ha csak egy árnyalattal is, de nyugodtabb lett. Ezt látva James, megvillantotta önelégült mosolyát. Jobbnak látta inkább elrakni a varázspálcát, aztán leült Lily mellé.

Közben Peter is előkerült. Álmosan nézett végig mindenkin. Látta Sirius aggodalmas arcát, James és Lily pírrel borított arcát, és Remus még mindig aggodalmas tekintetét.

-Jót aludtál? - szólal meg végre Sirius

-Jót. Miről maradtam le?

-Lényegtelen. - ebbe mindenki beleegyezett. Senkinek nem volt kedve elölről mesélni az egészet. Így Peter csak megvonta a vállát, és leült a kanapé előtt lévő szőnyegre. Eltelt így néhány másodperc. Perc. Óra?

Nem tudták. Előszőr csak Remus hunyta le a szemeit. Majd James, aztán Lily. Végül Peter is hátradőlt a bolyhos szőnyegen, egy ideig bámulta a plafont, de nem bírta sokáig. Ő is elaludt. Végül már csak a kandalló ropogása hallatszott, és halk léptek majd egy lágy fújás, ahogy Sirius kifújta az utolsó gyertyát is a szobában.

Már szinte pirkadat volt. Szerre megnézte barátait, majd megakadtak  szemei a sápadt, sebhelyes arcon. Legszívesebben most azonnal felköltötte volna, hogy elmondja ő sajnálja a legjobban. Csak hogy éreztesse, ő is jó barát. Hogy benne is megbízhat, sőt ha kell, még ennél is jobb barát tud lenni. Igazából azon nyomban megtenne bármit, csak hallja Holdsáptól, hogy megbocsájt neki. De mégis mit kéne megbocsájtson neki?

Lassan beletörődött, hogy minél tovább gondolkodik ezen, annál rosszabb lesz. Így inkább csak hátrahagyta a holnapi énjének, neki majd lesz ideje ezzel foglalkozni. Így csatlakozott Peter mellé a szőnyegre. 

Szédelegve guggolt le, majd hátradőlt, érezte a kandalló melegségét az arcán. Eszébe jutott a nyár. Hogy minden nap hogyan aludt el. Barátai mit sem tudnak róla, de ha csak egyszer is valaki megkérdezné. Még csak egyszer. Órákig szeretne beszélni a történtekről, hogy elmesélje mennyit gondolt rájuk a szünet minden egyes napján mint minden nyáron, de eddig nem mondhatta el, hiszen ő kell legyen az aki meghallgatja a többieket és nem fordítva.

De mi van ha nem akarják hallani? Ha ezzel csak még jobban magára haragítaná Holdsápot? És nem csak őt, a többieket is.

Sirius órákig bámulta a plafont. Kusza gondolataival újra egy láthatatlan háborút vívott, hogy aztán meghozza a végleges döntést. Inkább alszik rá egyet. És az amúgy teljesen fölösleges gondolatmenet folytatását is áttolta reggeli énjének, mintha reggelig bármi is változna...

Hiába csukta be szemeit, még mindig Remus segítségkérő arcát látta maga előtt, a mosdó rideg falai között, ahogy kiabál, ő meg csak tétlenül nézi barátját. Ilyen kegyetlen lenne?

-----

Húha, végre itt a következő rész. Én azt mondom, hogy ez rövid. De higyjetek bennem, lesznek ennél bőven hosszabb fejezetek is ;)

Élvezzétek <3