Dönts! - Tekergők ff >wolfstar<

2

Egy csapat griffendéles célozza meg a Kövér Dámát, mint sok kis apró hangya, aztán megtorpannak előtte. A Dáma vigyorog. Egy prefektus próbál előregyurakodni a sok diák között, míg végül feladja a harcot, és simán odakiáltja a jelszót a Dámának:
-Vaktyúk!
Azzal a portré megmozdul, és kinyílik mint egy ajtó.
És mindenki lepakol. Elrendezik a szobákat, egyértelműen a négy fiú egy helyre megy, és ahogy jön az este, úgy mindenki egyre jobban elhalkul és lenyugodik.

De hát miért is szeretné mindenki Jamest, Siriust, Remust és Petert, ha nem dobnák fel bármilyen helyzetben a hangulatot?

Amikor már a hetedévesek is csak nyugodtan ültek a kanapékon, és kacarásztak, megérkezett a négy jómadár. Sirius a kezében tartott két vodkásüveget, James egy sörös dobozt, Peter kezében meg megjelent a rosszat sugalló üres üveg.

-Mi ez?
-Honnan van?
-Én már láttam hasonlót!

Szerre jöttek a csodálkozások a kisebbek felől, a nagyobbak meg már tudták mi lesz, mert tavaly is pont ugyanez történt.

-Ez hölgyeim és uraim... - szólította meg a "közönséget" színészi képességeivel Sirius- mugli ital!

Erre persze kitört a az öröm. És ezzel együtt a félelem is. A kisebbek csak csodálkozva nézték, hogy most mitévők legyenek, mert nem tűnt a legszabályosabb dolognak, a prefektusok meg inkább félrementek, mert tudták, hogy úgysincs amit tegyenek a négy barát ellen.

A következő pillanatban már körbeültek a földön, és adogatták egymásnak a három-vagy ki tudja hány- üveget kézről-kézre.

Remus, Sirius és James között ült. Balfelől csak annyit látott, ahogy feketehajú barátja meghúzza az italt, majd egy fanyar arccal a kezébe nyomja Remusnak.

És most? Ő is meg kellene húzza? Segítségkérően nézett Siriusra, akinek a szürke szemein látszottak a ittasság előjelei.

-Na mi van? Hát igyál már! - szól oda mosolyogva Sirius a nagy zajban.

-De én... - nem várta meg barátja a mondat végét, megfogta Remus jobb kezét, amiben szorította az üveget, és Remus szájához tartotta. A hirtelen érintésre összerezzent, de nem volt sok ideje gondolkodni, hiszen az égető folyadék sietősen kérezzett lefele a torkán, egy hosszas, bizsergető égést érezve az egész gyomrában és nyelvén.

Elpirult. Nem az járt az agyában, hogy most itatták meg vele a vodka negyedét. Hanem az érintés. A bőrén érezte a barátja kezének nyomát, és hamarabb kapta el a kezét, mint az italt a szájától.

Aztán visszazökkent a jelenbe. Sirius kipirosodva kacag mellette, és ezt a duruzsoló diákok háttérzaja kíséri.

-Látod megy ez, mit fosol? - szól oda újra Sirius, azzal James kezébe nyomta az üveget, aki látszólag nem ért rá, mert hevesen beszélgetett a mellette ülő Lilyvel, de azért megfogta az italt.

Mikor már mindenkinek megjött a színe az alkohol hatására, Peter aki eddig csak külső szemlélő volt az első- és másodévesekkel együtt, belépett a kör közepébe, és betette az üres üveget, amit idáig csak a kezében tartott.

Hát eljött ez a pillanat is. Az üvegezés. Ki nem maradhatna az első roxforti napból, nem?

A diákok elcsitultak, és felállt James. Felállt, és ahelyett, hogy megpörgette volna az üveget, elindult, át a kör közepén, és újra helyet foglalt a társai között, de nem akárhova. Pont oda ült le, ahol az üveg nyílása mutatott. Vajon miért is?
Mivel az üveg alja Lilyt bámulta. És mostmár nem csak az alja. És nem csak James. Hanem mindenki.