Titkos szerelem

19 rész

Kira szemszöge :

Éles fényre nyitom ki a szemeim ,fájnak és zavar .Minden fehér körülöttem és csipogást hallok. 

Vagyis mást is . Dominik az . Tudom.  Itt van mellettem . De velem mi lett ? Nem mozdulok hagyom ,hogy beszéljen .

-Tudod Kira mikor szerettem beléd ? Válaszolni nem tudsz igaz de elmondom. Vagyis igazából én se tudom -nevet fel - Összevissza beszélek most ,össze vagyok zavarodva . Szinte elvesztettelek megint . De remélem minél hamarabb magadhoz térsz . Jó jó hajlamos vagyok arra ,hogy mást kezdek mondani mint amibe  belekezdtem . Szóval akkor éreztem azt ,hogy több vagy számomra mint egy barát amikor elmentél Pestre sulizni ,akkor a hiányod kikészített . Tisztán emlékszem ,hogy vonatoztam fel Budapestre  ,hogy meglepjelek ,igaz akkor már ritkábban beszéltünk de látni akartalak . Azt is tudtam nem lesz semmi programod anyukádék elmondták ,szálltam le a vonatról és mig vártam a buszt ,hogy eljussak hozzád instáztam és megláttam a közös fototokat a barátoddal . Akkor tudatosult bennem ,hogy későn reagáltam az egészre ami köztünk volt. Nem mentem el hozzád ,de egész hétvégére fent maradtam ,haza csak vasárnap délután jöttem .  - Láttalak tudod ? Boldogan tüntél istenem de még mennyire annak . A váci utcai mekiben ültem az ablaknál és előtte sétáltatok el . Féltékeny voltam a csávódra de nagyon.

Szipogást hallottam és éreztem a könnyeket a kéz fejemen . 

-De ezt majd egyszer elmesélem mikor felépülsz . Szóval kérlek ébredj fel -mondja és megszorítja a kezem .

Végig hallgattam az egészet ,basszus . Elmondta az érzéseit én meghallottam . Ő pedig azt hiszi ,hogy nem . 

Most jön az ,hogy tettetni kell egészen addig míg el nem meséli .... újra. 

Lassan megszoritom a kezét,hogy tudja vagyis higgye azt ,hogy most ébredezek.

-Kira -áll fel a székről ,hogy lássa ébren vagyok e 

-Ó  Kira ,Istenem -és elsírja magát . Soha nem láttam sirni 

Oda nyúlok a maszkomért ,hogy levegyem és hozzá szóljak de nem engedi ,lefogja a kezem .

-Nem szabad -mondja - Szólok apának és ha ő megengedi akkor levesszük -mondja 

Pislogva válaszolok 

Lehajol és megpuszilja a homlokom  ,én pedig óvatos mozdulatokkal megsimítom a karját . Kimegy , 3 perccel később jönnek vissza . Az apukája ,ő , apa és anya sirva .

Miattam sírnak és ez annyira rossz . Oda jön az ágyamhoz anyukám most már zokogva .

Lehajol és megölel már amennyire tud .

-Ó kicsi Kira - mondja - Élsz ,ó istenem ,ébren vagy -mondja sirva 

Szólni akarok hozzá , le akarom venni a maszkot . Hagyják már ,hogy beszéljek .

Apa is odalép hozzám , most már nem sir annyira , visszafolytsa. Tőle is kapok egy homlok puszit. 

-Figyelj rám Kira -szól hozzám Dominik apukája

Óvatosan felé fordulok és figyelek ahogy kérte.

-Elég súlyos baleseted volt ,megkellett muteni mert az egyik bordád úgy tört el ,hogy érintette a szívedet igy elég kritikus volt az állapotod. Leveszlek egy kicsit a lélegeztető gépről de kérlek szólj egyből ha nem megy jól a levegő vétel . -mondja én pedig csak bolintok 

Odalép hozzám leveszi a maszkot én pedig tiszta óvatosan levegőt veszek és megszólalok

-Sziasztok-mondom halkan 

-Szia kicsim -mondja apa mosolyogva

Mindenkin végig nézek , Dominikkal elég hosszúra sikerült a szemezésünk. De ő szakította meg.

Vajon mikor mondja el amit nem rég ? 

Hello hello 

Jöttem újra egy kisebb részel . Remélem tetszik :)