Titkos szerelem

22 rész

Kira szemszöge:

Csendben néztük a naplementét Domival, nem szóltam hozzá, mert amióta a reptérre értünk, és telefonált, gondolom Sárival, azóta teljesen megváltozott, és nem tudom ennek az okát, de minél hamarabb jó lenne megtudnom.

Felé pillantottam, és észrevettem, hogy ő is engem néz.

-Mi az? – kérdezem egy kis mosollyal

-Semmi -válaszolja és elfordul 

-De van valami, mondd el, kérlek – mondom felé fordulva.

Nem szólt egy szót sem, csak közelebb lépett még pár lépést, és megölelt. Meglepett a tette, de én is gyorsan megöleltem.

-Annyira örülök, hogy élsz és látod ezt a gyönyörű naplementét. Nem tudom, mit csináltam volna, ha a műtőasztalon maradsz, Kira. Tudod, hogy lett volna rá esély, és sőt az én kezeim között állt le a szíved. Belehaltam volna, ha bajod esik, Kira. – mondja még mindig ölelve.

-De nem történt semmi, mert ott volt egy kiváló csapat kiváló orvosokkal. Köszönöm nektek – mondom sírva. 

-""Nem azért mondtam, hogy most itt sírjunk" - mondja egy kicsit nevetve. 

-Jó, nem fogok csak -

-Semmi, csak élsz. És ez mindennél fontosabb. Heggel és heg nélkül is csodálatosan néztél ki és nézel ki. Tudod, van egy ilyen idézet: „Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.” Azt már ne kérdezd, kitől van, mert túl sok infót én sem tudok megjegyezni – mondja nevetve.

-Eszembe sem jutott, hogy ki tudjam a kilétét ennek a pompás idézetnek – mondom nevetve.

-Köszönöm-mondja

-Nincs mit. Figyelj, Domi, figyeltelek már a reptér óta. Fura vagy, minden oké? – kérdem.

-Nem. De hagyjuk ezt, inkább veled foglalkozzunk. Szeretném visszakapni a mosolygós Kirát, akit ismertem. – mondja, rám nézve.

-Jó, kössünk egy alkut – mondom.

-Már kezd visszatérni. Hallgatlak - mondja

- Megígérem, hogy míg itt leszünk, megpróbálok újra a régi lenni, ha 

-Nem csak itt próbálsz meg a régi lenni – vág közbe 

-Jó, akkor nem csak itt, viszont ahhoz te most kötelezően el kell mondjad, mi történt – mondom mosolyogva.

-Oké. Szóval, röviden és tömören, Sárával beszéltem, amikor elindultunk. Egyszerűen megkért, hogy érezzem jól magam, aztán meg beszélünk. Kinyomott és letiltott mindenhonnan, hogy ne tudjak írni neki. Ennyi.

-Baszki. És semmi mást nem mondott? 

-Nem mert, mire szerettem volna megkérdezni, kinyomott – mondja.

-Sajnálom – mondom, és megölelem.

-Ez van, szót fogadok neki, aztán megbeszéljük, ha haza megyek.

-Rendben 

-Na, mit szólsz, ha már lefeküdnénk aludni, és reggelinél megtudjuk, mi lesz a program, meg ha nagyon dedós program lesz benne, vagy az offolásban? – kérdi kacagva.

-Benne vagyok. Akkor jó éjszakát – mondom neki. 

- Neked is Kira - mondja mosolyogva.

Beléptem a szobába, de még egy ideig láttam az árnyékát kint, és hallottam a telefonjából beszűrődő hangokat. Kikapcsoltam az éjjeli lámpát, és elmentem zuhanyozni. Mire végeztem, ő már nem volt kint. Sajnálom, hogy Sára így viselkedik vele. Amíg itt leszünk, megpróbálok újra a barátja lenni, és Sárával is beszélek, hogy mi ez a viselkedése..