Elveszve a stadionban-Szoboszlai Dominik ff.

Durca

-Tényleg ne segítsek semmit?-kérdeztem meg Zsanettet vagy harmadjára két percen belül.Mit ne mondjak, eléggé útba éreztem magam.Dominik is úgy itthagyott, ezért még kapni fog az biztos.

-Nem kell, mindjárt kész leszek mindennel, de a cuccotokat felviheted Dominik szobájába, ha behoztátok a kocsiból.Szofi ott van a nappaliba-mutatott logikusan a lépcső másik oldala fele-kérd meg hogy mutassa meg Domi szobáját és szerintem mire leérsz kész is lesz az ebéd.

El is indultam Szofi fele a táskákkal, majd pár másodperc múlva már a nappaliba is voltam.Volt ott mindenféle kép, Dominikról, Szofiról, családi, meg minden.

-Szofi, megmutatod Domi szobáját?

-Ahaaa, gyere.

-Na ittvan-nyitott be.-Anya rendet rakott, de nézd meg Domi egyszer bejön ide nagyobb kupi lesz, mint a játszószobámba.Pedig ott még anya se pakol, mert tudja, hogy utána úgyse marad olyan-nevette el magát.

-Szerinted hova rakjam le?-néztem le rá.

-Ide-mutatott a fal mellé-,mindig ide rakja őket.És még nézd-nyújtózkodott,hogy felérjen egy fiókot.-,itt van pár pólója, amit nem visz Lipcsébe.Elmondjam a titkom?-vigyorgott rám.Nagyon szép kislány, és elég okos is korához képest.

-Na halljam-guggoltam le hozzá.

-Képzeld el, innen mindig kiveszek egy pólót, mert olyan a szagja, mint Dominak és azzal szoktam aludni, de azokat nem rakom vissza, mert nem tudom összehajtani, és már mindjárt elfogynak innen.Kaja után segítesz nekem összehajtani őket?-nézett rám azokkal az aranyos szemeivel.Hogy tudnék erre nemet mondani?

-Persze, na most menjünk le, gyere-indultam el.

-Leviszel?Fáj a lábam-mondta,de látszott az ártatlan kis pofiján, hogy nem mondd igazat.

-Igen-kaptam fel, és indultam le az étkezőhöz.

-Szofika, van lábad ne cipeltesd magad-mondta Dominik.

-De fááj a lábaam-duzzogott be.

-Jó, akkor majd fekszel le ebéd után-zárta le a témát Domi.Leültünk az asztalhoz, ahol én Domi és Szofi közé kerültem.Ki gondolta volna??Vagy másfél órán keresztül beszélgettünk, és ismertük meg egymást.

-Akkor jössz fel?-próbált suttogni Szofi, bár nem volt elég halk.

-Igen-álltam fel az asztaltól, majd megköszöntem az ebédet és indultam el Szofi után.A szobája elég menő volt.Majd fogta magát, és egy táskából kirángatta azt a tömérdek mennyiségű pólót, amit kilopott Domi fiókjából.

-Na ennyi van-nézett ő is kicsit meglepődve.Hát még én.Főleg, ahogy csak belegyűrte abba a táskába.Dominik agyvérzést kap, ha meglátja a drága pólói milyen sorsa jutottak.

-Ezek elég gyűrődtek, szóval ha vissza is rakjuk őket, akkor is észre fogja venni őket Domi-néztem rá mosolyogva.

-Nembaj, akkor majd megmondom, hogy anya csinálta őket gyűrődésesre.-mondta elég komolyan.

Már majdnem kész voltunk, amikor valaki bejött a szobába.Ki más lett volna, ha nem Dominik?

-Mi jót csináltok?-nézett minket.Szofi gyorsan eltakarta a ruhákat, és Dominikra nézett.

-Játszunk, az új játékommal.

-Én is jöhetek?-intézte szavait kishúga felé.

-Mindjárt, most menj ki, mert ez még csajos játék, és majd szólok, ha jöhetsz-tolta kifele Szofi Dominikot.Le se tagadhatják egymást.-Addig menj le meccset nézni.-csukta be az ajtót-húú, majdnem lebuktunk-csapta magát homlokon-szerencse, hogy nem látta meg.Gyorsan ezt még hajtsd össze, aztán berakjuk a szobájába.De inkább ne játszunk most, mert álmos vagyok, de aludhatsz velem.

Miután becsempéztük a fiókba Dominik kicsit se gyűrött pólóját, Szofival valóban lefeküdtünk aludni Szofi hercegnős ágyába, amibe épp, hogy elfértünk.Mondtam a kislánynak, hogy ne vegyen elő újabb pólót, hanem odaadom neki azt, amit én vettem el Dominiktól még Lipcsébe.Azért mi is hasonlítunk.Nem szóltunk senkinek, és Szofi már aludt, én meg majdnem, amikor megint nyílt az ajtó.Nem volt erőm se odanézni.Inkább becsuktam a szemem.Hallottam, ahogy a lépések egyre hangosabbak lesznek, és hallottam egy cuppanást, gondolom Szofi arcán, utána az ENYÉMEN is.MIVANN!?

Miután Szofival felkeltünk, majdnem, hogy egyszerre, ugyanis ő felkelt, engem meg felkeltett, kitaláltuk, hogy kimegyünk focizni, természetesen Dominikkal.

-Felmegyek, átveszem a pólóm, aztán mehetünk is.

-NEE-kiáltott rá Szofi.-Jó vagy így Domi, csak gyere már.

-Mindjárt, addig menjetek előre Fancsával-erre csak egy szemforgatást kapott válaszul, mi meg elindultunk kifele.

-Hallod Fanni, szerintem le fogunk bukni-nézett rám, és már majdnem sírt.

-Nyugi Szofi, ha meglátja, akkor se lesz nagyon mérges, megmondod neki, hogy mi történt, és kész.

-Okés-ölelt meg szipogva a kislány.Milyen kis törékeny.Ott voltunk ölelkezve, amikoris megláttam egy Dominikot kicsit idegesen közeledni felénk.

-Najó, Szofi mi az istent csináltál a pólóimmal?-kérdezte szinte kiabálva Dominik.Jézusom.Nem is értem, hogy tud így beszélni a kishúgával.Szofinál itt tört el a mécses, és inkább befutott a házba.Én felkeltem, és csak néztem Dominikot.-Te tudsz valamit?-húzta fel a szemöldökét.

-Szofi volt-mondtam, mire mintha még idegesebb lett volna.

-Tudtaam, de minek?Mondj egy magyarázatot arra, hogy mi a francnak kellett azokhoz a kibaszott Gucci pólóimhoz hozzányúlnia.Kétlem, hogy magára vette volna.Szóval dalolj csak.

-Na figyelj, velem te így nem fogsz beszélni.Különben meg az egész azért volt, mert Szofinak hiányzol, és minden este egy pólóddal aludt már egy ideje, de mivel nem tudta visszahajtogatni őket, egy táskába rejtette mindet, belegyűrte, és megkért hogy hajtsam össze neki, és ő mondta is az előbb, hogy szerinte lebukik, szinte sírt, de mondtam neki, hogy ha rájössz, akkor majd elmondja neked az igazat, erre te idejöttél úgy, mintha a kibaszott autódat tette volna tönkre, nem pedig összegyűrte PÁR pólódat.-ezzel inkább magára hagytam.

Bementem, és Szofival inkább dühünkbe rendet raktunk a játszószobájába, utána meg játszottunk a kedvenc játékaival.Dominik egy pöcs.Ez a mondat
volt a fejembe egész végig.Nagyon felhúzott.Ma éjjel inkább alszok az utcán, mint mellette.Szívem szerint elmennék most Lujzáékhoz, de Szofi nagyon velem szeretne lenni.

Talán két óra is eltelhetett, amikor az ajtó kinyitódott, és bejött rajta Dominik.Na már csak ő hiányzott.

-Figyeljetek-ült le mellénk-nem akartam ennyire kiborulni oktalanul, mert rájöttem, hogy csak hiányoztam neked Szofika, azért nyúltál csak hozzájuk, és különben se lett semmi bajuk, bár az nem is lényeg, tudnék venni vagy százat akar most is, de nem kell.És Szofi, én is Miloval alszok ám Lipcsébe-görbült mosolyra a szája a végére.-Haragszol még?-intézte Szofi fele.

-Ha megveszed nekem azt, amit akarok akkor nem.

-És mit szeretnél?

-Egy takarót, amin te vagy rajta, és akkor tudok azzal aludni.

-Rendben, holnap csináltatunk egyet, okés.

-Okéé-ugrott bele Dominik karjaiba.Én viszont még mindig nem bocsájtottam meg neki, nekem nem kell egy Dominikos takaró.Még csak azt kéne.

Jó estéét!Holnap az első két órám elmarad, szóval elég boldog vagyok, na mindegy is, ennek örömere gyorsan írtam egy 1000szavasat.Nem sok, de ezt délután, csak időközönként tudtam írni.❤️