Elveszve a stadionban-Szoboszlai Dominik ff.

II. vissza Lipcsébe

-Azt szeretném, ha minden a régi lenne köztünk-szuggerálta Fannit.

-Jó lenne, ha Domi két szülővel nőne fel-eresztett el egy mosolyt.

-Akkor visszajöttök Lipcsébe?-reménykedett a fiú.-Annyira hiányzik onnan Milo hangja, de főleg te.

-Nekem jó, de tudod, hogy az Dominak nehéz lesz.Akkor mostantól németül is kell tanítani, nem hinném hogy magyar óvoda lenne a közelbe, meg az neki teljesen új lesz.Azt viszont jegyezd meg, hogy Domiról nem tud a sajtó, meg nagyon senki, szóval vigyázni kell.Örökre se titkolhatjuk, szóval Lipcsébe, ha mindennel végzünk, meg kéne osztanunk a világgal.

-Okéé, akkor állj neki pakolni, segítek szívesen, csak annyira nem érünk rá, mert holnap már edzésre kell mennem, csak ugye a meccs miatt engedték el a mai napot.

-Ja igen, de amúgy egész éjjel vezettél?-hiszen tegnap este 10 után lett vége a meccsnek.

-Persze, és milyen jól tettem-arcoskodott.

Végül körülbelül három óra alatt pakoltak el mindent, vagyis Dominik csak nagyjából az első órába segített, hiszen felkelt a kisfiuk, és ő mindent be akar pótolni.

-Na kész vagyok, indulhatunk-ment be Fanni a szobába, ahol Dominik feküdt a kisebb kanapén, közben Domi a hasán feküdt, és egymást szórakoztatták.

-Okés-pattant fel el nem engedve kisfiát-vezetünk felváltva?-pillantott a lányra.

-Neked a vezetés a mindeneed-döbbent meg a lány-de persze, majd vezetek ha alszik te meg amikor fent van-bólogatott Fanni.

-A faszt, majd te amikor alszik.

Elindultak, Domi az elején jól bírta az utat, elaludt, de amikor egy idő után nem álltak meg felkelt, és felsírt.

Forgatta a fejét, és az egyik oldalon megpillantotta Dominikot.

-Appa, appa-nyújtogatta a kezét, de Dominik nyilván nem vette ki az ülésből.

-Jó reggelt életem-mosolygott-, viszont tentézz még, mert hosszú ideig fogunk a kocsiba ülni-simogatta a kicsi arcát.

-Nyeem, hamm hamm-kereste a gyümölcspüréjét, amit mindig iszik, mikor felkel.

-Domi, itt a táskámba van pár püré, szedj ki belőle kettőt, később is legyen ott-Majd Dominik előrenyúlt Fanni táskájához, kitúrkálta belőle azokat a püréket, majd keze közé került Fanni telefonja, aminek háttere kisgyermekük volt.

-Fancsa, mi a telód kódja?

-Minek az neked?

-Fix tele van Domiról képekkel, és azokat átküldöm magamnak.

-3664, de nehogy másnak küldd, mert akkor megverlek.

Domi miután ivott visszaaludt, Dominik pedig nagyjából fél óráig nézegette a képeket róla.Volt nyilván közte pár olyan fotózásos kép, ami nincs kint még.Még mindig baszott gyönyörű.

-Állj meg a kövi benzinkútnál, aztán együnk valamit, mert kezdek éhes lenni-utasította a lányt, aki a következő kihajtónál le is ment a benzinkúthoz.

-Bemegyek veszek dolgokat, te meg Domi kajáját vedd elő addig-indult be Dominik az üzletbe.

Az út gyorsabban telt, mint általában, még úgy is, hogy többször megálltak.

-Arra nem gondoltunk, hogy hol fog aludni a gyerek-csapta fejbe magát Dominik.

-Nyugi, alszik köztünk, és holnap elmegyek veszek egyet.