II.Szülinaap

283 12 0
                                    

-Appa, cijókázoj?-kérdezte Domi álmos tekintettel.

-A lábikód?

-Nyem, a arcom-fogta meg Dominik kezét, és rakta rá az arcára-Ana hoj van?

-Levitte sétálni a Milokát.

-Mijot nadon szejetem, med anát isz, med téded isz.

-Én is szeretlek fiam-puszilgatta meg.

-Appa-szólalt meg percekkel később-, tentézhetek vejed?

-Anya nem fog neki örülni picim.

-Dee fod, lédszii appa-könnyezett a szeme.

-Várjuk meg anyát mit mondd-itt tört el a mécses Dominak.-Ne sírj életem-vette ki az ágyából-kérsz nyamm nyamm-ot?

-I-iden-bújt hozzá Dominikhoz, aki elindult a konyhába.Áldta az Istent, amiért a dobozon rajta volt az elkészítés, és még fél kézzel is sikerült neki.-Köszönyöm-szipogott, mire Fanni is beért.

-Hát itt meg mi történt?-kérdezte kedvesen a fiúktól.

-Szíjtam-görbült lefele Domi szája, majd Fanni fele nyújt, aki át is vette Dominiktól.

-És miért sírtál életem?-puszilgatta meg Domit.

-Mejt vejetek akajok tentézni, ész appa mondta, hoty vájjunk med, mejt nyem endeded med.

-Amiért ilyen szomorú vagy megengedem, de holnap az új ágyadba alszol.

Éjjel egyszer felkelt Domi, de péppel visszaaludt, utána pedig már csak 8 után kelt fel.Dominik szemei viszont kipattantak fél 8 előtt, gondolt egyet, és nekiállt palacsintát sütni.Milo viszont így szabad terepet kapott, bement a hálóba, és ráugrott az ágyra.Erre Domi felkelt, és elkezdett nevetni.Fanni kevésbé örült ennek, hirtelen azt sem tudta, hol van.

-Ana, miden viccesz a Mijo-kuncogott tovább.

-Tényleg az kicsim, de ki tudsz menni apához egyedül?Sétálva?És meg tudod neki mondani, hogy beteg vagyok?-simogatta Domit.

-Szejintem iden, de szedítesz a ádjój jemenni-majd Fanni lerakta a földre Domit, látta, hogy stabilan elindult, vissza is feküdt, mert nagyon görcsölt.

Dominik csak a kis talpak hangjára fordult meg, és látta, hogy Domi szalad felé.

-Szia életem-guggolt le, hogy Domi felérje, és ölbe tudja venni-, mit csinálsz te itt egyedül?-mosolygott rá.

-Ana mondta, hoty jöjjek ki hozzád, ész mondjam neked, hoty beteg-szomorodott el Domi.

-És mi a baja anyának?

-Nyem tudom, de visszamenyt tentézni.

-Akkor levisszük a Milokát?Gyorsan felöltözünk, és elmegyünk vele sétálni, mit szólsz?

-Jóó, menjünk-szaladt a szobába, amikor Dominik lerakta kezei közül.

-Halkan jó, hogy anya ne keljen fel.Gyere, válasszunk neked valami ruhát-Dominik végül egy fekete melegítő szettet adott Domira, hozzá pedig azt a Nike cipőt, amit még nem nőtt ki.Ő is felvett egy nagyjából fekete szettet hozzá pedig az egyik Jordanét, és Domira adott még egy mellényt.

-Hű appa, mekkoja a lábikód-mutatott Dominik nagy cipőire, majd nevetni kezdett.

-Majd neked is nagyobb lesz, ha nagy leszel, na de babakocsi kell, vagy nem?

-Őő, nyem, de a nyamm nyamm-om kéjem.

-Okés, biztos sétálsz?

-Iden, nadfiú vadok máj-mondta, majd elment megkeresni Milot-MIJO, MIJO HOJ VAD?

Elveszve a stadionban-Szoboszlai Dominik ff.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora