Ígéret

Három

-    Kuss! Erről jut eszembe! Baszódj meg! – rakta keresztbe kezeit és viszonozta az előbbi nézést.

-    Mi az már megint? – forgatta szemét San Lang.

Heves szóváltás kezdődött, Xie Lian csak nézte és hallgatta őket. A vita lényege az volt, hogy San Lang megígérte, hogy áldozatot mutat be, Liának, de nem tette és emiatt nem kapta vissza erejét.

-    Tudom és értem miért, de nyolcszáz év kurva hosszú ám, bezárva!

-    Nekem mondod milyen hosszú nyolcszáz év?! Mintha nem tudnám....

-    Komolyan, ha nincs ez a Pei Ming, lehet tényleg meghalok, te meg észre sem veszed, baszki!

-    Pei Ming?

-    Ő rendesen mutat be áldozatot nekem! Viszek is neki ajándékot nemsokára! Egy egész csapatot kap tőlem! Sose hittem volna, hogy rá lehet számítani.

És így tovább. Xie Lian fejébe szöget ütött, miféle áldozatot mutat be Pei Ming, amit a többi harci isten nem? Kis gondolkozás után megvilágosodott. Pei Ming, Qi Rong hirtelen változása....

-    Lia, szerelemistennő vagy? – vágni lehetett a csendet, ami ezt a kérdést követte. Xie Lian várt. Lia elmosolyodott.

-    Igen, Xie gege.

-    Akkor az érintésed szerelmet gerjeszt. Rám miért nincs hatással?

-    Khm, khm. – köszörülte meg torkát San Lang. Lia nem vett róla tudomást.

-    Felség – fogta meg újra kezét – az érintésem nem hat bizonyos emberekre, ha fennállnak bizonyos körülmények.

-    Pontosabban?

-    Pontosabban, aú, nyugi már, pontosabban ha az, akit megérintek olyasvalakibe szerelmes, akivel vérszerződést kötöttem, vagy magasabb szinten kultivál, mint én.

-    Ebből mi igaz rám?

-    Azt neked kell tudnod. Szerelmes vagy, Xie gege? – a kérdezett elpirult. Szíve ki akart ugrani helyéről, de nem válaszolt.

-    Mi az igazi neved? – kérdezte inkább válaszadás helyett.

-    Hua Lia.

-    Tényleg ez a neved?

-    Igen. – mosolygott.

-    Milyen kapcsolatban vagy San Langgal?

-    Ezzel e? – mutatott rá flegmán, San Lang a szemét forgatta – Ez a gyerek az öcsém, pontosabban unokaöcsém. Kár érted, jó szerelemisten lettél volna.... – veregette meg vállát. Xie Lian megkönnyebbülten sóhajtott, amit észre sem vett. Lia kuncogott.

-    Azt hittem...szeretők vagytok. – csúszott ki száján. Elpirult.

-    Ő meg én? Neeem. Neki van már valakije, aú.

-    Tényleg? – kapta fel fejét Xie Lian. San Lang mérgesen nézett Liára. – Mesélsz róla? – őszintén érdekelte ki lehet az, mégis elnehezült szíve kissé.

-    Tényleg van valaki, de még nem sikerült elnyerni a szívét.

-    Szerencsés....

Lia felnevetett. – Szerintem már sikerrel járt, csak nem hisz nekem...igaz, Huahua? – csípte meg arcát. Xie Lian kezdett aggódni Liáért. Úgy gondolta, kevesen élnék túl, ha a szellemkirály arcát fogdossák. Aztán eszébe jutott, hogy ő is megtette és semmi baja.

San Lang megfogta csuklóját és csont reccsent, Xie Lian nagyon jól ismerte ezt a hangot.

-    Aú.

-    Ne taperolj.

-    Ó – fogta karját Lia, majd homlokon vágta magát, elvileg törött kezével – Óó!

-    Minden rendben? – Lia ránézett, láthatóan nem fájt a keze, szemei furcsán csillogtak.

-    Igen, köszönöm. – felállt – Xie gege, felség – Xie Lian nem érzett gúnyt hangjában, tiszteletet igent, de Lia felsége más volt, mint San Langé, mégis, ha máshogy is, de ez is melegséggel töltötte el – Ideje mennem, még egyszer köszönöm a segítséget.

-    Semmiség, én köszönöm. Szeretettel várlak vissza.

-    Jövök, amint végeztem, ott fenn. De – San Langra nézett, mosolyogott, majd vissza őrá és ugyanúgy tett – sok dolgom van, felség. Igen elhanyagoltam teendőimet. Ideje gyermekekkel megtölteni ezt a helyet, hogy legyen ember a seregekbe.

-    Vigyázz magadra!

-    Ó, persze, mindenről beszámolok majd.

Lia kiment az ajtón, mire Xie Lian utána mehetett volna, eltűnt.

San Lang egykedvűen evett. Bár már kihűlt.

Xie Liannek muszáj volt tudnia, ha más nem, akkor pedig San Lang úgyis eltereli a beszélgetést.

-    San Lang.

-    Igen, gege?

-    Mikor Lia homlokon csókolt spirituális erőt adtál neki?

-    Nem, elvette.

-    Hogy lehetséges ez?

-    A vérszerződésünk így működik.

-    Ó. Ha én kérnék tőled, az hogy nézne ki? – San Lang nem válaszolt egyből. Xie Lian furcsán kezdte érezni magát, főleg mert sejteni kezdte a választ. Mire San Lang kinyitotta a száját válaszadásra, Xie Lian már tudta és kicsit belepirult ebbe.

-    Gege kultivációja nem engedi, hogy ezt az utat használjuk. Csak...- Xie Lian nem szólt közbe, nem kényszerítené semmire az előtte ülőt, ahogy azzal is tisztában volt, hogy ez fordítva is igaz, de égette a kíváncsiság – ha csókkal adok és gege fogadja.

-    Ó!

-    Gege, hogy találkoztál ezzel a nővel? – tolta el tányérját, amiből csak pár kanállal hiányzott. Xie Lian elmesélte hogy találta meg az út szélén, ájultan.

-    Nem tudtam megkérdezni, hogy került oda...

-    Lia-jiejie, váratlanul emelkedett fel, még előtted. Aztán egy ideig nem hallottam róla. Egyszer álmomban megjelent, akkor mondta el, hogy szerelemistennő lett, de elzárták, mert a világnak nincs szüksége rá és nehogy problémát okozzon.

-    Akkor kötöttetek vérszerződést?

-    Igen.

-    Az áldozat?

-    Miféle áldozatot mutathatnak be egy szerelemistennőnek? – kerülte meg a választ San Lang és Xie Lian pontosan értette miért. Ahogy az is eljutott gondolataiba, mire céloz az előtte ülő. Mindig ilyen meleg volt itt?