Ígéret

Öt

Megcsókolta. Keze vállain pihent, de most ahelyett, hogy eltolta volna elindult hátán, simogatta. Xie Lian azonban türelmetlen volt. Letépte San Lang ruháit, hogy mellkasát szabaddá tegye. Ahogy megérezte bőrét, csak még többet akart belőle. San Lang felemelte és az ágyhoz vitte. Amilyen durván viselkedett Xie Lian, olyan gyengéd volt San Lang. Finoman csókolta vissza, kedvesen becézgette nyakát, mellkasát... Egymás szemébe néztek. Xie Lian ekkor értette meg miért ilyen óvatos. Megfogta arcát, felhúzta, megcsókolta.

-    Tudod, hogy nem fogok összetörni.

-    Gege...

Megtörtént. Fájdalmas, gyönyörű, új, vad. Olyan váratlanul csapott le rá az érzés, hogy nem is értette. Amikor pedig azt hitte ennyi volt, San Lang újra kezdte.

Valahol elvesztette a számolást, kezei, lábai remegtek, izomláza volt és nem tudta, hogy folytatni akarja vagy abbahagyni. Felkelt a nap, mire San Lang melléheveredett. Mellkasához bújt, és elaludt.

Egyedül ébredt. Sötét volt, magányos. Felült. Egy új ruha várta az ágy végében. Csak az alsóruhát vette fel, mikor meglátta a piros alakot a teraszon állva. Kifelé bámult. Égett az arca, ahogy arra gondolt, mire kényszerítette, de attól jobban, hogy kihasználta. Meg kellett mondania, ha a kapcsolat vége helyett akárhogy szeretné folytatni. Mert bármennyire is kínos volt, tisztázni kellett. Nem foglalkozott a ruhája többi részével, még cipőt sem húzott. Úgy érezte most kell lépnie, valamiért rossz érzés fogta el. Az átokjel szinte világított bokáján, megfordult fejében, hogy eltakarja, de eszébe jutott, hogy ez a legkisebb dolog, ami miatt aggódnia kellene.

San Lang nem nézett rá, talán kicsit el is fordította fejét. Xie Lian mellkasa összeszorult. Kiszáradt a torka, és mire összeszedte magát, San Lang megelőzte.

-    Jobban vagy, felség? – kérdezte.

-    Köszönöm, igen.

-    Ha éhes vagy, van lenn étel. Yin Yu pedig visszakísér a szentélybe.

Xie Liant hideg vízként érte, ahogy beszélt vele. Zavarában nyakához kapott, hogy megvakarja, majd felszisszent. Ujjaival is tapintható fognyomokat érzett.

San Lang szeme odavillant.

-    Sajnálom, felség. – azzal hátat fordított és indulni készült. Xie Lian nem értette, de ha mindent félreértett, amit tegnap tapasztalt... áh! Akkor is el kell mondania.

-    San Lang... - kezdett bele, de torka tényleg igazán kiszáradt és nagyon elfúló hangja lett. Mégis lassított, az ajtó előtt, a kilincsen a kezével még halkan szólt.

-    Ég veled, felség.

El, kell, mondania.

-    Hua Cheng! Mondanom kell valamit.

Szó nélkül visszafordult. Xie Lian hiába várta, hogy a szemébe nézzen. Talán....talán szégyelli magát? Talán mégsem...

- A bocsánatodat kell kérnem.

- Tessék?! – kapta fel fejét.

- San Lang, én, én tegnap kihasználtalak.

- Nem tehetsz róla felség. Nem a te hibád volt.

Xie Lian hallgatott. Igen, ez egy kényelmes megoldás lenne, csakhogy lelkiismerete nem engedné, hogy így maradjanak a dolgok. San Lang megint indulni készült.

-    Én akartam, hogy így legyen. A medencében, mikor – elpirult. – szóval mikor a ruháiddal történt, amikor... vagyis – kifújta a levegőt. Miért ilyen nehéz elmondani?! – A lényeg, hogy Hua Lia ereje, amit ott fenn használt, az ott, akkor megszűnt.

San Lang közelebb lépett, miután megküzdött vallomásával.

-    Úgy érted, ami utána történt, az nem a varázslat hatása miatt volt?

-    Igen. Sajnálom, hogy kihasználtam a helyzetet.

-    Tönkretettem a kultivációdat.

Erről teljesen megfeledkezett. Ahogy aztán végig gondolta, mégsem látta annyira rémesnek a helyzetet.

-    Valójában én tettem, nem te. És, - felszívta a levegőt, hogy ki tudja mondani, a kifújt levegővel. – újra megtenném.

San Lang csendben maradt. Nem válaszolt, csak nézte. Xie Liannek egyre kínosabb volt, mégis folytatta.

-    Még egyszer nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz nekem bocsátani és mindezek ellenére... - nem tudta hogy fejezhetné be ezt a mondatot. Túlságosan is kedvére volt a tegnap este. Ilyen zavaros esemény után legyenek csak barátok?! San Lang közelebb lépett.

-    Hogy érted, hogy újra megtennéd?

Xie Lian minden porcikája égett a szégyentől. Két pillanattal ezelőtt mondta ki, mégis remélte, hogy csak úgy tovaszáll a levegőben és kikerüli San Lang fülét. Bár legszívesebben elásta volna magát válaszadás helyett, mégis egyenes háttal állt.

-    Hagytam, hogy elragadjanak az érzelmek és megadtam magam ennek a vágynak. Hiába volt hatástalan Xiao Lia ereje már, nem állítottam le a...folyamatot.

-    Gege, nem válaszoltál.

-    Haragszol a tegnap miatt, San Lang? – még közelebb lépett. Már csak két lépés választotta el őket.

-    Sosem tudnék haragudni rád. Én azt hittem...azt hittem te haragszol rám.

-    Mi...

Xie Lian elhallgatott. Mivel tegnapig még nem volt tisztában saját érzéseivel, és San Langnak utalt már rá, hogy megtudná, ki az a titokzatos valaki, hogy csak most kezdte felfogni, mi zajlik körülötte.

Hiszen, ők tegnap, egymásnak estek. És San Lang, akárkit küldhetett volna, hogy kielégítse az ő, Xie Lian vágyait. Mégis vele maradt. Nemcsak ott maradt, megtette.

Ugyan miért tenné meg, csak baráti jóindulatból? Xie Lian agyáról felszállt a köd, és minden szépen a helyére került.

-    San Lang. Mi lesz most a te kivételes valakiddel? Mit fog szólni mindehhez?

San Lang összeszorította száját. Sokára válaszolt, olyannyira, hogy Xie Lian kezdte azt hinni, tévedett.

-    Azon vagyok, hogy kiderítsem.

Xie Lian tett egy lépést előre. Lábai megmerevedtek, így kissé esetlennek tűnt járása.

-    Talán felséged tudja, mit szól hozzá?

Nem volt vissza út, és ez már a sokadik ilyen "nincs vissza út" volt ebben az esetben, mégis, csak ilyen helyzetekbe keverte magát, ha San Langról volt szó. Már az elején tudnia kellett volna! Kicsit ostobán érezte magát. Elmosolyodott, és kockáztatott.

-    Szerintem nagyon is tetszene neki. Sőt, talán azt akarja, hogy megismétlődjön. Még azt is megkockáztatom, hogy már tudja is.

-    Gege...komolyan mondod?

San Lang arca mindent elárult. Xie Lian tényleg nem értette mi tartott eddig. Behozta a maradék távolságot és megölelte. San Lang döbbenten állt ott, majd szorosan visszaölelte.

-    Felség, egyszer tényleg a sírba viszel.