Ígéret

Hat

Shi Qingxuan kinyitotta a szemét és megfordult vele a szoba. Fejfájása új árnyalatokat vett fel és egyre kevésbé tűnt jó ötletnek mozogni.

Becsukta és átgondolta mi történt: egy nagyon szép nő jött vele szemben az úton. Aztán bumm.

Minden isten szeretkezni kezdett. De ő idejött. Hiába próbálták megállítani, félrelökte őket.

Ming Yi sem nézett ki különbül, de láthatóan még küzdött a varázslat ellen. De ő nem, és elragadta az egész. Fejére húzta a takarót, ahogy eszébe jutott, Ming Yi mennyire ellenállt, ő viszont nem engedte el. Egy ponton túl pedig Ming Yi megadta magát...és olyan éjszakájuk volt, amiről csak regényszereplők álmodhatnak.

Ahogy visszaemlékezett csak ekkor derült ki, számára, hogy mennyire boldog volt, mikor megtörtént. Ő tényleg abban volt, hogy csak barátok, de hogy annyira vágyott rá, hogy senki sem tudta feltartóztatni, az elég komoly bizonyíték volt.

Innen hogyan tovább?

Nem tudott az ágyban maradni. Ki kellett mennie és akármit csinálni, csak nem itt feküdni és gondolkodni.

Megpróbált felülni, de amilyen halkan szeretett volna mozogni, fájó teste olyan hangosan beszélt helyette.

Belépett valaki a hálóba. Qingxuan felnézett. Azok a szemek. Nem Ming Yi volt, de tudta ki az. Az a valaki volt, akivel a tegnap estét töltötte. Lassan felállt. Alsóruhája cafatokban lógott rajta, lecsúszott vállán, amit megigazított. Saját testében volt.

-    Jó reggelt.

-    Neked is.

-    Shi Qingxuan vagyok.

-    Tudom.

-    Azt gondoltam, de én tegnap Ming Yihez jöttem és úgy tűnik te voltál itt.

-    Igen.

-    A neved, uram.

-    ....

Qingxuan nagy szája kezdett lendületet kapni, mivel egyre inkább zavarban volt és ezt csak így tudta levezetni.

-    Szóval nincs neved. Remek, ezek szerint ezt a fantasztikus estét névtelenül töltöttük. Azért ez fájt. Nem baj. De... - valami zavarni kezdte. Nem gondolkodott rajta, csak mondta és mondta. – de mégis mióta mászkálsz te Ming Yiként? Úgy értem, miért maradtam volna itt?

-    Shi Qingxuan...

-    Nem, te vagy az. Te vagy az a Ming Yi, akit én ismerek. Ez a hang, ez, ahogy mondod a nevem...de nem úgy nézel ki, mint szoktál. – oldalra fordította fejét. – Melyik az eredeti alakod?

-    Ez.

-    A neved elárulod? Nem fogod, nem, az én Ming Yim nem mondaná meg, és mivel ez te vagy, te sem fogod, ugye.

-    A te Ming Yid?

-    Őő, szóval hogy szólítsalak?

-    Miért akarsz bárhogy szólítani?

-    Ha nincs neved, hogy veszlek rá bármire?

-    Mire akarnál rávenni?

Qingxuan közelebb lépett, szokásos könnyedsége eltűnt, megmerevedett izmai miatt.

-    Eléggé izomlázas lettem, Xianle Koronahercege azt mondta egyszer, a rámozgás a legjobb.

-    Qingxuan.

-    Igen, összetéveszthetetlen.

-    Qingxuan!

-    Kedves Névtelen, van kedved, józanul, varázslat nélkül, rendesen megismerkedni? Tudom, sokat voltunk együtt, de ez most valódibb.

-    Nem tartom jó ötletnek.

-    Nekem úgy tűnt az éjjel, hogy olyan rossznak se.

-    Qingxuan, varázslat alatt álltunk, nem számít.

Észrevett a másik mellett egy adag teát, odalépett, és nagyokat kortyolt belőle. Kiszáradt az éjjel. Lerakta a csészét, a terv készen állt. Odaállt elé.

-    Rendben. Szeretnék tenni egy próbát. Ha azután is nemleges a válaszod, békén hagylak és elfelejtjük az egészet.

-    Miféle próbát?

Qingxuan semmit sem mondott, annál többet tett. Megfogta ruhája szegélyét és ajkaira húzta. A könnyű csókot kíváncsiságból erőltette, már elkönyvelte, hogy nem lesz semmi folytatása a kalandjuknak, így ezt, amolyan lezárásnak is gondolta.

Persze ez jól hangzott a fejében, élesben viszont a másik, kis szünet után, visszacsókolt. Megfogta derekát és a következő lendülettel az ágy keretnek nyomta. Testük összesimult, csókjuk elmélyült. A már rongyokban lévő ruhák megállíthatatlanul tették szabaddá vállait és sajgó izmai új erőre kaptak.

Állkapcsa szúrni kezdett, mikor Névtelenje is lassított a tempón. Qingxuan lihegve nézett a másik aranyszínű szemeibe.

-    Nem veszel levegőt. – arca megfeszült. Qingxuan pedig lassan, de összerakta. – Szellem vagy, ugye? Ezért nem mondtad meg a neved. Több kérdésem van, mint amire választ fogok kapni.

-    Qingxuan.

-    Egy pillanat. – megfogta arcát, hüvelykujjával simogatta, majd ajkain is elhúzta ujját. Csak nézte és annyira belemerült, hogy fejében semmi másnak nem volt hely, csak ennek a pillanatnak. – Veled akarok lenni. De nem értem miért. Ki vagy?