Ez a napom is ugyanúgy kezdődött mint a többi , sulival.
- Hali - köszönök Csabinak , mire ő csak biccent a fejével.
- Na Mizu? - kérdeztem.
- Vajon mért nem szeret viszont? - kérdezte kétségbeesetten.
Tudni kell hogy Csabinak 4 hónapja tetszik Dóri , és Csabi még nem tudja hogy Dórinak Máté tetszik. De nem fogom elmondani neki, hagyom hogy Dóri tegye meg mert tudja hogy Csabi szerelmes belé.
- Hé ezt hagyd abba most rögtön nehogy nekem itt hétfő reggel elkezdj siránkozni fel a fejjel , a remény hal meg utoljára. - mondtam biztatóan.
Majd vége lett a napnak Csabi attól még ugyanúgy szomorú volt egész nap , rossz volt ránézni szegényre .
Gyorsan eltelt ez a nap is majd haza mentem de egy pillanatra sem pihentem le ugyanis esett az eső ( ezért szeretem annyira az őszt) már is rohantam az esőbe és sétálgattam a gondolataimmal. 1 órája már biztos ázhattam , egy padon ültem és elmélkedtem.
Egyszer csak látok valakit felém közeledni , kicsit megijedtem , aztán lesokkoltam, hogy biztos megvakultam.
Hogy került ide , neki több száz kilométerre kéne lennie. Boti volt az első szerelmem , még 5.-ből.
Mesélek róla is kicsit , szóval ő volt az első szerelmem 3. Osztályban kezdett el érdekelni , de az volt a baj hogy unokatesómnak is tetszett aki az osztálytársa volt , de akkor még úgy voltam vele hogy oké jól néz ki.
5.- ben beleszerettem nem tudom hogyan de 3 naplót is tele írtam vele , és egyszer írtam neki egy szerelmes levelet ( vagyis barátnőm írta meg mert én nem írok szépen) és ott voltam mikor át adták a levelet persze nem vártam meg míg elolvassa de hallottam mi történt azután.
Nem érdekelte , semmibe vette. Fájt nagyon fájt. Ő is ugyanolyan mint Máté csak talán nem olyan bunkó.És most pedig hozzám sétál az esőben.
- Nem fázol? - kérdezte én pedig még mindig sokkos állapotban voltam.
- Nem - válaszoltam flegmán, ezzel jelezve hogy amúgy elmehetne.
- Miért ülsz itt a szakadó esőben? - kérdezte , nekem pedig semmi kedvem nem volt a kedvenc időtöltésem közepette beszélgetni.
- Valakinek ez jó. - válaszoltam.
- Hát te tudod. - mondta.
Mire csak bólintottam.
- Figyelj épp a kávézóba tartottam örülnék ha velem tartanál. - mondta
Nem hiszek a fülemnek . Nem is ismer , vagyis azt hiszem nem ismert fel.
- Csurom víz vagyok, így nem mehetek. - mondtam.
- Én is az vagyok nyugi - mondta nevetve.
- Ahj oké menjünk. - adtam be a derekam.
Mivel kocsival volt így sajnos nem tudtam tovább ázni nem is baj , mert egy kávézóba jobb is ha nem teljesen így megyek be.
A kávézó 5 percre volt kocsival , az idő alatt nem beszélgettünk.
Mikor megérkeztünk én kértem egy barackos teát, ő pedig egy mangós shake-et. Vettem volna elő a pénz tárcámat amikor..
- Hagyd , én állom - mondta, na nem ilyet nem játszok.
- Nem , ragaszkodom a saját részem kifizetéséhez. - mondtam határozottan.
Majd a kasszánál elkezdtünk vitázni kicsit ciki volt mert mindenki minket bámult. Aztán beadtam a derekam, megint.
- Szóval mi is a neved? - kérdezte.
Na basszus, mi van ha elmondom és felismer vagy tudni fogja hogy én írtam neki levelet jézus de ciki lenne. Najo amúgy sincs mit veszteni.
- Emma , és a tiéd? - kérdeztem ,mintha nem tudnám.
- Botond vagyok de mindenki Botinak hív. Amúgy véletlenül nem a Kovács Ferencbe jártál? - kérdezte.
Basszus..
- De igen , miért? - kérdem , de már előre féltem a válaszátol.
- Nagyon ismerős vagy nekem. - és elkezdett gondolkodni.
Ebből nem jövök ki jól az tuti.
- Nem a te unokatestvéred Gina? - kérdezte.
Ajaj.
- De igen. - mondtam , ebből már nem ásom ki magam.
- Najó ez most lehet nagyon fura kérdés lesz , de nem te írtál nekem szerelmes levelet még annó? - kérdezte mintha neki is kínos lenne ez a csevej.
Nekem annyi.
- De igen. - mondtam és majd elsüllyedtem szégyenemben.
- Ahan értem és még most is bejövök neked? - kérdezte kíváncsian.
- Nem már nyugi , az még 5. Osztály volt. 11 voltam. - mondtam nevetve. Mire már ő is nevetett.
Aztán még beszélgettünk egy kicsit és hazavitt.
Micsoda nap , várjunk csak.. Máté, egész nap nem gondoltam rá.
BẠN ĐANG ĐỌC
You are my first and last..?
Lãng mạnTöbb mint 4 évig szerelmes voltam egy fiúba aki meg sem érdemelte, majd jött a legjobb haverja és nem tudom hogy de egyik napról a másikra minden megváltozott.. Már sosem volt olyan semmi mint régen. Az idő képes 2 embert összehozni vagy elszakítani...