You are my first and last..?

Mit akar?

Miután vége lett az edzésnek, mentem volna haza , amikor valaki elhúz a kezemnél fogva és nem túl erősen a falnak lök. Ő volt az ( ki más is lehetne).

- Mit akarsz? - kérdeztem , egyszerre voltam ideges és boldog.

- Kérj bocsánatot! - mondta egyszerűen.

- Te löktél fel, én csak kiegyenlítettem - mondtam.

Mire szúrós szemmel méregetett. Folytattam a szemkontaktust.

Majd elsétált, lazán.
Utánna mentem. Ezt nem úszhatja meg.

- Neked meg mi bajod van? Fellöktél és még annyit sem mondasz hogy bocs vagy valami? - kérdeztem kissé feszülten.

- A fejemre dobtad a kosárlabdát - mondta minden féle eggyüttérzés nélkül. Mire az ökölbe szorítottam a kezem.

Ha nem szeretném eszeveszettül biztos megütném.

- Megérdemlelted , fellöktél. - mondtam

Mire nem tudtam min gondolkodhat ennyire.Majd megszólalt.

- Bocsánat - mondta, majd elment és nem tudtam el dönteni hogy ezt tényleg ő mondta vagy álmodok.

Mire rávettem magam hogy meginduljak haza , egész úton azon gondolkodtam mi volt ez? Mit akart ezzel elérni? Azt hittem vissza szól.

Haza értem , és Dóri hívott.

- Szia , mizujs? - kérdezte.

Elmondtam neki hogy Mátéékkal volt edzésünk , és hogy láttam őt ma de azt hogy mi történt azokat nem mondtam el neki , nem mondom egyenlőre senkinek.

- De amúgy nem volt nagy szám - mondtam vállvetve.

- Találkozunk kéne - mondta kicsit idegesen.

- Oké 6-kor a mood-ban? - kérdeztem ,kedvenc helyünk egy kis kávézó.

- Okés -mondta.

El is kezdtem készülődni mert edzés után nem néztem ki a legjobban. Gyorsan átöltöztem és megindultam mert mindjárt 6 óra.

- Szia - mondtam.

- Szia - feleltem.

Leültünk és rendeltünk 2 kávét.

- Szóval valamit el szeretnék mondani - mondta kissé idegesen.

- Mi az ,mi a baj? - kérdeztem aggódva, rossz előérzetem volt.

- Nem könnyű ezt elmondani, mert tudom hogy tetszik neked Máté. - mondta mostmár nagyon ideges lettem.

De az egyetlen aki tudja hogy 4 éve szerelmes vagyok Mátéba az Csabi és Dóri.

- Igen? - kérdezem.

- Szóval nekem nagyon tetszik Máté , és tudom hogy neked is , nagyon sajnálom - mondta.

- Hűű - csak ennyit tudtam mondani.

- Kérlek mondj valamit - kérlelt.

- Hát őszintén nem tudok mit mondani de ha neked tetszik akkor tetszen , te is ember vagy , a barátnőm és nem haragszom, ne aggódj - mondtam.

Majd felrobbantam hogy tehette ezt miafasz ,tudta hogy nekem tetszik.

Elköszöntünk és feldúltan megindultam haza.

Következő nap a suliban természetesen nem beszéltünk már Dórival erről. De tudhatta hogy nagyon nem esett jól.

Itthon vagyok végre ma is edzés , nem mintha nem örülnék mert szeretek kosarazni és annak is örülök hogy látom Mátét, de nem tudom, nagyon nincs kedvem most semmihez.

- Sziasztok - köszöntem a lányoknak , felöltöztünk és mentünk be , és Máté egyből rám nézett mi a fene?

- Lányok fiúk ma egymás ellen fogtok meccsezni - mondta Roli bá.

Hurrá.

- 5 fiút 5 lányt kérek - mondta Roli bá.

A lányoktól jöttem én , Laura , Juli, Liza, és Szofi.
A Fiúktól pedig Tomi , Martin, Márk, Zsombor , Máté.

Mielőtt elkezdtük volna Máté odajött hozzám, és azt mondta: Remélem most nem dobsz fejbe. - mondta egy 1000 wattos mosoly kíséretében.

Erre csak annyit mondtam : csak figyelj.

Aztán nem dobtam fejbe ,mert hát ennyire szemét én sem vagyok.
Vége lett az edzésnek és a fiúk nyertek 30-25 re.

Átöltöztem és mikor kiléptem az öltözőből eléggé meglepődtem. Máté ott állt a falnak támaszkodva. Sétáltam tovább inkább. Tuti nem rám várt. Utánnam jött. Na jó mi a fene ez?

- Meg sem vársz? - kérdi mintha ez tök természetes lenne.

- Minek? Szerintem rossz lányt kérdezel - kérdeztem.

- Szerintem jót vártam - mondta mosolyogva.

- Mit akarsz? - kérdeztem mert tényleg nem értettem mért beszél velem.

Majd a falnak tolt. Pár centi volt köztünk.

Ez az amire vártam , évek óta de nem ez nem a valóság , de igen az.

- Ne játszd a hülyét , tudom mit csinálsz! - mondta egy cseppet feszülten ,de mégis halkan hogy csak én halljam mert még mindig a sportcsarnokban voltunk.

- Nem csinálok semmit , akadj már le róllam - mondtam , és épp indultam volna mikor visszahúzott a karomnál fogva , és ajkunk egy pillanatra összeért.

Ez volt az a pillanat amiért azt mondanám megérte várni. Hihetetlenül boldog voltam még ha véletlen is volt.

- Nagyon vigyázz kislány - mondta.

- Ha fenyegetni próbálsz nem válik be , inkább menj csajozni ahhoz biztos jobban értesz. - mondtam bár fájt ezt mondani.

- Ohh igen? Mit tudsz te róllam? - kérdi.

Ó ha te azt tudnád.

- Azt tutira hogy egy csajozógép vagy. - mondtam.

- Nem is ismersz - mondta.

- Nem is akarlak. - mondtam és elmentem , otthagyva őt.

Ezt nem tudom elhinni , mik jöttek ki a számon. De ami még jobban érdekel, szerinte én mit akarhatok?