miután fellökött...

21 0 0
                                    

8. Osztályban már nehezebb volt mivel elment és nem láttam sokszor , hiába lakott közel mégis úgy éreztem kilométerekre lakik. De nem mindegy úgy sem fog viszont szeretni hisz szerinte nem vagyok szép.

9. Osztályban is csak ritkán láttam nem tudtam mit tenni , lehet hogy nagy a szám , de ahhoz nem hogy megmondjam neki hogy mennyire szeretem. Közben pedig láttam és hallottam hogy akkor épp milyen csajt fűz.

10. Osztály ettől az évtől is ugyanazt várom, mert hát velem sosem történik semmi , főleg ha Mátéval kapcsolatos. Bárcsak..

Éppen itthon vagyok amikor anyum beront a szobámba ( de nem baj hogy 1 milliószor elmondtam neki hogy kopogjon)

- Az edződ most hívott hogy egy időre el utazik, és hogy addig a fiú csapattal lesztek összevonva - mondta halál nyugodtan , mire én köpni nyelni nem tudtam , éreztem ahogy a szívem ütemeket hagy ki.

- Hogy micsodaaa???? - kérdeztem 2 szívroham közt.

- A fiúkkal lesztek , mi ezen olyan nagy szám? - kérdezi mit sem sejtve.

- Mennem kell , majd jövök - és elviharzottam.

Azonnal írtam Csabinak hogy találkozzunk , megbeszéltük hogy találkozunk a helyünkön ( egy szép nagy erdő ahol ha 1 héten megfordul 1 ember az is csoda).

Én már ott voltam és körbe-körbe járkáltam mikor valaki megfogta a vállam.

- Hé kislány mi a baj? - kérdezte Csabi.

Vettem egy nagy levegőt.

- Egy ideig velük lesz edzésünk - mondtam idegesen, nem kellett kimondanom kiről van szó , tudta.

- És ezzel mi a baj, nem örülsz? - kérdezte

- De, de ideges is vagyok , mivan ha hibázok és kinevet? - kérdeztem

- Nem fog , de ha mégis leütöm - mire már elkezdünk mindketten nevetni, jobb kedvem lett , de még így is gyomor görcsöm volt és nem múlt el.

Reggel:

Ma suli 7- kor keltem és gyorsan elkészültem felvettem egy piros crop toppot és egy kék farmert. A hajam kiengedve hagytam , és felraktam egy kis szempillaspirált felvettem a cipőm és megindultam. Út közben össze futottam Bettivel az egyik barátnőmmel és mentünk.

- Sziasztok - köszöntem a kis csipet csapatnak 5-en vagyunk én, Betti , Csabi , Dóri, és Soma.

- Sziasztok - köszönt Dóri nekem és Bettinek.

- Csáó - köszönt Soma nekünk.

- Csabi? - kérdeztem

- Ma késni fog , írta - mondta Soma.

Egyszer az életben beérne időben.

A mai nap gyorsan eltelt aztán hazaértem lepakoltam , pihentem kicsit , és mentem edzésre , de még indulás előtt éreztem hogy valami nem oké ez pedig az egyre növekvő gyomor görcsöm volt.

Átöltöztünk a csajokkal és mentünk gyakorolni amíg nem kezdődik az edzés.
( A csapattársaim közül senki nem tudja hogy szerelmes vagyok Mátéba , szerencsére)

- Hölgyeim! Kérem fáradjatok ide -szólt a fiúk edzője Roli bá.

Odamentünk és vártuk hogy belekezdjen a beszédbe, amikor bejöttek a fiúk.
Mikor megláttam , a szívem olyan gyorsan vert azt hittem kiesik a helyéről.

- Gyertek ide fiúk! - szólt Roli bá.

Mire ledermedtem.

- Jó napot edző bá - köszöntek.

- Nos fiúk mint hallhattátok egy ideig össze lesztek vonva a lányokkal de ne aggódjatok már van ötletem miket fogunk csinálni és ez a lányoknak is jó lesz - mondta Roli bá.

- Szóval melegítsetek be, Máté légyszives - mondta Roli bá.

- Igen edző bá - mondta azon a gyönyörű hangon ahh.

Bemelegítettünk aztán meccseztünk.

- Roli bá , kimehetek a mosdóba? - kérdeztem mert már nagyon folyt az orrom és nem volt nállam zsepi.

- Gyorsan! - mondta

Siettem ahogy tudtam közben elmentem mosdóba és arcot mostam mert baromi ideges voltam. Mentem gyors tempóban vissza, amikor már csak azt veszem észre hogy a földön vagyok.

Fellökött...Máté

- Auucss - mondtam mert tényleg fájt.

- Vigyázz már , útban vagy! - mondta flegmán.

- Rohadj meg! - mondtam nem olyan hangosan de mégis hallhatóan.

- Chh - flegmán felröhögött aztán ment is tovább.

Tudom hogy egy nagy seggfej de mindennek ellenére is szeretem.

Visszamentem és folytattuk a meccset , idő közben ő is visszajött , és miközben meccseztünk éppen zsákoltam be amikor a palánk alatt állt épp a haverjával beszélgetett, és a fejére esett a labda.

Nem mondom hogy nem érdemelte meg , de igen mondom.

- Ez melyik volt? - kérdezte és éreztem hogy kezd feszült lenni.

Nos amit még tudni kell róllam az az hogy mindig is lazán kezeltem ha valaki bejött nekem. így hát..

- Én - mondtam halál nyugodtan.

Eszem ágában nem volt bocsánatot kérni.

Oda sétált hozzám.

- Nagynak hiszed magad mi? - kérdezte hanyagul.

- Csak visszaadtam - válaszoltam és pont vége lett az edzésnek, mikor elsétáltam mellette neki mentem a vállának.

Ezt megkapta. Én csak kiegyenlítettem.

You are my first and last..?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora