You are my story

The first day that I met you

Nem tudom ti hogy vagytok vele de a könyvek mindig közel állnak majd a szívemhez. Szinte bármelyiket elolvasom szívesen, ami épp a kezem ügyébe kerül, nem nagyon szoktam válogatni. Ez nem az a megszokott sablonos történet, ahol egy kifejezetten intelligens fiatal lány mindenki által ismert híres írók és költők neveivel és munkásságaikkal dobálózik.
Egyszerűen csak szeretem a könyveket és kész, pont. Nincs ezen mit túlragozni.
Már közel három éve , hogy végeztem és most arra hajtok , hogy felvegyenek álmaim könyvesboltjába. Micsoda meglepetés,  nem ?
Nagyon ideges  voltam , de azért eszemben volt az is ,hogy nem jó ha túltolom a dolgokat.
Nagyot sóhajtva léptem be a bolt ajtaján és picit össze is rezzentem a csilingelő hang hallatára,mivel volt az ajtó felett egy szélcsengő. Mire fejben lehülyéztem magam párszor, ujjaim tördelve indultam el beljebb. Nem telt bele 2 percbe egy szemüveges ,magas fiú termett előttem szinte a semmiből és üdvözölt lelkesen.
-Sziia. Biztosan te jöttél az állás miatt ,  a nevem Toby.mondta kissé túlbuzgón.
-Öhm sziia  Ann vagyok. Honnan tudod,hogy az interjúra jöttem?kérdeztem értetlenül.
-Egyszerűen rá van írva az arcodra, hogy mennyire be vagy tojva.
-Héé.feleltem egy kis felháborodással a hangomban de igazából nem voltam mérges. Szórakoztatónak találtam.
-Egyébként szerintem nagyon jól kijönnénk majd egymással ha maradsz. Tudtad,hogy a neved jelentése kegyelem ?
-Öhh nem?mondtam zavartan.
-Mostmár tudod.
-Nem akarlak megsérteni de mindig ennyit beszélsz?
-Többnyire igen de ne törődj vele. Megértem ha esetleg idegesít, egyszerűen csak ha már sok vagyok kerülj el.felelte nevetve amin én is elmosolyodtam.
-Látom már most is besokaltál szóval engedd meg,hogy a főnökhöz kísérjelek.
-Köszi nagyon kedves vagy.mondtam majd elvezetett a bolt végébe egy ajtóhoz és kinyitotta előttem azt.
-Parancsolj. Sok sikert. Szívből mondom mert tényleg nagyon örülnék ha veled dolgozhatnék.
-Aranyos vagy Toby. Tényleg köszönöm.mondtam majd bementem a kis iroda szerű helyiségbe.
Egy harmincas éveiben járó szőke hajú hölgy ült az asztalnál és épp telefonált.
Mikor észrevett mutatta nekem,hogy üljek le nyugodtan,és suttogva tájékoztatott miszerint mindjárt végez.
Szégyenlősen foglaltam helyet és körbenéztem.  Híres írók képei lógtak a falon, volt köztük olyan is ,aki csak nemrég  szerzett hírnevet tudomásom szerint , néhányuknak olvastam is az alkotásait.
Szinte minden sarokban volt 1-1 növény  ,ami adott egy jó kis hangulatot, legalábbis én ezt éreztem.
Mire befejeztem a csodálkozást a hölgy lerakta a telefont és végre felém fordult.
-Ne haragudjon de a mai nap egy kisebb káosz. Bridget vagyok.nyújtotta a kezét illedelmesen én pedig elfogadtam.
-Ann nagyon örülök.
-Ma átolvastam a beküldött önéletrajzod és nagyon érdekesnek találtam. Viszont úgy látom a szakmád az pincér.
-Nos igen...gondolom azon gondolkozik miért is akarok itt dolgozni,ha van egy szuper szakmám.
-Tegezz csak nyugodtan.
-Rendben.
-Bevallom igen kicsit furcsa nekem de nagyon tetszett az a  rész, ahol kifejtetted a könyvek iránti szenvedélyed. Nagyon megfogott ezért is hívtalak be. Nyilván az,hogy szeretsz olvasni és a könyvek szeretete teljesen más dolog ,mint értékesíteni őket.
-Teljesen igazad van...
-De ha utálnád őket nem tudnád olyan jól végezni a munkád,nemde? Hiszen csak akkor tudsz valamit jól ajánlani ha szívből teszed ezt. Megnézünk egy hetet, Toby mindenben a segítségedre lesz.
-Köszönöm az esélyt.feleltem boldogan.
-Holnap kezdhetsz is ha megfelel.
-Hát persze. Akkor holnap.mondtam majd elköszöntem és táskámat a vállamra kapva kisétáltam az ajtón. Toby úgy tett mintha éppen pont arra akadt volna fontos dolga,és serényen igazgatta a könyveket a polcon,de én egyből levágtam, hogy tuti hallgatózott.
-Nah hogy ment? kérdezte egyből.
-Jól. Holnap kezdek.
-Hát ez eszméletlen jajj már alig várom, hogy megmutassak neked mindent.
-Én is.mosolyogtam rá barátságosan majd elindultam az ajtó irányába de megállitott.
-Várj csak majdnem elfelejtettem.mondta majd a kezembe nyomott egy könyvet én pedig ránéztem magyarázatra várva.
-Mindig ha felveszünk valakit ,az kap egy ingyen könyvet. Olvasd el,szerintem tetszeni fog,illik hozzád.
-Ez kedves köszi.mosolyodtam el barátságosan majd már tényleg elindultam haza.
Útközben még vettem pár dolgot otthonra. Kissé fáradtan dőltem hanyat a kanapén, kezemben még a 2 szatyornyi cuccal. Nem volt kedvem egyből kipakolni úgyhogy bekapcsoltam a Tv-t , gondoltam punnyadok egy kicsit , és mivel nem találtam semmi érdekeset a szokásos unalmas ismétléseken kívül, így maradt a zeneadó. A másik nagy szenvedélyem a könyveken kívül a zene volt. Mikor otthon voltam egyedül és takarítottam vagy bármi mást csináltam a lakás volt a színpadom és miközben énekeltem úgy éreztem meghódítom azt. Hülyén hangzik....dehát boldoggá tett.
Elpakoltam aztán gyorsan lezuhanyoztam. Ekkora már hulla fáradtnak éreztem magam, úgy döntöttem lefekszem. Így is lett viszont szemem megakadt az éjjeli szekrényemen hagyott könyvön,amit ma Tobytól kaptam. Valamilyen okból kifolyólag annyira vonzott,hogy muszáj volt beleolvassak. Magamhoz vettem és belekezdtem:

" Minden jövő beli dolog egy megoldatlan rejtély nem igaz ? Az ember imádja ezeket a rejtélyeket, minden holnap újabb ismeretlen csodát tartogat ,legyen az egy új tárgy, egy esemény, akár egy új állás esetleg új személy. Sosem tudhatjuk mi vár ránk és ez eléggé izgalmas.
A fiatal lány reményekkel teli szívvel lépett be a könyvesbolt ajtaján. Még csak nem is sejtette,hogy ez lesz élete legnagyobb változásának kapuja. Első perctől kezdve hihetetlen odaadással végezte munkáját. Egyszercsak váratlan vendég lépte át a küszöböt egy nap.
A  fiú és a lány tekintete azonnal egymáséba olvadt,s látván egymást megszűnt a külvilág zaja. "