Born to die / Rafe Cameron /

1.

- Angelina hol vagy már megint? - szólt anya idegesen a telefonba.
Utálom mikor minden apró részletet tudni akar az életemből. Ameddig én nem kérdezgetem az övéről addig ő se kérdezgessen. Anyámmal nem ápolunk túl jó kapcsolatot mióta apa meghalt. Mindkettőnket megviselt. Én bulikban és alkoholban ő pedig rajtam éli ki magát.

- Anya nyugodj meg Sarah-éknál vagyok. Semmi okod az aggódásra minden teljesen rendben van.
Most is sikerült túl sokat innom. Már unom viszont leállni nem tudok egyszerűen nem megy. Remélem a hangomon nem hallatszódik mert akkor megint jön a szokásos hegyibeszéd.

- Már megint ittál ugye? Ma már nem akarlak itthon látni ne gyere haza. - ezzel letette a telefont.
Hát jó rendben.

- Figyelj Sarah anyám azt mondta nem mehetek haza. Nem aludhatnék nállatok?

- Lina nyilván itt aludhatsz. Természetes hiszen tudod hogy megy ez közöttünk. - mutatott a közös tetkónkra ami azt szimbolizálja hogy mindig egymás mellett állunk, mindig mindenek felett.

- Gyere megmutatom a vendégszobánkat. Kicsit alakítgattunk a házon ezért máshová került. Ja és Lina. Mára ennyi volt a piából. Értve vagyok?

- Igen megígérem hogy mára ennyi.
Erre már csak biccentett egyet és elment. Hahó Sarah a szobával mi lesz?

- Wheezie! - épp most megy a konyha felé őt megkérem hogy mutassa meg mi merre van pontosan.

- Lina, mizus? - kérdezte

- Megtudnád mutatni a vendégszobát? - kérdeztem hátha ráér.

- Persze. Igazából ismered a házat annyi hogy mostmár Rafe szobája mellett van.

- Értem köszi. Majd talizunk szia!

Érdekes éjszakának nézünk elébe úgy érzem.

*pár órával később*

Beszélgettem Sarah-val pár órát még lefekvés előtt és megnéztük a naplementét. Gyönyörű volt.
Még szerintem üldögélünk itt egy ideig, csodáljuk a tengert és az eget aztán hazamegyünk.

- Olyan rég beszélgettünk már fiúkról. Mesélj valamit Lina! Van valaki a terepen?

- Nem most nincsen. Szeretném kicsit rendbe szedni az életem majd utána foglalkozom ilyen dolgokkal. De ne is beszéljünk rólam úgy hallottam te viszont jársz valakivel. Mesélj Sarah!

- Hát van egy fiú...John B a neve.

- Várj ő nem sneci? - semmilyen előítéletem nincs velük kapcsolatban tényleg. Sőt irigylem is őket. Szabadok. Nekem ez soha sem adatott meg.

- De, de szeretem. Rájöttem hogy beleszerettem és ismersz innen nincs vissza út. Igen sneci, de befogadtak. Én is hozzájuk tartozom már félig. Már csak döntenem kell hogy melyik utat választom. Szeretnék végre szabad lenni. - vágyik rá. Ismerem annyira hogy tudjam hogy igen lehet hogy ő flúgos...de készen áll arra hogy mindent itt hagyjon és sneci legyen.
És úgyérzem énis készen állok.

- Holnap elviszlek és bemutatlak nekik! Imádni fognak! - kiáltott fel izgatottan.

- Baszki tényleg? Nagyon jó lenne köszönöm Sarah! - öleltem meg.

- Vissza kéne mennünk. Elég késő lehet.
Igaza van. Már túlvagyunk a naplementén, szinte teljesen sötét van.
Feltápászkodtunk és elindultunk vissza a Cameron birtokhoz.

Amikor visszaértünk én egyből egy pohár vízért mentem mert nagyon szomjas voltam. Sarah elment átöltözni és aludni.
Megengedtem a csapvizet és töltöttem a poharamba egy keveset. Nekem is átkellene öltöznöm csak az a baj hogy semmit nem hoztam magammal. Ennek az egyszerű oka az hogy úgy volt hogy hazamegyek. De hát nem így lett. Sarah-t nem szeretném már zavarni úgyhogy valamit ki kellene találnom.
Rafe nincsen itthon ha minden igaz. Szerintem tőle veszek valamit aztán reggel visszaadom neki. Csak nem haragszik meg érte.
Próbáltam minél halkabban közlekedni a házban mert senkit nem szeretnék felkelteni.
Basszameg kellett ezeknek szobákat cserélgetni. Hol a frászban van Rafe szobája?! Kicsit dühöngtem még magamban addig ameddig meg nem láttam a szobát. Gondolom ez Rafe-é.

Ahogy beléptem megcsapott Rafe drága parfümjének az illata. Le sem tagadhatná hogy ez az ő szobája.
Megkerestem a szekrényt és kinyitottam. A ruhák össze-vissza voltak dobálva de végül találtam egy kék pólót meg egy melegítő szerűséget. Elég nagyok rám de alváshoz tökéletes. Már fordultam volna ki a szobából amikor megcsap újra az az idegesítően jo illatú parfüm. Most sokkal erőteljesebben érzem ami nem jelent mást csak azt hogy... Ugye nem?!

- Lina mit keresel a szobámban? A vendég szoba eggyel arrébb van. - vonta fel a szemöldökét miután vetett egy pillantást a kezemben lévő holmikra.

- Otthon hagytam a pizsamám holnap visszahozom!- rohantam volna ebből az eszméletlen kínos szituációból amilyen gyorsan csak tudok de amikor mellé értem a fülembe suttogta:
- Tartsd meg! - mondta egy fél mosollyal.

Végre valahára kijutottam a szobából. Mi jöhet még? - gondolkodtam.
Olyan hajnali 1 körül lehet az idő.
Benyitottam a vendégszobába. Gyönyörű volt. Az én szobámnál tágasabb pedig az enyém sem kicsi.
Volt egy óriási tv és előtte egy francia ágy. Szekrény és egy nagy ablak aminek a párkányára rá lehetett ülni.
Úgy voltam vele miért is ne még úgysem szeretnék aludni. Átvettem Rafe ruháit és kiültem az ablakba. Szerintem soha nem voltam még ennyire nyugodt mint most. Csak bámultam a tengert és a csillagokat. Elképesztően gyönyörűek. Szabadok.
Annyira elmélyültem a gondolataimban hogy csak másodpercekkel később vettem észre hogy kopognak. Úgy látszik Rafe mégis csak visszakéri a ruháit.
Feltápászkodtam ajtót nyitni de mikor nyitottam volna Rafe megelőzött. Kissé türelmetlen úgy látom.

- Rafe mit keresel itt? - próbáltam kicsit kevésbé bunkó lenni de nem nagyon jött össze. Nagyon egyedül akartam most lenni.

- Nem tudok aludni. - válaszolta nemes egyszerűséggel.

- Én tudok. Szia Rafe! - zártam volna be az ajtót de odarakta a lábát. Ez nem tud lekopni?

- Te sem tudsz. Látszott hogy felvan kapcsolva a lámpa.
Jó most lebuktam. De mit vár mit csináljak?!

- Még mindig nem értem miért vagy itt. - mondtam ki amit gondolok.

- Elviszlek valahová.

- És honnan veszed hogy elmegyek veled bárhová is? - mit képzel most komolyan.

- Nem kérdés volt. Öltözz fel!
Mi más választásom van?

- Jó de menj ki. - mit képzel ez magáról.

- Csak csináld. - már közbe is szóltam volna hogy takarodjon már ki de elfordult. Hát jó végülis nekem ígyis jó.
Levettem magamról a ruháit és elővettem a sajátom. Egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű rövid rózsaszín pólót húztam fel.

- Mehetünk. - jelentettem ki.

- Na végre. Gyere! - megfogta a karom és kivezetett az udvarra, egyenesen a motorjához. Na itt van az hogy sarkon fordulok és visszamegyek a házba.

- Kapd el! - mondta a kezében a bukósisakkal.
Elkaptam.
- Rafe én erre nem ülök fel. - jelentettem ki.

- Dehogy nem. Csak kapaszkodj belém. Ígérem hogy nem lesz baj. Gyere! - felvette a sisakot és beindította a motort.

Felvettem a sisakot és felültem mögé. Próbáltam nem túlságosan fogdosni mert azért na, de ahogy elindult a motor olyan erősen szorítottam mintha az életem múlna rajta. Na ennyit a nem fogdosásról.

- arianasmagicc