𝐋𝐄𝐒 𝐅𝐋𝐄𝐔𝐑𝐒 𝐃𝐔 𝐌𝐀𝐋 》𝐂. 𝐁𝐀𝐔𝐃𝐄𝐋𝐀𝐈𝐑𝐄

𝐕. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 - 𝐂𝐎𝐔𝐕𝐄𝐑𝐓𝐔𝐑𝐄𝐒 𝐌𝐈𝐍𝐂𝐄𝐒

- Miért vártál ennyi ideig? -kérdezte a pihegő leány, kócos fejét szeretője mellkasán pihentetve-

- Ha tudtam volna, hogy te is annyira vágysz énrám, ahogyan én terád, jóval előbb megtörtént volna. -pöfékelt egy cigarettát Baudelaire-

- El sem hiszem, hogy neked adtam az ártatlanságom. -merengett el Mylène- Ki tudja hány fiatal lány dőlt be neked és a nyájas szavaidnak!? -tekintett föl cinikusan-

- Azokkal ne törődj. Mind előtted történtek. -simított a lány hajába a költő. Elhallgattak s újfent megcsókolták egymást. Eme csók teli volt szenvedéllyel s vággyal. Mylène elolvadt a férfi karjai közt- Mondd, tényleg én voltam néked az első? -suttogta két csók között-

- Miért hazudnék? -válaszolta a leány felhevülten. Az elmúlt órák történései túl élénken égtek a fejében s vágytól forró ölében. A lányka alsóajkán a szerelmes poéta nyála csillogott, amit előbbi lágy harapásokkal köszönt meg. Porcelán bőrén egy-egy halvány lila folt éktelenkedett, de egyáltalán nem bánta. Szokatlan érzés volt, azt meg kell hagyni. Sokszor kapott oda, hogy ujjbegyeit végigfuttassa a szerelem jelein-

- Megjelöltelek. -kezdte a művész, partnere derekára simítva, s fölé hajolt- A Világ tudtára akarom adni, hogy én birtokollak. Senki sem érinthet, csókolhat vagy simogathat rajtam kívül. -vette mélyen a levegőt-

- Nem vagyok senki tulajdona. Engem ne ráncigálj, mint egy játékot. Inkább szeress. A cirógatásra hamarabb reagálok, mint a tépésre. -harapott a férfi ajkára dacosan- Nem vagyok hajlandó a te füttyentésedre táncolni, fogadd el.

- Ne beszélj. Majd megérzed milyen ízű a szerelmem. Onnantól nem kívánsz semmi mást, csakis engem.

- Miért hiszed folyton azt, hogy te mindenek fölött állsz? -karolta át az erős derekat- Nem vagy egy istenség az elérhetetlen Olümposzon. -Baudelaire végigcsókolta Mylène kulcscsontjait, nyakát amíg a kebleihez nem ért-

- Ahol csókjaim reád hullanak, amazon részed áldott. -búgta érdes hangjával- Este bálba viszlek. Úgy fogsz táncolni, mint egy kígyó.A sok idétlen fickó csorgatni fogja a nyálát, de akkor én melléd lépek s oly' gyönyörű táncba kezdünk, amikről a könyvek írni fognak!
Mylène először azt gondolta, szerelme csak ugratja. Enyelgésüket követően elnyomta az álom s mire felébredt, a költő egy dobozt helyezett a gyűrött lepedőre. A lány izgatottan bontotta ki, és amikor megpillantott egy zöld színű szaténanyagot, rögtön tudta mi az: egy estélyi ruha, amit az előkelő hölgyek hordanak bálokkor-

- Ezt hol szerezted? -ült föl, csupasz mellkasa előtt tartva a takarót-

- Ne foglalkozz ezzel. -somolyogta a költő, kedvese orcáján végigsimítva- Kezdj készülődni. -lehelt csókot a kócos lány fejre.
Mylène idegessé lett. Szeretőjével egy hintóban ücsörögtek úton egy számára ismeretlen helyre. Feszülten játszott zöld ruhája elejével, ami elegáns szerelmének feltűnt. A leány kezét az ölébe helyezte és végigsimított a puha kézfejen hüvelykujjával. A nyikorgó, rozoga konflis befutott a célhoz. Mylène fölfogta szoknyáját, szabad kezével a poétába karolt. Utóbbi büszkén, gőgösen felszegett állal szedte a lépcsőfokokat, hasonlóan is lépett be a táncterembe. Odabent önfeledt mulatozás zajlott, szinte senki sem kapta föl a fejét e különös pár érkezésére-

- Barátom! Hát csak eljöttél?! -fogadta őket egy nyájas meghajlás kíséretében egy szikár, göndör hajú, szakállas férfi-

- Édouard! -örvendezett Baudelaire is, egy meleg öleléssel üdvözölve eme titokzatos alakot- Hadd mutassam be neked a mátkámat! -ragadta meg az illetődött lányka csípőjét aki jobbját nyújtotta-