ICE ICE BABY ✓

hatodik

𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴

___________

Emlékeim örvényéből úgy pattanok vissza, mint gyerek a boxzsákról, amikor véletlen neki megy fejjel. Eddig egyszer történt meg, és viszonylag fájdalmas volt, ezt a mostani pillanatot, pedig ahhoz tudnám inkább hasonlítani. A vér az arcomba zúdul, és zavar lesz úrrá rajtam, hiába próbálom erősen tartani magamon a közöny álarcát. Ujjaim görcsösen szorítják a tollat, mintha az egyetlen mentsváram lehetne Jamie Malrose-al szemben.

Ekkor a gondolat élesen vág ismét az elmémbe. Jamie Malrose-al szextingeltem, és ő offolt ki, amint megtudta, ki vagyok. Akkor mégis mi a fenét akar tőlem, és mit keres itt?

Zöld szemei végigpillantanak arcomon, tekintete pedig megállapodik a számom. Önkéntelenűl nyalom meg alsó ajkam, mire arca fájdalmas grimaszba torzul és halkan felnyög.

- Gyere ki velem! – szólal meg határozottan, mégis érdes hangon, ami hátborzongatóan emlékeztet arra a hangra, amit a telefonon keresztül hallottam tegnap éjjel. – Szeretnék beszélni veled.

Arca még mindig vészesen közel van hozzám, én pedig nagyot nyelek.

- Sajnálom, hogy eltűntem, de lemerült a telefonom. Tudom, hogy hülye kifogásnak tűnik, de tényleg így volt, mire pedig bekapcsoltam a laptopom, te tűntél el – rándul meg a szája széle. – De most elkaptalak.

Ó... Most már értem. Az önértékelésemen lévő apró rés egyből beforr, amint rájövök, nem én voltam az oka annak, hogy megszakította a hívást.

- Miért? – kérdezem értetlenül, majd megrázom a fejem. – Mit keresel itt, Jamie? – Jesszus, de szürreális beszélgetni vele. Eddig fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, de közben én mindig is távolból figyeltem. Cseppet sem volt számomra kedves, soha. Kifejezetten feszélyezettnek éreztem magam mindig, amikor az ebédlőben mögöttem állt. Már az is furcsán hatott, hogy egy helyre járunk kajálni a kampuszon.

- Mit miért, édes? – dönti oldalra a fejét. – Miért kerestelek meg? Miért nem hagytam annyiban, miután blokkoltál a chatben?

- Nem is blokkoltalak – vágok közbe, de továbbra is folytatja.

- Miért nem kellett volna megkeresnem téged, Brianna? – kérdezi kirívó hangon. – Azt hiszed, hogy büntetés nélkül megúszod, amiért elcsavartad a fejem? – kérdezi tettetett bosszúsággal, majd rám villantja azt a széles, bugyiolvasztó vigyorát, én pedig hallom, ahogy körülöttem felsóhajtanak a lányok. Mintha a Spinédzserek egyik jelentét élném meg... Bosszantó!

Éppen válaszolnék, de Mr. Swuestar belép az előadóba, mire mindenki elhalkul, Jamie pedig hirtelen megfordul. A professzor kérdőn felvonja a szemöldökét.

- Eddig még nem láttam az órámon Mr. Malrose, és bár nagyra értékelem, amit az egyetemi hokicsapatért tett az elmúlt két szemeszterben, ha nem ül le azonnal és szegezi minden figyelmét a kortárs fotógráfia elismerő zúgaira, akkor ki kell hajítanom innen az előadóból.

Szélesen elvigyorodom, mert nem véletlen, hogy Mr. Swuestar a kedvenc tanárom, na meg jó látni Jamie riadt tekintetét, az elmúlt percek magasfokú önbizalmi kitörése után. Ám ahelyett, hogy hátat fordítana, és kimenne, udvarias mosolyra húzza a mocskosan vonzó ajkait, és pofátlanul cinkos tekintettel lehuppan a mellettem lévő üres székre. Úgy nyújtózik el ott, mintha bérelt helye lenne, én pedig próbálom felkapni államat a padlóról, és nem folyatni a nyálamat megdöbbenésemre. Nagyot pislantok, és értetlenül hajolok oda hozzá.

- Tényleg végigülöd az órát? – kérdezem.

- Naná – vonja meg a vállát. – Ha ez az egyetlen módja, hogy ne rázz le, akkor igen! – teszi karba kezeit, majd a katedra felé biccent. – De most ne zavarj, szeretnék figyelni.

Nem tudom elfojtani a vigyoromat, miközben még mindig őt bámulom. A kisördög megszólal bennem, így kirívó tekintettel hajolok még közelebb.

- Akkor üdv a háromórás kortárs fotógráfia órámon – kacsintok, és visszadőlök a székemre, hogy elkezdhessek jegyzetelni. Amikor Jamiere pillantok, meglátom döbbent arckifejezését, de hamar rendezi az arcvonásait, és gunyoros mosolyra húzza a száját.

- Minél több idő veled, annál jobb – jegyzi meg, majd Mr. Swuestar-nak szenteli minden figyelmét, miközben combját az enyémhez simítja, a testemen pedig végigfut a forróság. Talán ezt a játszmát most én veszítettem el... 

●

"- Kopp, kopp! - Ki az? - Egy bazi nagy meglepetés!"