Farkaslány #1 - Eredet

7. Fejezet

Teltek a hetek. Jobban belefolytam a nyomozásba, mint Laura. Kevesebbet aludtam, mint ő, mert én ejszaka is nyomoztam, amiről a hírek buktattak le. Mivel szereztem magamnak egy kis hírnevet, nem volt nehéz rájönnie a csapatnak. Be is hívtak minket egy nap a laborba.

-Mocskosul régóta kockáztatjátok az inkognitótokat a nyomozás és hősködés miatt, már túlzottan is.... Ez nem mehet így tovább! - kezdte Chester komor arccal.
-Nem érdekel, ha ez kell, hogy megtaláljam ezt a mocskot.... - válaszoltam.
-Nem fejeztem be.... Szóval, hárman összedugtuk a fejünket, hogy mit tehetnénk az ügy érdekében.... A ti problémátokra ez lesz a megoldás! - fejezte be, majd idedobott mindkettőnknek egy fura karperecet.
-És ez hogyan is oldja meg a problémánkat? - kérdezte Laura.
-Aktiváljátok rajta azt a kis érzékelőt!

Így is tettünk, a testünket pedig beborította egy érdekes anyagú ruházat. Az enyém hófehér volt, arcom egy maszk takarta, fejem egy kapucni, ami alól fehér hajam kilógott, farkasfüleimnél pedig ki volt vágva. Laura-nak leegyszerűsített volt, szintén fehér ruha, de őt csak egy maszk takarta.

-Ezek speciális polimerű, nano technológiával készült ruhák.... Megvédenek titeket az extrém hidegtől és forróságtól. - mondta Chester. -Valamint van bennük pár érzékelő, amivel az életjeleiteket tudjuk vizsgálni.
-Zsír! - mondta Laura.
-Nem rossz.... - tettem hozzá, de közben leplezni próbáltam a bizonytalanságom. - Nem lesz egy kicsit túl feltűnő?
-De! Viszont olyan anyagból van, ami a sötétbe teljesen beolvad, nappal pedig nem fénylik túlzottan.

Ügyes. Talán így megőrizhetem a személyazonosságom, ugyanakkor megtalálhatom gond nélkül a tettest.

-Lisa! Lisa! - szólítgatott Chester, megint sikerült elkalandoznom.
-Bocsi, figyelek! - válaszoltam.
-Csak annyit akartam mondani, hogy az átváltozásaidra is gondoltam, ha átváltozol, a ruha nem roncsolódik, hanem alkalmazkodik, és a bundád alatt egy karperec formába összecsukódik, a visszaváltozást pedig érzékeli, és a ruhában fogsz visszaváltozni.
-Hmm, megnyugtató. Köszönöm Chester....

Hirtelen megszólalt a riasztó. Matt a géphez gurult, és tájékoztatott mindenkit arról, mit lát.

-Bankrablás folyik a 12. és a Morris sarkán.... A kamerafelvételek alapján egy kaméleon, egy farkas és egy átlagos csávó.... De vigyázzatok, lehetnek többen is.... - mondta.
-Nos? Belevágunk? - kérdezte Laura.
-Nyomjuk! - válaszoltam.
-Hogy fogunk odajutni? Hiszen az a város másik felén van?
-Izé.... Kifejlesztettem egy egyelőre kísérleti kütyüt, amivel gyorsutazást tudtok végrehajtani....

*Pár perccel később a bankba teleportálás után*

-Rossz napot választottatok a bankrablásra, fiúk! - mondtam.
-Te meg ki a rák vagy? - kérdezte a Kaméleon-Hibrid.
-Fogalmam sincs.... - válaszolt a farkas-Hibrid.
-Én tudom.... Egy újabb hős jelölt.... Így akarja elfojtani a fájdalmát egy olyan személy felé, akit elveszített! - mondta a harmadik, rejtélyes alak.
-Te honnan?! - kérdeztem.

-Tudom? Onnan, hogy én voltam az, aki megölte azt a személyt.... - válaszolt, majd felém fordult és kitárta szárnyait.

Bennem elpattant valami. Teljesen bekattantam. Farkassá változtam, aminek hatására mindhárman meghátráltak. Igyekeztem leplezni azt a szorító érzést, amit a gyomromban éreztem, és a gombócot a torkomban.

-Hát haver, ezt most jól megcsináltad! Ha ő egyszer bepipul, akkor nem tudom még én sem visszafogni.... - mondta Laura a maga laza stílusában.

Amíg Laura leszerelte a Kaméleont, addig én a szárnyasra próbáltam koncentrálni, de a másik farkas elém állt teljes alakjában. Egymásra vicsorítottunk, közben egymással szemben, körbe-körbe sétáltunk oldalazva.

-Nem kell ezt tenned! - kommunikálta felém a farkas, amit persze csak mi értettünk.
-Miért? Megölte azt a személyt, akit mindennél jobban szerettem az életemben.... - válaszoltam.
-Pontosan tudom, mit érzel!
-Honnan tudnád?
-Nekem a lányom halt bele egy robbantásukba....
-Akkor miért paktálsz velük?
-Nem sok választásom van, muszáj volt beépülnöm.... Véget akarok vetni annak, amit ezek csinálnak.... Szerinted maguktól csinálják?
-Nem érdekel, kinek a hatására.... Azt akarom, hogy bűnhődjön a gyilkos....
-A gyilkos vagy az, aki felelős ezért?
-A kettő ugyanaz!
-Hidd el, megbünhődnek.... Rendőr vagyok, és megígérem, hogy meg fognak bűnhődni....
-Akkor hol voltál, mikor megölték a párom?

Ezután neki ugrottam a farkasnak, akit leterítettem, megsebesítettem, de nem bántottam jobban. Nem ő volt az, akit akartam. A szárnyassal újra összekaptunk, hasonlóan, mint az első találkozáskor. Ezúttal sikerült teljesen leterítenem és megbénítanom. Csak egy harapás a torkánál. Egy harapással véget vethetnék ennek.

-Ne legyél olyan, mint ők.... Ha gyilkos akarsz lenni, akkor tedd meg! Ha az emberek szemében hős akarsz lenni, nem egy hidegvérű vadállat, akkor bízz bennem, és ne válj azzá, ami nem vagy! Légy te az okosabb! - sugallta felém a rendőr.

Basszus igaza van. Nem vagyok gyilkos, nem süllyedhetek egy bizonyos szint alá. Épp ezért visszaváltoztam, és eltávolodtam tőle, hogy a rendőrök, akik akkor léptek be, letartóztathassák. Mikor a rendőrök elhurcolták őket, megjelent az a bizonyos farkas ismét Hibrid alakban, kinek nyakában lógott a jelvénye. Nem hazudott. Ismertem is, mert ő nyomozott Jason ügyében, de ő nem ismert fel.

-Hát úgy néz ki, az álcámnak és a beépülésemnek lőttek.... Fred Brigs százados vagyok.... - mondta, majd kezet nyújtott.
-Farkaslány.... - mutatkoztam be. -Tényleg úgy gondolja, hogy valaki felsőbb személy állhat a dolgok mögött?
-Igen.... Ezek ketten nem elég okosak egy bankrablás megszervezéséhez.... Dolgoztam velük annyit, hogy tudjam, ezek ketten egy kisbolt kirablását sem tudnák rendesen megszervezni....
-Ha dolgozott velük, hogyhogy nem találkozott a nagyfőnökkel?
-Mert az újak, mint amilyen én is voltam, a nagyfőnökről csak annyit tudnak, hogy létezik és kész....
-Értem.... Minden esetre ott szeretnék lenni a kihallgatásánál!
-El tudom intézni! Holnap este a rendőrőrsön találkozunk!
-Köszönöm százados....

Kiléptünk a bank ajtaján, onnantól kezdve özönlöttek az újságírók, de úgy, hogy mozogni sem tudtunk....