Farkaslány #1 - Eredet

5. Fejezet

*2 nap múlva*

Semmi kedvem sem volt a sulihoz, dehát több napot nem tudtunk leigazolni, szóval nem sok választásunk volt. Már nem titkolom, hogy én is mutáns vagyok, mert felesleges. Mindenki nézett rám, de senki nem szólt semmit, csak elálltak az utamból. Jobb is, mert nem voltam a legjobb kedvemben. Nem volt különösebben gond az ebédszünetig. Ott mindenkitől külön ültem, egy olyan asztalhoz, ami üres volt. Az egyik csajnak viszont ez nem tetszett, mert úgy döntött, hogy ez az ő helye, és zavarja, ha elfoglalom.

-Rossz helyen ülsz, ez itt a mi helyünk.... - mondta.
-Nincs ráírva, hogy a tiétek.... Szóval itt maradok.... - válaszoltam.
-Na akkor most jól figyelj! Eltakarodsz innen, amíg szépen kérlek!
-Vagy mi lesz? Kisminkelsz?
-Hát igenis rád férne.... Ezért dobott el a pasid, mert egy korcs vagy! A halála csak egy kamu ürügy....
-Mit mondtál? - érezhető volt, hogy ezzel átlépett egy határt.
-Jól hallottad, korcs.... - közelebb hajolt, és a fülembe súgta ezt.

Én ezt már nem bírtam szó nélkül, a mellettünk lévő oszlopnak löktem azt a ribancot, és teljesen kikeltem magamból.
-A szádra ne merd venni mégegyszer Jason-t! Velem úgy szórakozol, ahogy akarsz, de őt hagyd ki ebből.... - mondtam, miközben a nyakánál fogva nyomtam az oszlophoz.

Ő csak levegőért kapkodott, közben többen próbáltak lefogni.

-Nem ér annyit! Engedd el! - mondta Laura.
-Igaza van, engedd el! - csatlakozott hozzá egy ismeretlen srác.
-Nyugodj meg, nem látsz tisztán! - csatlakozott a harmadik.
-Ne süllyedj a szintjére! - vágta rá a következő.
-Mindegy, úgysem akarok már ideülni.... - mondtam, majd elengedtem, mire a lány hirtelen levegőért kapkodott, és a barátnőire támaszkodott. - Tartsd meg a helyed, remélem itt rohadsz meg! És legközelebb nem leszek ilyen kedves veled!

Majd otthagytam mindenkit, és a szekrényemhez indultam. A következő órára készültem, ami történelem volt. Gyűlöltem, mint a szar, mert a tanár szeretett mindig kispécizni magának. Volt, hogy rossz napja volt, és egyedül engem feleltetett meg, mikor mondta, hogy az egész osztály fog, volt hogy olyan anyagba kérdezett, amit nem tanultunk még, és mikor tudtam a választ, még egyest akart adni. Mindig gyomor ideggel mentem be, de most különösen. Elkezdődött az óra.

-A mai nap az előző óra anyagából fogunk felelni! Van esetleg önként jelentkező? - kérdezte.

Síri csend. Persze, hogy nem szeretne senki sem önként felelni.

-Jó, akkor én választok! Viszont előtte.... Miss Parker! - mondta, közben rám nézett, amiből semmi jót nem sejtettem.
-Igen tanár úr? - kérdeztem közömbösen.
-Sajnálom, ami Jason Westtel történt.... Fogadják őszinte részvétem! - mondta kis csönd után, ami teljesen meglepett, mivel Jason-t sem szerette annyira.
-Kö.... Köszönjük! - nyögtem ki nagy nehezen.

Az óra meglepően gyorsan eltelt, és kivételesen én nem feleltem. No fene, szorult egy kis emberség belé? Na mindegy. Óra után kimentem levegőzni, hogy egy kicsit kiürítsem a fejem, mikor megláttam, hogy Laura integet felém. A srácokkal és a lánnyal ül, akik lefogtak az ebédlőben. A srácok mindketten farkas mutánsok voltak, a lány volt egyedül átlagos.

-A legjobbkor jössz! Hadd mutassam be neked a többieket! Ő itt Matt! Mellette pedig Chester, és Tina! - kezdte mondandóját.
-Hali! - válaszolta a sárga szemű, szürke bundájú srác, Matt!
-Szia! - követte a másik, hasonló felépítésű srác, Chester, akinek a bundája annyiban volt másabb, hogy a bal fülén és a farkán volt egy fehér mintázat.
-Szia! - fejezte be Tina.
-Sziasztok! - válaszoltam kicsit megszeppenve, majd leültem közéjük.
-Szóval, Chester aztmondta, hogy segítenek neked kordában tartani a benned rejlő farkast, ugyanis egy farkasban lévő düh veszélyesebb, mint például egy macskában, ami én is vagyok.... - mondta Laura, mire én felvontam a szemöldököm.
-Miért is kéne nekem segítség? - kérdeztem.
-Elég csak az ebédlőben történtekre gondolnod.... - válaszolt Chester, én pedig lesütöttem oldalra a fejem, mivel tudtam, hogy igaza van.
-Miért pont ti lennétek azok, akik tudnak segíteni nekem? - néztem vissza rá.
-Van egy laborom a belvárosban, amit apámtól kaptam, csak azért, hogy ne kelljen velem törődnie.... Mert a "híres" James Rods-nak nincs ideje a fiával foglalkozni....
-Várj várj várj! Az apád James Rods? - vágtam közbe kérdésemmel.
-Igen.... - válaszolt komoran.
-Az a James Rods? Aki feltalálta a nano technológiát?
-Igen az.... De gyűlölöm miatta, mert emiatt lett híres, és szarba sem nézett gyerekkorom óta.... Mindegy, a labor fel van szerelve nagyon modern felszerelésekkel, még akár Jason gyilkosát is megtalálhatjuk....
-Csináljuk! - jelentettem ki határozottan.

Utolsó óra után elvittek kocsival Chester-ék a laborba, Laura is jött velem.