Farkaslány #1 - Eredet

2. Fejezet

Eltelt a hétvége. Vissza tudtunk menni Jason-ék régi lakásába. A szüleimről sajnos továbbra sem tudtunk meg semmit. Eléggé aggódom miattuk. Remélem jól vannak. Gondolataimból Jason rángatott vissza.

-Minden rendben baba? - kérdezte.
-Persze, jól vagyok.... - válaszoltam.
-Semmit nem ettél a vacsorádból.... Min kattogsz ennyire?
-Csak fáj a fejem.... Szerintem én most korán lefekszem.... Jó éjszakát mindenkinek!

Ezzel a lendülettel mentem és lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Azonnal elnyomott az álom. Álmomban a lakásunkban sétáltam, a robbanás előtti percekben. Láttam magam, ahogy kisétálok az ajtón, valamint a szüleim, ahogy beszélgetnek. Fogalmam sincs, hogyan élhettem meg a beszélgetésüket, ha ott se voltam. Hirtelen láttam és éreztem a robbanást és a vele járó földrengést is. Apa anyát védte a testével. A robbanáskor egy nagyobb törmelék darab eltalálta apát, ami teljesen kiütötte. Eközben a valóságban nagyon forgolódtam és fájdalmaim voltak. Az álomra visszatérve, odarohantam anyához, aki azt mondta könnyező szemekkel nekem, hogy minden rendben lesz. Majd maszkos emberek jöttek be, akik anyát egy altató injekcióval kiütöttek és apával együtt elhurcoltak valahova. Próbáltam megakadályozni, de az egyik maszkos el lökött onnan. Aztán csak annyit láttam, hogy egyre messzebb kerülök tőlük, hiába futok, csak messzebb és messzebb kerülök tőlük. A fájdalmaim ekkora már kegyetlenek voltak, mivel változott a testem. Arra keltem fel, hogy én is farkas hibriddé változom. Amikor felébredtem, akkor már a szemem piros volt és az agyaraim is kinőttek. Próbáltam eljutni az ajtóhoz, de elestem útközben. Ekkor már a füleim és a farkam is félig kinőttek. Szerencsém az volt, hogy Jason és Laura pont akkor jártak az ajtó előtt. Jason zuhanyozni, Laura pedig aludni indult. Elképzelhető, hogy hallották a szenvedésem, mivel benyitottak mindketten. Amikor a földön találtak, Jason azonnal odajött hozzám, fejem pedig a mellkasához tette, és próbált megnyugtatni.

-Nyugodj meg.... Nem lesz semmi baj.... Itt vagyok.... - mondta.
-Itt vagyok én is.... Nem lesz baj.... - csatlakozott Laura.

Mielőtt vége lett volna, volt még egy utolsó nagy fájdalmam, ami mindennél erősebb volt. Itt fel is sikítottam. Ezután minden homályos. Nem tudom, hogyan kerültem az ágyba, nem tudom mi történt még az éjjel, de valószínűleg egész éjjel ébren voltak mindketten és figyeltek rám. Jason mellkasán keltem reggel.

-Jó reggelt szépségem! - mondta, mikor meglátta, hogy ébredezem.
-Jó reggelt! - válaszoltam, mikor megláttam, majd újra hozzábújtam.
-Hogy érzed magad?
-Furán.... Az utolsó emlékem, hogy a földön feküdtünk és mindenem fájt.... Most jól vagyok....

Mindketten egymásra néztek aggódó szemekkel, majd Laura hozott egy kézitükröt.

-Ne ijedj meg, de sajnos meg volt az oka az estének.... Jobb, ha ezt a saját szemeddel látod, de kérlek ne ijedj meg.... - mondta, majd a kezembe adta a tükröt.

Természetesen én megijedtem, és kétségbeestem. Laura próbált megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Elmondta, hogy ő mit érez, hogyan fogja fel, és hogy ez nem feltétlen rossz. Szavaival minimálisan meg tudott nyugtatni. A hajszínem picit zavart, mivel kifehéredett, de hamar megtetszett a látvány.

-Csinálok reggelit, addig nyugodtan beszélgessetek.... - mondta Jason, majd lement a konyhába.
-A szüleitek tudják? - kérdeztem kis csend után.
-Persze.... Meglepődtek, de azt mondták, hogy segítenek, ahol tudnak továbbra is. - válaszolta, mire kicsit kellemetlenül éreztem magam.
-Basszus annyit segítetek mindannyian, meg sem érdemlem....
-Ez nem igaz.... Te is a családunk tagja vagy....
-Köszönöm, tényleg....
-Nincs mit köszönnöd.... Ez természetes....

Még egy kicsit beszélgettünk, majd kikeltem az ágyból, és átvettem a hálóingem egy normális viseletté. Lent már várt minket Jason a reggelivel. Palacsintát sütött. Tudja, hogy nehéz reggeleken semmi sem tud jobban felvidítani.

-Anyáék merre vannak? - kérdezte Laura.
-Elmentek a városba, kideríteni, hogy mikor folytatódik a suli, és mikor tudnak ők is munkába állni.... - válaszolt Jason.
-Szerintetek mikor indul újra normálisan az élet?
-Szerintem már olyan, mint régen, sosem.... De pár hét, és szerintem minden megnyílik újra....

Reggeli után elmosogattunk együtt, majd én bementem a fürdőbe. Kicsit jobban szemügyre akartam venni az új külsőmet.

-Fehér haj, fehér farkasfülek és farok.... Agyar és vörös szemek.... Hmm, úgy néz ki, albínó lettem.... - jegyeztem meg, miközben magamat vizsgáltam minden oldalról.

Visszamentem a szobába, és amíg Jason-re vártam, leültem a földre, behunytam a szemem, és mély levegőt vettem. Szoktam ilyet nehezebb napokon, megnyugtat és kikapcsol. Valamint eltereli a figyelmem a dolgokról, és utána könnyebben tudok gondolkozni....