Útban voltál...

5

Merit

Szóval büdös van. Bár nem tudom mit várok, ilyenkor mindig büdös van. Leginkább az állatkertben lévő majom ketrec melletti szag emlékeit idézi bennem. Na de amúgy nem igazán ismerek senkit Kevin házikójában. A paliról is csak annyit tudok hogy focizik talán.

Én esküszöm nem terveztem sokat inni, de már vagy egy órája nem látom se Kait se úgy senkit kb, szóval gondoltam lehúzok párat abból ami van. Na abból a párból igazán sok lett... Szóval most ott tartunk hogy táncikálok valami igazán fos zenére. Valahigy mindig itt kötök ki amúgy, tanulnom kéne ezekből. Mintha a történelem ismételné önmagát, márpedig én igazán útálom a történelmet khmkhm, de két magaviztos és nem is kicsi kezet érzek a derekem köré fonódni.

-Kai ne kezd...- szólok hátra az illetően elég bágyadtan

-Kai semmi féle képpen nem érdemelné meg azt hogy most a helyembe legyen...- búgja a fülembe Aaron. Aaron?!

-Aaron?!- emelem fel a hangom és 180°-os fordulatot teszek, hogy szembe kerüljek a palival. Még mindig gyönyörűek a szemei, és bár haragszom rá, észveszejtően jól néz ki feket ingben.

-Talán másra számítottál?- kérdezi vigyorogva

-Őszinte leszek veled, rád számítottam utáljára.- közlöm vele, mire leolvad a képéről az a degenerált "vigyor" (grimasz maximum)

-Ez nem volt szép szépségem.- folytatja, éés visszatért a jól ismert vigyorgás

-Ne hívj így Aaron.- mordulok rá

-Miért? Csak ő hívhat így?- mutat a nem messze tőlünk táncoló Kaira, aki úgyszintén nem éppen mondható józannak. Az a kiscsaj meg úgy tekergeti magát rajta, mint ahogy a kürtöskalácsot szokták a hengeren.

-Nekem barátom va...- mondanám ha nem szakítana félbe, azzal hogy ajkait az enyémekre tapasztja. És hát ismerünk már engem. Nem mondom hogy szívesen végetvetettem volna neki. Hát nem is tettem. Csókolóztam a barátnőm bátyjával, miközben az valószínűleg éppen otthon ül, a kamubarátom pedig vagy 3 méterre táncol tőlünk egy igazán "gyönyörű" csajszival. Tudtam hogy ez nem helyes. Nagyon jól tudtam, de képtelen voltam ennek véget vetni. Annyi év és kavargó érzelmek után nem bírtam ellen állni. De akkor miért érzek bűntudatot?! Vegülis nem tettem semmi rosszat... Bár nem tagadom igazán kezdtem megkedvelni Kait, akkor is ha ezt neki soha nem vallanám be.

-Merit?- hallom meg a hátam mögül az emlegetett szamár hangját. Bazdmeg. Ilyen gyorsan még embertől nem löktem el magam szerintem egész életemben, mint most Aarontól.

-Kai én tényle...- miért szakít mindenki félbe?

-Mi a lófaszt képzelsz te magadról?- kérdezi Kai miközben éleg vészes tempóba iramodik meg Aaron felé -Lekapogatod a nőmet? Ember ennél lehetne több bőr a pofádon.- szorítja ökölbe kezeit, majd folytatja a szuggerálást

-Kapogathatnám többször is, nem igaz Merit?- kacsint rám, és hát Kainak sem kellett több. Megindult a mandula, de sajnos nem olyan vidáman mint a mondókában. Szabályosan nekifutott a szinte már szerencsétlen barnahajú fiúnak. Nem kímélte se az arcát se semmilyet, viszont azt sem lehetetett mondani hogy ő sem kapott be párat. Aaron sem hagyta magát, ő is püfölte volna a szöszit. Amikor már lassan tíz perce hallatszott sikongatás és rémüldözés, akkor pár fiú, köztük kevén szét szedték a pankrátorokat. Nem tagadom igazán jólesett nézni ahogy betalálnak egymàdnak, de már tényleg kezdett sok lenni.

-Mégegyszer hozzáérsz, és ha kell még a füledet is eltöröm.- sziszegte Kai fenygetően, majd megtörölte a száját és felém fordult - Menjünk.- kézen fogott és kihúzott az ajtón.

-Kai én tényleg nagyhon sajnhálom és ténylegh nem akartam ezt az egészeth...- mondom miközben beszálltünk az autójába.

-Részeg vagy. De ez akkor is szíven vert.- jelenti ki

-Jajj játszod itt a hisztist, amikor belementem ebbe az egészbe még azt id közölted velem, hogy kavarhatok vele Kai. Ne akard itt nekem beadni, hogy halálosan szerelmes vagy belém és ez neked màr nem csak játék, mert ez az egész talán két napja tart.- csatanok fel majd vérben forgó szemeimet az övéibe fúrom.

-Semmi ilyesmit nem mondtam. De egy valamin változtatnék. Nem akarom hogy kavarj vele.- csattan fel ő is

-Ó el is felejtettem, hogy te teljesen ártatlan vagy ebben az egészben. Nem te keztél nőzni, aztán nem te játszottad a féltékeny kiskutyust és nem te verted szét a képét a palinak, akibe szerelmes vagyok.- folytatom a kiabálast

-Az teljesen más én azzal a csjjal semmit nem gondoltam komolyan.- makacskodik

-Ja ez jó mentség, legközelebb egy picit még könnyezhetsz is és akkor el is hiszem. - vágom hozzá, majd elrántom a fejem és az ablakon bámulok ki. A pali részeg. Nem értem hogy miérz hagyom neki a vezetést, de mindegy. Majd amikor megállunk a házamnál utoljára megszólalok. - Szállj ki.-

-Mi? Miért?- csodálkozik

-Részeg vagy, örülj hogy eddig hagytam a vezetést.- förmedek rá majd elkezdek a kulccsal babrálni, és berontok az ajtón mögöttem a nagy melegszendviccsel.

-Alszok a kanapén.- jelenti ki

-Jó- vágom rá

-Mi? Meg se invitálsz az ágyadba szépségem?- húzza vigyorra a szájat - Biztosra merem venni hogy az kényelmesebb.- kacsint

-Én azt merem biztosra venni, hogy ha nem kussolsz és alszol akkor kilakoltatlak.- mondom majd felmegyek a lépcsőn, lerugom a magassarkúmat és felveszek valami oversizeabb cuccot. Majd bedőlök az ágyba. Végre aludhatok geci... VAGYIS ALUDNÉK HA NEM NYILNA KI AZ AJTÓM.

-Merit ne legyél rám mérges, de túl nagy vagyok a kanapédhoz.- sajnálkozik lehorgasztott fejjel.

-Ahj verejem a fadznak nevezett levegőmet, feküdj be.- sóhajtok fel -Csak nem erőszakolsz meg...- ahogy ezeket kimkndtam lehunytam a szemem és hagytam hogy hátulról átöleljen.

-Fáj az arcom, nem kezeled le?- reménykedve kérdezi

-Nem. Erre akkor kéne gondolnod, mielőtt ráugrasz. Most megszoptad mer nem anyád vagyok.- közlöm - És most kuss mert aludnék.- ez után pedig tényleg elkussolt. Aztán percekkel kesőbb pedig csak a szuszogását hallottam. Egészen biztos hogy kezdem megkedvelni.

______________