Útban voltál...

8

Merit

Nem bír békén hagyni. Hétfő van, megint és ez a nyomorék nem bír bekén hagyni mióta elkezdődött az ebéd szünet.

-Szóval hogy haladsz a tanulással Mer, megleszel a kirándulásig vele?- nyaggat Aaron a császár faszik asztalánal.

-Nagyin jól tudod, hogy szarom le az egészet Aaron.- idegesítő -Most pedig kuss és tömd a pofád.-

-Tudtad hogy egy fiúnak nem jön be ha a lányok ilyen arogánsan és csúnyán beszélnek?

-Ki a tököm kérdezett?

-Ez azért nagy volt tesi.- nyúl át Cole az asztalon egy pacsiért

-Hozom a minimumot tesikém.- kacsintok rá

-Hát nemtudom Aaron, nekem eléggé bejön így Merit és ha jól emlékszem nem neked kell, hogy megfeleljen.- megszólalt már ezis, Kai te agyalágyult

-Téged se kérdezett senki.- vágom neki oda

-Ma nyagyon tarolsz tesi néni.- nevet fel Cole újra, olyan buta, hogy már bírom

-Merit ne veszekedj már mindenkivel.- súgja oda Ry

-Csak azzal veszekedem akire haragszom.-szögezem le

________

Hétfő van, megint. Útálom a hétfőt. Ráadásul eddig nem esett le, hogy holnap megyünk kirándulni Kaiék osztályával. Elég gázos lesz ezt meg sem próbálom tagadni. De srácok egyszer élünk ez tény és való. Nincs más dologom csak bepakolni és elszabadulni ebből a putriból.

Három órán át pakoltam ezután tegnap és még ígyis kócos hajjal és karikás szemekkel est fel a buszra, ahol az elég együgyű kamubarátomat keresem. Hát persze hogy a négyesben ül leghátul hol máshol.

-Kai nem ülünk át inkább egy kettesbe?- kérdeztem tőle ásítozva.

-Neked bármit szépségem.- kacsintott rám és én önkéntelenül is Aaron becsmérlő szeemeivel találkoztam. De így is inkább csak lehuppantam a helyemre.

-Hé, valami baj van mostanság?- súgta oda nekem ez a majom. -Nem írsz, nem keresel, mi történt?- fürkészett.

-Nincsen semmi csak pihenni szeretnék.- löktek oda. Semmi de abszolút semmi köze nincsen ahhoz hogy mi bajom van.

Őszintén, nemtudom hogyan is érzek igazán. Nem vagyok szerelmes ezt előre kijelenteném, ettől nagyon messze járok, de érzem hogy közömbös sem vagyok és nem vagyok hülye, hogy ezzel hitetgessem magam. Viszont ennek így semmi értelme, nincs kedvem a barátnőjét játszanom, nincs kedvem a barátaival lennem amikor tudom, hogy nem igazi. Ezek nem az ő értései ez csak egy karakter érzése, egy karakteré ami csak a látszat miatt létezik.

Nem jön álom a szememre és nem is fog viszont legalább egy órája szimulálok alvást. Természetesen ez Kainak nem nagyon tűnik fel hiszen ugyan úgy beawlstarsozik mellettem. Húszezer kupa alatt meg sem szólalnék a helyében...

-Ott vagyunk már.- kérdeztem ásítozva mint aki most ébredt meg csipkerózsika után.

-Nem még nem.- mondta és rám sem nézett.

-Hát okés.- sóhajtottam. - Figyu, majd ha odaértünk beszélni szeretnék valamiről veled.- súgtam még oda.

-Mond most.- rakta el a telefont.

-Ez nem buszos téma, elég sokan vannak itt.

-Hát jóó.- húzta el az "ó" betűt.

Mikor megérkeztünk és sikeresen egy kunyhóba került Ryyal szabályosan mást sem akartam csak aludni, de nem lehet ezt most tényleg muszáj elintéznem.

Felhívtam Kait hogy egy óra mulva jöjjön be egy eldugodtabb helyre és mást sem csinálok csak izgulok.

Izgulok???

Dehogy izgulok semmi okom rá!

Várjunk most magamhoz beszélek?

Azta kurva megőrültem...

A gondolat menetemet a fiú szakította félbe. Méghozzá nem is akármilyen fiú...

-Na mizu?- kérdezte idegesen.

-Figyelj... Én úgyérzem ebből most volt elég.- nyögtem ki

-Mégis miből Mer?- vállt még aggódóbba az arckifejezése.

-Kettőnkből. Nekem ebből elég. Vagyis nem kettőnkből, mert nincs klyan hogy kettőnk és nem is lehet. Aaron kellőképpen féltékeny te pedig játszd az emost vagy mit tudom én.- hadarom

-Merit ne mond ezt.- vág közbe.

-Mit Kai? Te is tudod hogy ennek nem lehet jó vége. Nagyon jól tudod, mert tudom hogy ugyan azt érzed mint én. Érzem. Érzem abban ahogy hozzam szólsz ahogy hozzam érsz. Túlléptünk egy határt.- néztem a szemébe. Semmi értelmet nem láttam az arcán, mint egy valóságos szobor úgy állt előttem.

-Rendben van Merit. Rendben.- mondta majd elviharzott. Én pedig csak álltam, mert valószínűleg nem gondoltam bele ebbe...