Az óceán hullámai közt

6. Felelsz Vagy Mersz?

Hazel

A délután lassan telt. Nem volt kedvem szörfölni sem úszni. Most úgy nyeh... Igen, ez a jó szó a kedvemre: "nyeh".
A nyomozói különítmény még inkább el volt foglalva a gyilkossági üggyel, én pedig csak sétáltam a parton. Olyan messzire mentem a többiektől, amikor már nem halottam a tanakodásukat. Meg Max egyre szürreálisabb elméleteit, miszerint Tina csak eljátssza, hogy halott. Hát azt úgy, hogy csinálja? Oké rendszeres edzéssel akár húsz percig is vissza tudod tartani a levegőt. Azóta napok teltek el. Szóval megbukott az elmélet.

Mély sebeket tépett fel bennem ez az egész. Eddig sem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a bátyámra. De a nyaralás kezdete óta, naponta többször jut eszembe, hogy:
" Mennyire jó lenne, ha itt lenne."
" Annyira imádná ezt a helyet."
" Tuti beszólna, hogy nem is tudok szörfölni."
Ilyesmi gondolatok kavarogtak a fejemben.

A hoteltől egy távolabb eső helyen, törökülésben leültem a homokba. Becsuktam a szemem, és az óceán morajlását hallgattam. Mintha egy gyönyörű szimfónia lett volna.
Régen ezt hülyeségnek gondoltam. Lehet attól még az. De már nem érdekel. Valamiért megnyugtatott, hogy csak ott ültem, és nem történt semmi.

A víz a lábamat nyaldosta, csikizte.
A szél is beszállt az éneklésbe, egyre hangosabban süvített.
Sirályok csapata repült felettem.
Biztos hülyének tartottak. "Miért ül egyedül egy lány a tengerparton?"
Nem érdekelt. Bármi történhetett volna.
Én csak ültem ott, nyugodtan, a gondolataimmal.

Tatjána

Meglepetten álltunk a fürdőszobában. Egy kést állt ki a tükörből. Alatta egy "Mind meghaltok" felirat állt. Az ütő is megállt bennem. Egy - két percig csak álltam ott. Egy hang sem jött ki a torkomon.
- Tényleg fenyegetés - nyeltem egy nagyot.
- Én mondtam!! - hisztizett Kathe. - De nem akartál hinni nekem!!

- Gondolod, hogy Tina gyilkosa volt?
- Ki más? - emelte fel a hangját. - Én leszek a következő áldozata - suttogta.
- Nem lesz következő - vettem fel a kesztyűt, és erősen tartva kihúztam a tükörből a kést. - Remélem - tettem hozzá nagyon halkan. Szerencsére Kathe nem hallotta. Megpróbáltam mutatni a kemény csajt, de nem ment. Én is megijedtem.

Klaus

Őszintén? Meguntam már ezt a nyomozósdit. Vége lehetne már. Meg már annyira bonyolult lett, hogy nem is értem, mi történik.
A opció: Tinát megölte valaki.
B opció: Tinát többen ölték meg.
C opció: Tina öngyilkos lett.
Felkaptam a gitárom, és a partra sétáltam. A többiek annyira elvoltak, hogy észre sem vették a távozásom.
Annyira messzire sétáltam, hogy csak magam legyek.

Mogyit láttam meg a homokban ülve. Szemét behunyva, meditált. Halkan huppantam le mellé.
- Zavarlak? - kérdeztem halkan.
- Soha - nevetett fel halkan, de a szemét nem nyitotta ki. - Te is bolondnak tartasz ugye?
- A legkevésbé sem - vettem az ölembe a gitárom, és megpengetten. - Néha szeretek csak úgy - gondolkoztam el - semmit sem csinálni.
- Csak dísznek hoztad a gitárt? - kérdezte halkan kuncogva.

Max

Volt bizonyítékunk. Fernando De la rosa ujjlenyomata a revolveren. Volt indítékunk. Fernando kapcsolata Tinával. Mégis valahogy olyan zavaros volt még mindig ez az egész. És ez a kés dolog?
- Tényleg nem ismered fel? - kérdezte Tatyi sokadjára.
- Nem nézegettem közelről Tina kését!! Nem tudom! De szerintem ez nem az ő kése! - magyaráztam sokadszorra. Régóta nem rágóztam. De most muszáj volt. Vissza estem. Rágófüggő vagyok. Nem tudom letenni.

- Akkor nem tudom - dobta le hirtelen az asztalra a tollát Ábel. Majd direkt, látványosan lefejelte az asztalt.
- Apád mit szólna ehhez? - kérdezte Tatyi.
- Vagyis apósod? - röhögtem fel.
- Mi van? - nézett fel Roni a könyvéből. - A sógornőm leszel?
- Lenne bármi változás? - nevetett Kathe. És tök igaza volt. Egyértelmű, hogy a nyomozó és halottkém együtt vannak. Ez sosem volt kérdés.