●The position of the stars●

Egyedül a gondolatokkal

Lassan és üres tekintettel szedtem a lépcsőfokokat. A saját cipőm kopogását hallgatva merengtem el.

*Ezért biztosan kapni fogok otthon..de mégis miért érdekel? Mindegy is...hiányzik, a hegei a szeme, és az illata*

Az illatát még mindig magamon éreztem. Ott volt mindenhol, a hajamon, a polómon, rajtam. Az enyhe cigaretta, izzadság és arcszesz keveréke valahogy bele mászott a fejembe...és talán a szívembe is.

Megálltam az öreg tölgyfa ajtó eőtt és vártam. Nem tudtam mire, csak vártam. Talán egy hangra. Üvöltözésre, csapdosásra, vagy bármire. Semmi. Lassan bele illesztettem a kulcsot a zárba és elfordítottam. Beléptem a lakásba ahol elég erős alkohol és izzadság szag keverget. Volt benne valami baljós. Becsuktam magam mögött az ajtót és letettem a kulcsomat az asztalra. Kibújtam a cipőmből is majd óvatosan körbe néztem a kis garzon lakáson. Enyhe füst látszott a lakásban. Ahogy be értem a nappalinak kialakított kis sarokba, meg is láttam anyámat egy üveg bor és egy körübelül 40-es éveiben járó férfi társaságában.

-Szervusz! Te lehetsz Elvira, ha jól tippelek.-kedvessége eléggé kínosnak és felszínesnek hatott. Furcsán beszélt, valahogy bizalmatlanságot és távolságtartást fedeztem fel benne. Mégis érdeklődőnek tűnt

-Sziaaaaa kicsimm-Nyújtoota el a szavakat anyám, majd nagy lendülettel felkapta az üveget és töltött még egy kis bort mind a két pohárba.

Én csak biccentettem egyet a férfinak és bementem a szobámba. Táskámat hanyagul ledobva borultam el az ágyamon. Próbáltam elaludni mert már 23 óra is elmúlt, de valahogy nem ment. kattogtam:

Ki lehet ez a pasas? Vajon én is ilyen leszek mint anya?

Lassan lehunytam a szemem és mélyen bele szippantottam a levegőbe. Megcsapott az illata.Mint valami drog ami nem akar ereszteni...ha egyszer megérzed álmodból felkellve is ezt kívánod.

Egyszerre éreztem szánalmasnak és gyönyörűnek hogy ennyire rá vagyok függve valakire.

Csodáltalak. Csodáltam hogy mindazok után amin keresztül mentél még mindig itt vagy, és még mindig mosolyogsz. Őszintén mindig azt kívántam hogy olyan erős lehessek mint te vagy. Rengeteg mindenen mentem mostanában keresztül és össze törhetek ezer darabra is. Te mindig itt leszel és várni fogsz arra hogy össszerakhass.

Elmosolyodtam a gondolatra;

Amikor fel emelted a fejem, és mélyen a szemembe néztél...valahogy összerándult tőle a hasam de jó értelemben. Imádtam ezt az érzést.

Hirtelen éreztem hogy leolvad a mosoly az arcomról

Vajon, mit csinálsz most? Kivel vagy kikkel vagy? Ittál? És ha igen miért? Miattam? Nem érek ennyit.

Ahogy ezeken gondolkozdtam lassan elkezdtek folyni a könnyeim. Mint a folyam, hömpölyögtek végig az arcomon. Nem sírtam görcsösen de mégsem tudtam abba hagyni.

Hirtelen nyílt az ajtó, majd be lépett rajta a pasas aki pár percel ezelőtt még anyámmal iszogatott.

Könyeimet egyből le töröltem, és érzéstelen arccal néztem rá.

Egyeltalán nem volt ittas. Teljesen józannak hatott a sötét szobában. Uralta a mozdulatait, tudta mit csinál.

Egyre közelebb jött míg végül le ült az ágyam szélére. És végre megszólalt