●The position of the stars●

talán

*és végre megszólalt*

-nem tudtam hogy édesanyád ennyire nem bírja az alkoholt-

nem értettem mit akar ezzel mondani. inkább csendben maradtam.
azt gondoltam hogy egy újabb kapcsolatra vágyik és ezért randizgat más férfiakkal apám lelépte után.

aztán folytatta:
-régen nem ilyen volt. mi lett vele? mi lett veled?-a tekintetében aggódást láttam. mintha olyan jól ismerne engem vagy a nappaliban józanodó anyámat.

mélyen legbelül tudtam hogy igaza van. megváltoztam. teljesen elhagytam magam miután arcon csapott az élet.

talán Jason mentett meg igazán. a fiú aki oly sok mindenen ment keresztül és mégis mosolyogva áll az emberek elé.

-nem értem mire gondol-néztem rá egy kis hallgatás után.

-meg sem ismersz?-kérdezte. szája féloldalas mosolyra húzodott amint ki ejtette a szavakat.

el gondolkoztam de semmi nem jutott eszembe. az arca sem volt ismerős, de még csak a hangja sem.

hasonlított Jason-re. pontosabban...pont úgy nézett ki mint ő, csak idősebb ki adásban.

rövides gondolkodás után csak egy halk, nem jött ki a számon.

a férfi mostmár széles mosolyra húzta a száját. mintha számított volna a válaszomra.

-hát persze, hiszen sötét volt-nyugodt hangon beszélt. mintha nem lenne az ég világon semmilyen kötelezettsége,gondja vagy problémája.

és akkor rá jöttem...