Egy erdő, két vadász (Predator x male oc)

1. Rész - Az erdész

Morgan Jean vagyok. Egy huszonhat éves átlagos srác, aki éli mindennapjait egy erdő mélyén. Hobbim a vadászás volt, míg úgy nem döntöttem, hogy erdésznek állok, védve a körülöttem lévő természetet. Ennek az okozója apám halála volt, aki profi vadászként űzte a szakmát. Kilenc éves korom óta vitt engem magával ki a terepre Berry-vel a Beagle kutyánkkal együtt. Rengeteg vadat fogott nekünk a kis ördögfajzat. Csak úgy vetette rá magát a nyulakra és a kilőtt kacsákra. Isten nyugasztalja mindkettőjüket. Első vadamat tizenegy évesen lőttem le. Egy hím szarvas volt. A mai napig megvan a trófeája. Sőt, minden trófea, kitömött állat vagy koponya ott díszelgett a faházamban, amit együtt fogtam apával. A semmi közepén vagyok, de nem mondanám magam magányosnak. Itt él velem Pixie a nőstény németjuhászom és Monster a pej színű csődör clydesdale lovam. Őt inkább fatörzsek elhordására szoktam befogni, segítve a favágóknak, néha a turistautakra hullott fákat is eltávolítjuk, vagy unalmas perceimben felszállok rá és kirándulást teszek vele. Egész békés egy hely. Nem történik semmi. Bárcsak történne.

- Okos fiú vagy. - simogattam meg a paripa fejét, miközben a kezemben tartott répát rágcsálta.

Ránéztem az órámra. Fél tizenkettő volt. Lassan dél. Ideje elmennem bevásárolni magamnak kaját.

- Gyere Pixie! - hívtam magamhoz a pajtásomat.

Kinyitottam a sötétzöld, kopott, platós terepjáróm anyósülését, hogy be tudjon oda huppani a kutyám, én meg beszálltam a másik oldalra. Beindítottam a járművet és uccuneki. A legközelebbi város két órányira van. Elég mélyen lakok, azt ne mondjam. Még a turisták se jönnek ennyire be, de attól még a fákon jelzett szimbólumok közt szerepel a hozzám vezető út, ha esetleg történne valami.

Egy darabig a földesúton döcögtünk. Itt az ember nem számíthat aszfaltra. Ez így telt fél órán keresztül. Még szerencse, hogy a kocsi bírja ezt a megpróbáltatást. Pixie is hozzászokott ezekhez a hosszú kiruccanásokhoz, így türelmesen ült mellettem, és nem fészkelődött.

Egy fárasztó út után beértünk a városba. Lekanyarodtam a legközelebbi kisbolt felé. Kiszálltam és jött mögöttem Pixie.

- Szép napot Morgan! - köszönt nekem Mr. Tremblay, a postás, aki épp most jött ki a boltból. - A fák még a helyükön vannak?

- Igen, szerencsére reggelre kibulizták magukat és visszatérnek a helyükre. Vannak csatakrészegek is, őket kidőlve találom.

- Hé, kölyök! Nem unalmas fákkal suttogónak lenni? Keress itt egy rendes munkát, és nem leszel egy magányos remete.

- Nem vagyok magányos. Itt van nekem Pixie. - simogattam meg a németjuhász fejét.

- Fiatal vagy még. Tudom mire lenne szükséged. Egy nőre! Az majd helyre tesz!

- Ugyan már, Termblay bácsi.

- Nem! Ezt komolyan mondom! Nagy mell, bomba segg, és máris kirángat téged vissza az életbe.

- Nekem ez az életem. Szép napot! - mentem volna el, de megállított.

- Várj még! Előbb hadd adjam oda a leveleidet. Biztos nem bicajozok el hozzád.

- Köszönöm Mr. Termblay. Szép napot!

- Szép napot neked is!

Elment a többi levelet kiszállítani, én meg beléptem a boltba. Elővettem egy kosarat és cikáztam a polcok között. Szereztem kávét, pár energia italt, Pixie-nek kutyatápot, Monster-nek pár zöldséget, magamnak konzerv kajákat, pár péksüteményt, húst és kenyeret, meg egy doboz cigit. Odaléptem a pénztárhoz, hogy fizessek.

- Szép jó napot Gabriella. - köszöntem a fiatal pénztáros lánynak.

- Jó napot Morgan! Szia Pixie! - megsimogatta a kutyám. - Már azt hittem nem is jössz. Már elmúlt 3 óra.

- Tudom, kicsit késve érkeztem. - elővettem a pénztárcámat, hogy fizessek.

- Kösz. - elkezdte számolni a visszajárót, majd a kezembe adta. - Meg itt egy kis ajándék is Pixie-nek. - előhúzott egy csomag jutalomfalatot a pult alól.

- Oh, köszi. Ennek biztos örülni fog. - megpaskoltam Pixie fejét.

- Ééés... Valamikor ráérsz? - tekergette az egyik hajtincsét az ujjai közt.

- Mire is kéne?

- Hát nem tudom... Talán többet beszélgetni vagy esetleg meginni valamit.

- Meglátjuk. Még nem tudom, hogy mikor lenne rá időm. Majd esetleg máskor. - küldtem felé egy kedves mosolyt, majd kiléptem.

A rakományt egy zsákba raktam és a platómra rögzítettem. Bevallom, nincs kedvem Gabriellával inni. Nem szeretem annyira más emberek társaságát. Persze van pár itteni ismerősöm, de inkább kihagyom a beszélgetést, ha muszáj. De java részt inkább a kollégákkal beszélek. Ott van Smith, Shawn, és Erwin. Ők kijebb laknak közel a turista utakhoz. Én csak azért vagyok bejjebb, mert itt nem zavar meg senki. Csak én vagyok és a természet.

Kibontottam a jutalomfalatot és adtam egy keveset Pixie-nek. Jóízűen rágcsálta a kezemből. Megborzoltam a fejét, majd kinyitottam neki a kocsi ajtót. Nem számít, hogy hova megyek, őt mindig magammal hozom.

Beindítottam a kocsit és mentünk haza. A rádióban hallgattam egy kis retro zenét. Ütemre doboltam a kormányon és hangosan énekeltem. Szegény kutyámnak ezt másfél órán keresztül kellett hallgatnia, míg meg nem érkeztem egy közeli farmhoz. Ott bevásároltam Monster-nek egy zsák zabot és egy szénatömböt. Ez majd kitart a következő két hétig. Remélem. Visszatértem a haza vezető úthoz, így még volt egy óra autózás.

Megérkezve kipakoltam mindent, de előtte szabadon engedtem a kutyám, aki már szaladt is fel a verandára.

Már este fél hét körül járt az idő. Hát igen, a bevásárlás egy napba telik, és ezt minden vasárnap megismétlem. De mindegy úgyis sok szabadidőm van. Holnap meg kezdődhet a meló.

Elpakoltam, amit megvásároltam, megnéztem, hogy Monster mit csinál. A földön feküdt és nézelődött, amikor meg meglátott, röktön felállt és odajött hozzám.

- Szia nagyfiú. - simogattam meg a homlokát. - Ezt neked hoztam.

Előhúztam a zsebemből egy almát. Áthajolt az elektromos kerítés fölött, és jóízűen ropogtatni kezdte. Megveregettem a nyakát és bementem a házba.

Elég hűvös az éjszaka. Közeleg a tél. Még tegnap volt időm fát aprítani, így volt mit a kandallóba dobni. Meggyújtottam a tűzhelyet. Lassan, de biztosan lágra kaptak a hasábok. Leültem a kanapémra, és elkezdtem olvasni egy horror fantasy könyvet. Addig olvastam, míg el nem aludtam.