Egy erdő, két vadász (Predator x male oc)

5. Rész - Ismerkedés

- Te tudsz beszélni?

- Beszélni? Hülyének nézel? - kérdezte irónikusan.

- De hát... Emberi nyelven!?

- Te is szoktál külföldi nyelveket tanulni, nem? - most gúnyolódik velem?

- Jogos. Mindegy. - ráztam meg a fejem. - Tehát tudod, hogy én segíteni akarok, nem ártani neked.

- Miért bíznék meg benned?

- Biztos szopatásból gyógyítottalak meg, gyökér!

- Ooman! Tudd ám kivel beszélsz! - ült fel hirtelen, majd vissza is esett a fájdalomtól.

- Hát, látszólag most egy nyomorékkal.

Erre csak morgott egyet. Talán nem a legjobb módon kezdődött az ismerkedésünk. Kezdjük tiszta lappal.

- Mindegy, most legalább tudjuk egymás nevét. Kezdjük előről egy kis kérdezfelekkel. Tulajdonképpen mi is vagy?

- Egy Yautja.

- Egy idegen lény?

- Számodra az.

- Úgy érzem, te még nálam is sokkal nagyobb iróniával és egóval rendelkezel.

- Most én kérdezek. Miért mentettél meg? - recsegett meg egy kicsikét a maszkja, ahogy kimondta.

- Hát az emberek furcsák. Vannak beteg vágyaik, álmaik. És most te részese vagy az enyémnek.

- Fúj. Hulij-bpe ooman. (Őrült ember)

- Akármit is jelent, szívdd vissza! Nem úgy értettem! - mutogattam rá fenyegetően. - Már kiskorom óta imádtam a sci-fi-ket. Mindig is vártam azt a napot, hogy találkozhassak egy idegen lénnyel. Hogy beszélgethessek vele, tanítson. És végre eljött ez az alkalom.

- Fura egy ooman vagy.

- Nevem is van maszkos!

- Jelentéktelen dolgokat elfelejtek.

- Anyád is ezért nem üzen neked születésnapodon.

- Remélem elkap a dh'ki-de! (halál)

- Oké, oké. Megint eltértünk a tárgytól. - sóhajtottam. - Nehéz veled beszélni.

- Ezt én is mondhatnám. - emelkedett feljebb a könyökére támaszkodva.

- Miért jöttél erre a bolygóra? Gondolom nem egy lándzsával akarod meghódítani az emberiséget.

- A fajtám szeret egyedi trófeákat szerezni az univerzum minden pontjáról. Ez mutatja meg mennyire vagyunk elismert vadászok. Csak a legtehetségesebbeknek van nagyobb esélye a párzási időszak alatt és minél több utód létrehozásában.

- Szóval vadásztok, hogy dugjatok, aztán tovább szaporodtok, mint a nyulak. - foglaltam össze a gondolataimat.

- Mi az a nyúl?

- Azt hittem, ezen a részen fogsz a legkevésbé fennakadni. - temettem az arcomat a kezembe.

Ránéztem az órára. 04:43. Sóhajtva majd nagyot ásítva álltam fel a helyemről.

- Azt hiszem megyek aludni. Reggel sok dolgom van, veled ellentétben. Pihendd ki magad! Holnap, vagyis ma találkozunk.

Felsétáltam a galléria szobámba. Klikkelő hangot hallottam magam mögött. Felérve még egy utolsó pillantást tettem a fa korlát fölött az új szobatársamra, majd az ágyba dőltem.

Reggelre csipogó hangra ébredtem. Kikeltem és leordibáltam a földszintre.

- Lehetne egy kicsit halkabban!? - lesétáltam és a kanapén ülve találtam a drága vendégem.