Nem értelek | Soukoku

3

- Dazai.. én...
- SAJNÁLOM - üvöltöttem, miközben még mindig a félmeztelen felső testét áztattam könnyeimmel.

Miért?

Hogy fér bele ennyi ebből a rózsaszín érzésből, amit úgy szeretünk szeretetnek nevezni, amiről a szomorúság, és az öröm jut eszünkbe? Jó is rossz is, egyszerre, mindenhol ott van de sehol sem, és eme fogalom köré épül az életünk. Egy dolog köré, ami amilyen gyönyörű annyira szörnyű, egyszerű de mégis nem tudni miért létezik.

E miatt élünk, de mégis törékenyebb, mint a porcelán.

De ő, aki ott lett hagyva mikor a leginkább szüksége lett volna valakire, képes másodjára is kimutatni, a porcelánnál is törékenyebb oldalát, miután......

..... A hideg őszi éjjel után, mikor otthagytam a földi pokolban. ...

.....

Utálom magamat... Ő miért nem? Nem értem...

- Nem értelek... - mondtam, miközben már a lenyugodási fázisom végén jártam. -Hogy tudsz velem ennyit törődni?
-Mert szeretlek, Dazai!- ordította. - aludjunk..

Majd elment aludni. Én meg csak álltam. Szeret? Nem. Nem szerethet. De azt akarom hogy szeressen. Befeküdtem mellé, majd át karoltam. Remélem, hogy szeret. Akkor végre boldog lennék. Akkor lenne értelme az életemnek.

- Nem szerethetsz... Nem tudsz szeretni.
- ...

Már aludt. Nem is baj. Legalább nem hallja.

- Chuu... Én szeretlek.

Suttogtam még oda neki utoljára. Úgy se hallja, akkor miért teszem? Mindegy is. Ameddig itt van velem én már boldog vagyok.

------------------------------------------------------------

Kész is van az új rész! Őszintén szerintem nem lett annyira jó mind az előző kettő, de nem baj, szeretem ezt írni, jó kis story. Illetve nagyon köszönöm, azoknak akik olvasták, kommentteltek, és még vote-olták is, nekem sokat jelent. Legyen szép estétek/ napotok/ reggeletek!