Nem értelek | Soukoku

6.

Huh? Hol? Mi? De.. Az előbb még hó volt.. És sötét. Most pedig itt fekszem Chuu mellett... Chuu! Úgy sajnálom, hogy elmenekültem! Még ha nem is a valóságban, hanem egy a sötét és nyomasztó élmém szüleményében!

Átkarollak és soha, de soha többé nem engedlek el! Szeretlek! Veled akarok lenni! A reggelidet enni, a ruhádat felvenni, az illatoddal bevonni a teljes testemet, letérdelni elé, hogy egy szép nyári napon mindketten hó fehér ruhában esküdjünk egymásnak örök együtt létet, a tengerparti szellő, mint tanú kíséretében! De ez nem lehet... Hisz nem szeretsz viszont... Miért akarom azt a becses szeretetedet megízlelni, akár egy másodpercig is, még ha tudom, hogy sose kapom meg! Beteg vagyok tőled... Szörnyen beteg... Hálálos kínzó betegség sújtja a lelkemet miattad! De mégis azt akarom, hogy velem legyél. Hogy kínoz. Hogy megfojts. Hogy megölj, a lelked fekete, de mégis fehér szárnyaival! Hogy a szíved az enyémbe szúrjon kést! Hogy a két kezed lökjön bele egy szakadékb, ahol a halál kasszája vár! De annyiszor, mentettél már meg tőle. Nem akarhatod, hogy eltűnjek örökre. De akkor mit akarsz? Mond meg! Ez fáj... Fáj, fáj, fáj, fáj fájfájfájfáj FÁJ!!

De már nem akarok meghalni. Miattad nem. De miattad hullanak sós könnyeim a hajadra. Óh, Chuu... Mit kezdenék nélküled?Nem lennének fájdalmaim, se érzéseim. Te vagy aki igazán életet gyömöszölt belém.

-Szeretlek - mondtam ki neki végre valahára, az izgalomtól hevesen dobogó szívvel mely csak érte dobog már. És tényleg. Csak ő miatta van hogy még élek. Ha nem lenne akkor már én se. Chuyya, az életem értelme. Vajon ő mit mond majd e szóra? Ő is szeret engem? Vagy csak eltávolodik és megmondja hogy még ma hagyam el a lakását.
"- Undorító vagy. Egy homokos senki akit nem kellett volna megmenteni.  Takarodj a lakásomból, vagy rád hívom a rendőröket!"

Vagy esetleg megkérne hogy maradjunk barátok. Nem bírnám. Nem tudnám elviselni hogy ne szeressem, jobban mint egy barátot.

- Én is szeretlek - Fordult felém, majd egy ásítás után még jobban hozzám bújt. Olyan aranyos. De várj. Vajon úgy ahogy én? Szerelemből szeret? Vagy csak mint egy barát. De nem. A barátok nem mondanak ilyet csak így a semmiből. És ha mégis? Még mindig akarom hogy szeress. De ha nem is szeretsz akkor is veled maradok mostmár mind addig míg az az oly sokszor említett kaszás el nem jön értem, és még az után is, mindörökre.