szerettem a nagyob baráti társaságokat hiszen kettesben lenni egy valakivel olyan zavarbaejtő és megeröltető volt számomra míg több ember között elvegyülhettem és akkor szólalhattam fel amikor éppen kedvem támadt. nem barátkoztam könnyedén így az általános iskolás éveim alatt szinte minden alapvető dologból kimaradtam de itt kezdtem úgy érezni, hogy az osztályban talált két barátommal bepotólhatok mindent.
viszont ma csütörtök volt.
— ha meghívlak és fizetek sem vagy hajlandó velünk jönni és inni? — kérdezte taehyung.
— hagyd most, nyalizós kedvében van.. ha végeztél hívj.
ezzel a mondattal pedig ott hagytak én pedig csak pár perccel később indultam az iskolánk melletti könytárba ahova a tanár úr rendelt. elvállaltam mert imponálni akartam s talán ez volt az egyetlen ok amiért olyan mosolygós hangulatom is támadt. ősz gyanánt az időjárás nem volt kedvező, szakadt az eső így szinte szaladtam és könnyű anyagú pulóverem így is átázott. a leghátul foglaltam helyet és pakoltam elő. feszülten hajamba túrtam és folyamatosan telefonom képernyőjére pillantottam mert féltem, hogy lemondja.
de ez nem történt meg.
— ne haragudj a késésemért — szabadkozott egyből a férfi. — ez az időjárás kikészít, sosem volt ennyire lassú a tömegközlekedés.. még gyalog is hamarabb ide értem volna — motyogta az orra alatt ami miatt halkan kuncognom kellett — jungkook!
nagyot kellett nyelnem hisz oly ritkán szólított a nevemen.
— igen?
— így eláztál? istenem! nincs váltóruhád?
megráztam a fejem
— olyan lazák vagytok ti fialatok.. — húzta a száját majd a táska legaljáról egy gyűrött kék felsőt rángatott elő. — menj, vedd át.. addig én veszek valami forró italt magunknak és utána elkezdhetünk tanulni.
a testemre hiába tapadt a vízes ruha ami jéghideggé tette a bőröm mondata olyan szinten égetett hogy arcomat takargatni kellett. zavarba jöttem.
