a férfiakhoz való vonzalmam tudtával fiatal korom óta tisztában vagyok. voltak jelek, tettek de úgy igazán sose mondtam ki. a szüleimmel jó kapcsolatot ápoltam a lázadó korszakomba is mert megértőek s kedvesek velem talán túl elnézőek hiszen nem voltak sokat jelen a mindennapjaimban s máshogy fejezték ki a szeretetüket. középiskola első két évében a nagyszüleimnél éltem akikkel már másabb volt a helyzet de egy generáció választott el minket így leginkább magamra hagyatkozhattam ilyen téren ezért is alakult ki bennem a figyelem s szeretethiány.
így történt -talán csak kíváncsiságból- de elkezdtem névtelen emberekkel beszélgetni az interneten. éjszakába nyúlóan váltottam üzenetet olyanokkal akiknek még a nevét se tudtam de komfortot adott hiszen úgy éreztem aki hasonlóan él mint én jobban átérzi a helyzetemet. nem volt bennem kétely vagy félelem viszont egy idő után már unalmassá vált.
11:33 "fent vagy?"
érkezett az üzenet.
csak meredten bámultam a telefonom képernyőjét. nem akartam válaszolni így lezártam a készüléket és magam mellé helyeztem. ekkor ismét jelzett.
11:33 "hé nagyon unatkozom" "csak egy kicsit beszélgessünk.."
11:34 "fáradt vagyok"
11:34 "én is :)" "mit csinálsz?"
11:45 "nos?"
nagyot sóhajtva pötyögtem be válaszomat.
11:45 "mivel fáradt vagyok csak fekszem"
három pont.
ismét.
majd eltűnt.
11:51 "diák vagy?"
11:51 "miért?"
11:52 "mert ez a hely nem szimpla csevegésre lett kitalálva."
11:52 "mármint?"
11:54
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
nagyot nyelve nyitottam meg újra s újra az elküldött fájlt.
11:55 "így érthető?"
telefonomat lezárva temettem tenyerembe az arcomat. a forróság teljesen elöntött s szinte éreztem, hogy a következő lépésem nagy fejfájást fog okozni.
