𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 10. rész ] - Muntxatu

Egy teljes hét telt el a Sully család érkezése óta, mely alatt meglepően sok napot töltöttem a fiatalok társaságában. Leginkább az első pár új napjukon persze, ugyanakkor mivel meglepően gyorsan kerültem egy hullámhosszra Kirivel és kishúgával. Lényegében minden nap töltöttem a társaságukban némi időt. Jól haladtak a tanulással ennek okán, én pedig az ő megismerésükkel.

Kellemes volt egy kicsit a húgaimhoz hasonló társaságban is lenni, a jelenlétükben sokkal kevesebbet tudtam akaratlanul is a saját emésztő gondolataim folyamába merülni. Helyette a lányok, illetve a fivéreik és Tsireya kíséretével merülhettem az óceánba, ami bevallom jóval megnyugtató volt.

A kevés, nyugalmamat esetenként megzavaró dolog közé tartozott azonban, az a tény, hogy nem kaptam további részletet a víziómhoz, ennek okán maradt pár megválaszolatlan kérdés bennem. A látottakat újra végig véve, viszont a képzeletem automatikusan elkezdte egy idő után kitölteni a hézagokat. Így jutottam el abba az állapotba, hogy habár eredetileg nem láttam a mellettem a parton lévő Na'vi arcát, ahogy minél több időt töltöttem Neteyam társaságában az ő arcát kezdtem odaképzelni.

Főleg az után, hogy a hangja mellett a teste többi részét megfigyelve határozottan elkönyveltem, hogy az alkata is stimmel. Persze a megfigyelését igyekeztem indirekt módon végezni, elkerülve az esetleges kellemetlen szituációkat. Ami vagy jól sikerült, vagy csupán ő nem tette szóvá, ha volt is ilyen.

Végül mindössze a hét második felében akadt több feladatom a követek között, aminek okán egyre több időmet vette el a készülődésben való segítségnyújtás. A hétvégére ugyanis sikerült megfelelő helyszínt választani a ceremóniák első szakaszának lebonyolításához. A környezetet pedig alkalmassá kellett rendezni a dologhoz, feldíszíteni és egy tiszta küzdő teret létrehozni a sziget majdnem másik felén, egy belsőbb részen, ahol maga a Muntxatu fog zajlani.

Természetesen a klán vezetői mindenről tájékoztatni kellett, és velük együttműködve lett kész az egész szakasz. Nem mellesleg a hitvesek köré is gyűlt ez alatt, elég jelentkező, akinek érdeklődését felkeltett, vagy a nővérem, vagy pedig Rawoh személye.

A következő hét elejére sikerül végül minden előkészülettel végeznünk, így készen álltunk a szertartás hivatalos megkezdéséhez. A küzdőtér megtisztítása és a körülötte lévő, amolyan néző tér kialakítása is befejeződött. Harctér mentét festék csíkok jelezték, amiket később könnyebben el lehetett tüntetni, hogy ne okozzunk zavart a tájban. Apró köveket és letört ágakat vittünk csak odább, a talaj elég egyenes és gyérebb volt magától is, így kellően letisztult földrészen tudtak szembekerülni egymással a hitvesek és a jelentkezők. A rész nagyjából téglalap alakú volt, elég mozgásteret hagyva magától érthetően a feleknek.

A klántagjai, akik majd a nézők lesznek a pálya mentén ülhettek vagy állhattak, nekik nem kellett akkora részt kialakítani külön, organikusan megoldhatták egymást közt a helyezkedést. Az Olo'eyktannak és a Tsahìknak, meg persze Leyoának, aki a ceremóniát vezetője volt lett kialakítva mindössze egy külön rész, ahol helyet foglalhattak egymás közelében. Ők kerültek a pálya tetejére a rövidebb részére, a két oldalt pedig a többi Na'vi sorakozhatott fel. Az követ őrök szintén két oldalt kellett álljanak a küzdelmek során, a pálya mentén közvetlen.

Az aktuálisan nem harcoló hitves pedig Leyoa mellett foglalt helyet, engem pedig utólag beiktattak a vezetőkkel ellentétes oldalra hasonló helyzetbe, mint az őröket. A mi feladatunk annyi volt, hogy ügyeljünk a harcra, így a fegyverünkkel készenlétben kellett állnunk a páncélzatunkban figyelni, illetve közbeavatkozni, ha nagyon eldurvult volna a küzdelem, bár erre nem sok példa volt, inkább csak a különösen harcias klánok esetében állt fent a veszélye.